Gosztola páratlan szépségű környezetére alapoz – avagy, hogyan lett 17-ből 65 lakos?

Ma 65 bejelentett lakója van, s nyolc kisgyermek is született már. Ez a növekedés kétségtelenül a turizmus eredménye – mondja Balogh Ferenc, a falu polgármestere, aki élethelyzetét tekintve a faluvezetői funkciója mellett  vállalkozó, a község Gosztola Gyöngye szállodájának tulajdonosa. Mindenki elismeri, hogy Gosztola újkori fejlődése neki köszönhető. Turisztikai sorozatunkban arra is kíváncsiak voltunk, mindez miként történt?

- Tudja, mekkora fizetés volt 1965-ben 4500 forint? Egy jó kétkezi munkás legföljebb egy ezrest keresett akkor. Az Újpesti Dózsa ifjúsági csapatában futballoztam Budapesten, majd az iskola befejezése után ennyit fizettek volna az újpesti focistáknak kijelölt  munkahelyen, de mint afféle tormaföldei születésű gyerek, nem bírtam ott megragadni. Egerszegi kereskedői évek következtek, majd nősülés, s a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy Lentiben telepszünk le. Amikor már lehetett vállalkozni,  létrehoztuk Lentiben az első csemege boltunkat, majd a bevételt mindig befektetve terjeszkedtünk. Üzleteket nyitottunk a falvakban, belefogtunk a pecsenyesütésbe, a valutaváltásba is. Mígnem figyelmeztetett az egészségem, túlhajtottam magam. Sopronban voltam rehabilitáción. A főorvos azt mondta sétáljak a Lővérekben, mert ilyen szépet máshol nem látni. „Én ennél sokkal szebb vidékről jöttem" válaszoltam, s Gosztolára gondoltam – emlékezik Balogh Ferenc.

Gosztola ekkor még csipkerózsika-álmát aludta. A falut már 1237-ben említik írásban, a 15. századig Bánffy birtok volt,  1413-ban Gosztholaként szerepel a szécsiszigeti várbirtok lajstromban, később a Széchy, majd a Szapáry család vagyonrésze volt, s a török kort sínylette meg végzetesen. A Bécs ellen 1529-ben, majd 1532-ben vezetett nagy török hadjáratok során elűzték lakóit, utódaik csak az 1700-as évek elején tértek vissza. Az egykori Szent Imre-templom már az 1333. évi pápai tizedjegyzékben szerepelt.  Az 1691. évi egyházmegyei vizitáció romosnak írta le, 1698-ban a hajója még megvolt. A korabeli jegyzőkönyvek szerint 1746-ban újraépítették, majd többszöri javítás után, 1847-48-ban a Szapáry család támogatásával új helyen építették fel a ma is látható kápolnát. Új titulusa Mária Magdolna-templom. A falu az ötvenes évek elzártságában szinte teljesen elnéptelenedett.

- Bíztam a természet vonzásában. Gosztola háromszázhúsz méteres magasságában, s a gyönyörű környezetében. A soproni Lővéreket látva álmodtam ide egy szállodát. A feleségemnek nem tetszett a tervem, de eltökélt voltam. S amikor híre ment, hogy én ide szállodát építek, Gosztolán megmozdult minden. Akkor egy telek itt ötvenezer forintba került, most nyolc-tíz millióit is elkérnek érte. 1999. május 1-jén nyitottunk meg, akkor még panzióként, 6 szobával. Soha egy pillanatig sem éreztem azt, hogy rossz döntést hoztam. Aztán jöttek a fejlesztések. Az ország minden részéből érkeznek a vendégek. Amikor az első angolok érkeztek Lentibe az egyik vállalathoz, mindent hoztak magukkal, ennivalót, s még whisky-t is, mert azt hitték, hogy a világvégére utaznak. A szállodánkon elcsodálkoztak,  kiültek a lépcsőre és gyönyörködtek az itteni estében.

Ma három szobakiadó, s egy panzió van még a kis faluban, számos villa épült nemcsak  Gosztolán, hanem Gosztola-hegyen is. A mindössze nyolcszáz méter hosszú, egyutcás faluban térköves járda vezet, a telefonoszlopok eltűntek az utcákról, Balogh Ferenc most azért küzd, hogy a durva villanyoszlopokat is váltsák ki, s igényes kandeláberekkel oldják meg  a térvilágítást. Mert az borzasztó, ahogy a magyar falvakat elcsúfítják a villanyoszlopokkal, a pókhálószerű légvezeték-csatlakozásokkal.

-  A jó levegőre, a csendre, s a madárcsicsergésre építjük Gosztola vendégfogadását. Ehhez bejött egy új elem, a Szent György-energiavonalak felfedezése. Bemérték ezek metszéspontjait, amelyek a Pilis és Gyula mellett Lentiben, illetve itt, Gosztolán a legerősebbek. A tájban és a tágabb környékben is gondolkozunk, ajánlunk programokat a vendégek számára a szlovén határ mentén, az Őrségben éppen úgy, mint  Lentiben. De a legkedveltebb talán a mi környékünkön való barangolás az erdőben, vagy a Dedesi-tónál. Nem ritka, hogy az új vendégek hazatelefonálnak, s a gyermekeiket is elhívják, hogy lássák milyen itt – meséli Horváth-Balogh Bernadett a Gosztola Gyöngye szálloda igazgatója.

Balogh Ferenccel végigjárjuk a kis falut. A szálloda szomszédságában Balogh Valéria a mutatós háza kertjében foglalatoskodik:

- Rédicsről költöztünk fel ide, mert ott az árvíz elvitte a házunkat. Igen, szeretünk itt élni, és örülünk a vendégeknek - mondja. Tőle nem messze lakik Fliszár Szilárd falugondnok, az ő édesapja volt az egyik legkorábbi, még Baloghék előtti építkező.

- Itt már annyi ember járt, hogy talán még Pesten sem férnének el – nevet.  – Az biztos, hogy kevés ilyen szép környék van az országban – mondja még.

A falu Lenti-hegy felőli bejáratánál találkozunk Joós István alpolgármesterrel, aki itt született egy öreg, ma már roskatag házban. Vele szemben, az út másik oldalán áll az új lakóház, amin tábla hirdeti, hogy szoba kiadó. Az öreg házat olaszok vették meg, hamarosan építkeznek a telekre.

- Jönnek a vendégek, nem panaszkodhatok. Én aztán tudom értékelni a változást, hiszen itt születtem, itt nőttem fel. Van tennivaló persze bőven még, mert az igények is növekednek, de én arra is emlékszem, amikor még szilárd út sem vezetett a faluba – mondja.

- Ez az út egyedülálló probléma. Törvény mondja ki, minden községbe állami útnak kell vezetni, de ami itt van, azzal még a hivatalok sem találkoztak. Idefele jövet a Lenti-hegyen önkormányzati út vezet át, aztán állami út következik, ami meg erdészeti kezelésben van, a mi falunkban az út önkormányzati tulajdonban van, innét tovább megint állami az  út, s megint csak az erdészet gondozásában van, majd beér Rédicsre, ahol önkormányzati a fenntartása. Nem is volna baj, ha kezelné, felújítaná az erdészet az utat, mert a nagy mennyiségű fakitermelés miatt óriási gépek járnak rajta, s tönkreteszik a burkolatot. A felújítás elmarad,  s nem mindegy, milyen minőségű úton közelítenek meg bennünk a vendégek. Aztán a templomot is fel kellene újítani, de az sem teljesen a miénk, repedeznek a falai, az egyháztól nem kapunk megfelelő támogatást. Szeretnénk egy tájházat létrehozni, ahol a messziről jött városi emberek mindennel megismerkedhetnének, amit az egykori gosztolaiak használtak, a pályázatunk nem nyert, de nem adjuk fel. A turizmus nincs önmagától, s mindenhol nem is lehet ez mentőöv. Jól végig kell gondolni, ki mibe fog, aztán, ha a döntés megvan, teljes emberként bele kell állni, mindennap ott kell lenni, abban, s azért kell élni, akkor megjöhet az eredmény is – mondja elköszönésünkkor Balogh Ferenc.