Ferences üzenet a Facebook-on

2014. december 11., 06:45 szerző: Horváth A. Attila
komment
Zalaegerszeg - Dr. Kovács Lajos P. Bánk atya neve – túlzás nélkül kijelenthetjük – fogalom a hívő keresztény emberek körében, s nem csak Zala megyében. Zalaegerszeg és Zalalövő korábbi plébánosa, a ferences szerzetesrend egykori tartományfőnöke manapság is aktívan végzi papi szolgálatát; szentírási elmélkedései mind többekhez jutnak el az online felületeken.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Bánk atya Jézus Krisztus felszentelt papja és szakavatott teológusa immár közel hat és fél évtizede. Bár évek óta a fővárosban él, továbbra is erősen kötődik Zala megyéhez, s a zalai emberekhez. Ezúttal advent alkalmából beszélgettünk az idős szerzetessel.

– Advent időszaka alkalmat kínál az elcsendesedésre, az önvizsgálatra. Milyen tanácsot, útmutatót tud adni az istenkereső emberek számára: hogyan készülhetnek fel lelkiekben az ünnepre?

– Erős hittel és minden másnál nagyobb szeretettel. A biztos ismeretszerzésnek három módja van: öt érzékszervünk tanúsága, az érzékeinkből szerzett tapasztalat, amiből az emberi értelem biztos következtetést tud levonni, és a hit. Ez a harmadik mód akkor érvényesül, ha a két első nem használható, de van, aki az általam áhított ismerettel maga rendelkezik, és biztos vagyok benne, hogy engem igazán informál. Ez a hit lehet természetes, amikor becsületes szemtanú állítását fogadom el igaznak, amint a tanárnak hisznek a tanítványai. A tizenkét apostolnak elhisszük, hogy látták Jézust holtan és látva, tapintva ellenőrizték, hogy a sebek azonosítják Jézus felfeszített és húsvéttól újra élő testét. Ezt a tanúságot vértanúságukkal erősítették meg. Ezért hiszünk nekik, fogadjuk el tanításukat és élünk a szentségekkel. Az adventi, Istennek szentelt szent időben a második isteni személy megtestesülésének és Szűz Máriától születésének valóságában erősítjük hitünket. Tanácsom az istenkereső ember számára: tudatosítsuk Mennyei Atyánk irántunk való szeretetét! Az emberi történelem elején a végtelen nagy Teremtő az embernek adta ezt az egész földgolyót. Felvonultatta Ádám előtt az állatok sokaságát, hogy uruk legyen. Majd Isten ellensége elhitette Évával, hogy istennővé teszi, ha megsértve Isten tilalmát a tiltott fa gyümölcséből eszik. Isten ugyan bünteti balga gyermekeit, de nem veti el őket: megígéri, hogy a Fiát Megváltónak küldi a földre, átvállalva fogadott testvérei összes bűnét és büntetését. Ezt tette meg kétezer éve. „Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. (Jn 1,1). S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Első, ország és nemzetalapító királyunk óta édesanyját különös patrónánkká, nagyasszonyunkká tette. Igaz hittel és bátor szeretettel kell mindezt hangoztatnunk.

Bánk atya – a pápai útmutatásokat követve – a cybertérben, az internetes felületeken is hirdeti az igét. Fotó: ZH-Archív

– Hatvanhárom éve szentelték pappá Bánk atyát. Hogyan összegezné papi küldetésének lényegét, céljait e hosszú idő távlatából?

– Az életem minden körülmények között a hitemre épült. Jézus azt magyarázta apostolainak, hogy az Atya akaratát cselekszi, erre akartam figyelni én is. Ezért írtam Jézus szavait újmisés szentképemre: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott" (Jn 4,34). Ezért elmélkedem szívesen Isten kinyilatkoztatott igéjéről, a könyveimben és a nevem alatt működő honlapon. Ezért adom minden éjjel papi áldásomat, mielőtt aludni térek, az általam gondozott, egykor lelkipásztori gondoskodásom alatt álló közösségekre. S ezért került elém mostanában sürgető erővel a nagyvilágért aggódó küldetéstudat: ha már régi vágyam nem teljesedhetett, hogy a pogányok papja legyek, most idős koromban küldetésem van tenni valamit, a Jézust nem ismerő embertestvérekért. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik (Mk 16,16). Egyre tudatosabban imádkozom a második eucharisztikus kánonban az elhunyt testvéreinkért előírt fohászt, és az utána igazi katolikus szeretettel megfogalmazottat: „és azokért is, akik irgalmadban bízva távoztak el ebből a világból". Vagyis azokért a halottakért is kell, sőt, értük a legjobban kellene könyörögnünk, akiknek lelkében csak egyszer és akkor is csupán idegenül ébred a minden embert szerető Atya képe, és Jézus egyszer megfogalmazott kijelentése: „De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor". (Jn 10,16).

– Ön folyamatosan használja azokat a modern csatornákat, amelyeken át az evangéliumot eljuttathatja az emberekhez. Miért érzi szükségét annak, hogy internetes felületen is hirdesse az evangéliumot, illetve közzétegye szent-írási elmélkedéseit? Milyen réteget sikerül elérnie honlapjával és a Facebook-bejegyzésekkel?

– Szent II. János Pál pápa, XVI. Benedek pápa és Ferenc pápa is egyértelműen szorgalmazta, szorgalmazza az elektronikus sajtóapostolkodást, rámutatva az élő Egyház nélkülözhetetlen jelenlétére, és felhívva a figyelmet a cybertér mértékletes, testi-lelki egészséget nem károsító, csak az értékek mentén haladó felhasználására. A honlapom tanítványi buzdítás eredményeképpen született a 2003-as ferences nagykáptalan alkalmából, ahonnét leköszönő tartományfőnökként tudósítottam az eseményekről. Lehetővé teszi a testvérek korlátlan elérését. Mint ferences szerzetes pap, fő feladatom az igehirdetés. Míg régen ferences rendtársaim és más szerzetes társaim a hitterjesztés bővítésére a missziót használták, addig ma a cybertér adta lehetőséggel tudok élni. Más formát, más megközelítést kíván ez a kommunikáció, hisz személytelen, nincs élő kapcsolatom a megszólítottakkal. A rövid, de ütős, a gondolatvilágot megmozgató, az eseményekre azonnal reagáló megközelítés az eredményes. De tudni kell, hogy a személyes egyházzal való kapcsolatot, a jelenléttel való hit megvallását semmi nem helyettesítheti. Minden jó akaratú emberben ott bujkál a magkezdemény, amely, ha jól gondozzuk, szárba szökken. A fiatalok a virtuális világban természetesen mozognak, az idősebbek viszont igyekeznek elsajátítani az új kihívások rendszerét, mert meg akarják ismerni a fiatalok nyelvét, hogy lépést tarthassanak velük. Nekem minden embertestvéremhez szól a küldetésem, minden időben meg kell találnom velük a közös nyelvet, hogy Isten igéjét át tudjam adni nekik. Az ige hirdetését csak az tudja jól végezni, aki megtanulta és rajongásig szereti a Szent-írást és rendelkezik a tudás átadásának képességével. Úgy érzem, nyolcvanhét éves koromban ez újból sikerült. Újabb internetes felületen, a Facebook-on azért jelentkeztem, mert itt az azonnali kérdés-válasz formában megtapasztalom, mit sikerült átadnom az isteni tanításból. A reakcióidő sokkal gyorsabb, mint a honlap esetében, jobban követhető, mit és mikor kell mondani, mire van igény. Szerénytelenség nélkül mondhatom, a módszerek között tudtam váltani. Örülök, hogy tudok megújulni, tudok az eseményekkel naprakészen együtt működni.

– Nemrég újabb kiadásban jelent meg füzete, amelyben Szent Ferencről elmélkedik. Ferenc a saját korában puritán életvitelével, emberségével, a szegénységhez és tisztasághoz való ragaszkodással szólította meg embertársait, s szervezte szerzetesrenddé követőit. De mit üzen a ma emberének? Hogyan lehet, s lehet-e egyáltalán követni a tanításait a XXI. században?

– Ferenc atyánk egy alkalommal azt mondta testvéreinek: „Amit nekem kellett megtennem, azt megtettem. Amit nektek kell megtennetek, arra tanítson meg titeket az irgalmas Isten!" Tökéletes eligazítás. Ő jól tudta, hogy a világ nagy iramban változik. Ha megérezte volna, hogy rendje nyolc évszázadot megél, akkor sem írt volna más bevezetőt Regulájához: A Kisebb Testvérek élete és szabálya ez: tartsák meg a mi Urunk, Jézus Krisztus evangéliumát élvén engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban". Novícius koromban az engedelmesség tekintetében ezt olvastam róla. Az egyik novíciussal foglalkozott. kertészkedni hívta. A palántáknak elkészítették a talajt, majd azt mondta neki: a hegyes bottal csinálj lyukat a talajban, aztán fogd a palántát és levelével dugd a lyukba. Az újonc elnevette magát: nahát, ezt nem így kell elültetni! Ferenc felemelkedett és elküldte az ifjút: de engedelmeskedni úgy kellett volna, ahogy parancsoltam. Neked itt nincs jövőd. Amikor III. Ince pápához kért bebocsátást a Lateráni bazilikába néhány testvérével, ijedten és idegenül néztek össze az előkelő vendégek. A szentséges atya meghallgatta kérését, amely ilyen formán szólt: szeretném, ha megerősítené Szent Péter utódja az evangéliumi szegénység alapján tervezett szabályzatomat. Ijedten súgta valaki a pápa fülébe: szentatya, kolostor és termőföld nélkül ezek csak csellengeni fognak. A pápa előtt felvillant éjszakai álma. Az ősi Lateránt látta düledezni. Az ijedt nézők közül ez a kis vézna ember odalépett, hátát nekivetette a rogyadozó falnak és a falak újra egyenesen álltak. A pápa pedig ezt mondta a rettegő tanácsnoknak: ha most a kérését nem hagyom jóvá, azzal kimondom, hogy Jézus Krisztus evangéliumát a XIII. században nem lehet megtartani". Az első alapszabályt aláírta. A magam véleménye sem lehet más.

Horváth A. Attila

2014. december 11., 06:45 szerző: Horváth A. Attila

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...