Gébárti pillanatok (fotókkal)

Nagy meglepetésünkre kacsákat és hattyúkat nem látunk.

-Félnek a harcsáktól és elhúztak innen – mondja egy horgász. – Magam az idén többször láttam, hogy lerántották a kis kacsákat a vízbe a nagy halak.

-Az ilyen óriást kellene kifogni – mondom, mire a horgász rázza a fejét, nem ért egyet velem.

– Az ilyen inkább kerüljön el. Két éve megakasztottam egyet, több mint két óráig fárasztottam és a végén beúszott a víz alatti ágak közé, ahol belegabalyodott a zsinórom a fákba. Odalett vagy kétszáz méter zsinór és még csak nem is láttam, hogy mivel küzdöttem. Jobb a békesség – búcsúzik el, jelezvén, hogy inkább legyünk csendben, mert amúgy sem igen akad kapása

Folytatjuk a sétánkat és minduntalan rácsodálkozunk a pompás  látványra, mert a tó szinte minden lépésnél más és más arcát mutatja, mindenünnen gyönyörű. A félsziget strandjának a zaja nem hallatszik el ide, a fák árnyat adnak, egészen kellemes a vízparton. Kár, hogy sokan nem tartják be a szabályt, miszerint parkolni a parkolóban kellene, a tábla tiltása ellenére behajtanak egészen a gát széléig, megéri az ember kerülgetni az autókat. És elkelne néhány pad is, főleg, feljebb a tó partján, mert arrafelé már  jó lenne leülni egy kicsit megpihenni

Ettől függetlenül jönnek a párok, többen plédekkel a hónuk alatt, szülők kisgyermekekkel, néhányan kutyákat vezetve. Igen jó gondolat, hogy a turisztikai fejlesztések egyikeként körbejárhatóvá teszik a tavat, s ezzel jelentősen megnyújtják a parti sétányokat. Ha éppen nem kell dolgozni, s van egy kis ráérő ideje az embernek, ajánlom minden egerszeginek, hogy keresse fel a tavat. Ha tehetik,  ráadásként nézzék meg útközben  a ságodi tetőről a várost - érdemes.