Három település szövetkezett Thury György emlékének ápolására

A programsorozat keretében Nagykanizsa, Várpalota, s Orosztony önkormányzata egy kiáltványt is elfogadott, melyben kötelezettséget vállaltak a hős emlékének ápolására. Ennek első akkordjaként emléktáblát avattak és fát ültettek a várkapitány feltételezett sírhelyénél.

A vitéz Thury György emlékének ápolását   eddig is magáénak érezte mindhárom település, ám szombaton szövetséget is kötött erre a feladatra Nagykanizsa, Várpalota és Orosztony. Az együttműködésről szóló dokumentumot emlékülés keretében írták alá a polgármesterek.

A kiáltvány aláírói: Szőlősi Tiborné (balról) Orosztony, Talabér Márta Várpalota, és Dénes Sándor Nagykanizsa polgármestere

– Thury György nem népmesei, hanem valódi hős, aki méltatlanul merült a történelem feledésébe – hangsúlyozta Talabér Márta, Várpalota polgármestere, aki hozzátette: a palotai és a kanizsai vár kapitányt a Dunántúl Oroszlánjának is nevezték, miután Magyarország legnagyobb bajvívója is volt, aki folyamatosan kereste a törökkel való küzdelem lehetőségét.

Dénes Sándor, Nagykanizsa polgármestere úgy fogalmazott: Thury György máig az egyik legfontosabb támpontja ama a tradíciónak, ami a haza szeretetét, kultúrájának és közösségeinek megvédését példázza.

– Most, mikor Thury halálának 445. évfordulójára emlékezünk, jelen korunk kihívásaira is választ keresünk – mondta Cseresnyés Péter államtitkár, Kanizsa parlamenti képviselője, aki eljátszott a gondolattal: vajon mit tenne ma Thury és a többi végvári vitéz az iszlám hódítási kísérletével szemben? – Valószínűleg élesíteni kezdenék a szablyát. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy fél évezred múltán is a szablya a megoldás, de azt igen, hogy a történelem tanít. Az pedig elszomorító, hogy  Európában sem akar mindenki tanulni a múltból.

A szombati emlékülésen részt vett dr. Töll László, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem vezető szakreferense, aki előadásával bepillantást nyújtott Thury korába. Mint mondta: a magyarság harcias, megalkuvást nem tűrő mentalitása a török hódoltság időszakában alakult ki, akkor állt ugyanis a legközelebb az ország a nemzethalál réméhez. Thury György és a hozzá hasonló végvári vitézek pontosan tudták, hogy harcuk nem csak saját magukért való, hanem a nemzet fennmaradásáért is.

Délután Orosztonyban, a várkapitány feltételezett sírhelyénél (Thuryt itt csalták kelepcébe) folytatódott az emlékezés. A kopjafánál a kanizsai baranta szövetség és a várpalotai hagyományőrzők díszsorfala mellett emléktáblát avattak Thury György tiszteletére, illetve egy tölgyfát is elültettek.

– A bajvívás ma nem lándzsahegyekkel, hanem szavazatokkal történik, s a szabadságharcot nem lövészárkokban, hanem a szavazófülkékben vívják – szögezte le az ünnepségen tartott beszédében Kövér László, az Országház elnöke, aki úgy folytatta: a magyar polgárok ebben a jelenkori szabadságharcban azt üzenik, hogy olyan újjáépített és megerősített magyar államot akarnak, amely megvédi a magyar nemzetet. Azt üzenik, hogy a magyar munka haszna a magyar embereknek jár, hogy az országot nem idegenek uzsorahiteleiből, hanem értékteremtő munkával kívánják építeni.