Harcoltak is, ha arra volt szükség

Az iharosberényi Banderium Hungarorum középkori hagyományőrző csoport hét évvel ezelőtt alakult, akkor 12 taggal. Mára azonban csak négyen maradtak, a többiek az ország más pontján kezdtek tanulmányokba, vagy találtak munkát, így aztán lassan „kikoptak” a csapatból. Hogy a létszám újra növekedjen, most tagtoborzásba fogtak a hagyományőrzők. De mit is vállalt fel a Banderium Hungarorum?

– A magyar 13. századot jelenítjük meg, annak is egy kicsiny szeletét, amivel idehaza és külföldön sem túl sokan foglalkoznak – bocsátotta előre Józsa Tibor, a csapat vezetője, akitől nem áll távol a historikus szemlélet, lévén eredendően könyvtáros. – A középkori városi milicisták életét mutatjuk be, akik alapvetően polgárok voltak, a városokban tevékenykedő mesteremberek, fegyverkészítők kovácsok, textilszövők. Civilek, akiket a céhszabályzat arra kötelezett, hogy vegyenek részt a város őrzésében. Ez főként éjszakai őrségben, illetve nappali őrjáratok végzésében merült ki, kvázi az akkori polgárőrség szerepét töltötték be. Ahogy a mai civil egyesületek elődjei fejlődtek, úgy támasztottak a városi milíciák tagjaival szemben egyre komolyabb követelményeket, például a felszerelések ügyében is. A céhszabályzat először csak azt írta elő nekik, hogy fegyverben kell szolgálni, hamarosan pedig már azt is, hogy milyen sisakot viselhetnek, illetve milyen fegyverzettel harcolhatnak. Ezek fennmaradtak a külhoni céhszabályzatokban, így tudjuk pontosan rekonstruálni a korabeli viseletet, valamint fegyverzetet.

Józsa Tibor, Varga Sarolt és Billege Dániel. Na meg Gödi, a vadászgörény Fotó: Szakony Attila

A régmúlt felidézéséhez a csapat legnagyobb örömére – vagy inkább szerencséjére – maga az iharosberényi helytörténet is rendelkezésre áll.

– Ide, Berynbe flamand, illetve más észak-francia hoszpeszek, tehát nyugati vendégtelepesek költöztek be, akik 1264-ben kaptak kiváltságlevelet a királytól – folytatta Józsa Tibor. – Ezért nyúlunk vissza gyakran az öltözékek rekonstruálása során az észak-franciaországi, vagy a flamand korabeli ruházathoz, felszereléshez. Abból az időből nagyon jó flamand milicista szabályzatok maradtak fenn, ezek alapján próbáljuk összeállítani a felszerelésünket úgy, hogy az a lehető legkorhűbb legyen. Mi magunk készítünk minden darabot: a lábbelit, az öveket, a bélelt kabátot, az alkarvédőt; a fegyvereket és az ökölpajzsokat gyártatjuk csak profi kovácsokkal. Továbbá foglalkozunk más, alapvetően nem harcászati, de a középkorhoz kötődő tárgyak, így például kerámiák, ládák, gyertyák készítésével, akár bemutató jelleggel is. Terveink közt szerepel, hogy ezt a tudást elvigyük oktatási intézményekbe, iskolákba. Fontosnak tartjuk ugyanis a középkor teljes megélését.

Eközben a csapat hölgy tagja, a leendő állattenyésztő mérnök Varga Sarolt a pórázon vezetett vadászgörényt, Gödit igyekezett visszafogni, mert igen mehetnékje támadt.

– Ez is középkori hagyomány, mert a 13. századi Európában még nem voltak annyira elterjedtek a házi macskák, ezért az ő feladatukat, például az egerészetet a vadászgörények látták el – magyarázta. – Ezek az állatok felügyelték a malmok környékét, illetve üregi nyúlra is vadásztak velük – nagyon vérmes rágcsálóirtók voltak

Visszatérve a fegyverzetre: e sorok szerzőjét Tibor falchion nevű fegyvere rémisztette meg, ami egyélű, egykezes középkori kardtípus, tüskés pengecsúccsal, s eredeti változatában bizonyosan szörnyű, tépett és roncsolt sebeket tudott okozni.

– Ezeket egyszerűbb volt előállítani, mert egy éllel, vércsatorna nélkül, olcsóbban készültek, ezért a korban népszerűek voltak – jelentette ki.

Józsa Tibor elmondta azt is: számos történelmi fesztiválon felléptek már csatajeleneteikkel, így Esztergomban, Visegrádon, a vései kovácsfesztiválon, vagy éppen Szombathelyen, a Savaria Fesztiválon. Nyilván, a harchoz minden esetben tompa fegyvereket használnak, de súlyuknál fogva rendesen oda lehet velük vágni. Ebből fakadóan párszor már gazdagabbak lettek a fiúk néhány véraláfutással és duzzanattal.

– Kár tagadni, hogy ezért a csatáink még így is veszélyesek, ami miatt kisebb gyerekekkel e tekintetben nem is tudunk foglalkozni – folytatta a szerencsére, a középkori hagyományokkal a marketingkommunikáció terén részben szakító és a legnagyobb közösségi oldalon is elérhető csapat vezetője. – Várunk újabb tagokat, akiket érdekel, vagy izgat ez a világ, de ha lehet, inkább 15-16 éves kortól. Öröm az ürömben, hogy a korábbi tagok után maradt annyi ruházat és fegyver, hogy elég sok új embert rövid idő alatt fel tudunk szerelni. Hogy mit várunk el az új tagoktól? Vegyék komolyan ezt a dolgot

– A hasonló korúak közül mindig van, aki elhűlve tekint a szenvedélyünkre, de ha megpróbáljuk nekik elmagyarázni, hogy a középkori hagyományőrzés miért fontos számunkra, a többség megérti és elfogadja a hobbinkat – tette hozzá végül a szintén csapattag Billege Dániel.