Hetési öltés a karavánszerájban

A Zala Megyei Népművészeti Egyesület arany okleveles hímzője a Népművészeti Egyesületek Szövetsége szervezésében vett részt a tíznapos fesztiválon, aminek egy hatszáz éves karavánszeráj adott otthont. A fesztivál nívóját jelzi, hogy már négyszer elnyerte a folklórfesztiválok nemzetközi szervezetének (CIOFF) díját.

Az augusztus eleji programra tizenöt nemzet küldte el nép- és iparművészeit a hangszerkészítőktől a selyemfestőkön át a rézdomborítókig. A zalai hímző egy debreceni gyöngyfűző és egy Békéscsaba környéki szalmafonó hölgy társaságában kapcsolódott be az eseményekbe, minden nap munkabemutatókat tartottak 11 órától éjfélig. Zsuzsannának volt már ebben gyakorlata, tavaly például a milánói világkiállítás magyar pavilonjában népszerűsítette a hetési bujtatásos hímzést.

Domján Zsuzsanna Népi Iparművész (jobbról) hetési viseletben egy török résztvevő társaságában

- Éjfélkor minden nap vagy háromszor bemondták a mikrofonba, hogy a látogatók szíveskedjenek elhagyni a fesztivál területét, akkora volt az érdeklődés - meséli.

A felvonultatott folklór paletta olyannyira színes volt, hogy a sziporkázó kavalkád ellenpontjaként a szervezők egy rendkívül elegáns fekete-fehér estet is rendeztek a tengerparton, ahol minden és mindenki csak e két színt viselhette. A fesztiválhoz egy kultúrpark szolgált tágabb környezetül, amely délutánra, estére megtelt piknikező török családokkal. Annál is inkább, mivel ugyanitt zajlott éppen az Aranyhíd néptáncverseny, ukrán, lengyel, litván, argentin, török, brazil és mexikói résztvevőkkel. Aki nem fért be a stadionba, kivetítőn élvezhette az élményt.

Részlet a magyar kiállítás kollekciójából, benne a zalai hímzések

A fesztivál magyar résztvevői is nemegyszer dalra fakadtak és táncra perdültek, hiszen pavilonjukban állandó zenekar muzsikált, s összejövetelekben, programokban sem volt hiány. Hajókáztak például az Európát Ázsiától elválasztó Boszporusz tengerszorosban, induláskor még a Márvány-tenger hullámain ringatóztak, kis idő múltán azonban már a Fekete-tenger fodrai nyaldosták hajójukat.

- Az itthoniak kicsit aggódtak értünk, hiszen nem sokkal korábban zajlott le Törökországban a katonai puccskísérlet, de mi ebből semmit nem érzékeltünk - folytatja Domján Zsuzsanna. - Nagyon kedves, figyelmes fogadtatásban volt részünk, a városrész polgármestere, dr. Hasan Akgün például minden egyes programunkon részt vett. Velünk volt a Taksim téri koszorúzáson is, ahova szépen felöltöztünk, én hetési népviseletben mentem el.

Fesztiváli menet a Büyükçekmece hídon, amelyet I. Szulejmán kezdett építtetni, amikor szigetvári hadjáratára indult. A híd négy részből áll, 635 méter hosszú, 7,17 m széles

Személyes benyomásai közt megemlíti, hogy a török férfiak rendkívül sokat adnak magukra. Elegánsak, fittek, illatosak, gondozott szakállal, belőtt hajjal járnak az utcán. Köszönhető ez talán annak is, hogy amerre csak megfordult, sok férfi fodrászatot látott, de nőit egyet sem.

A bemutatóknak egy hatszáz éves karavánszeráj adott otthont

Domján Zsuzsanna 2003-ban kapta meg a Népi Iparművész címet, a hímzés mellett vertcsipke készítéssel is foglalkozik. A hímzés 15 éve tölt be igazán fontos szerepet az életében, sok időt fordít az önképzésre, gyakran látogatja kutatási céllal a zalaegerszegi Göcseji Múzeumot, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumot és a nagykanizsai Thury György Múzeumot.

Égbe törő karcsú tornyok, díszes oromzatok és lágy kupolák - a török építészet jellegzetes jegyei

A megyei és országos továbbképzések, kiállítások, pályázatok rendszeres résztvevője, minden évben örömmel vesz részt a Mesterségek Ünnepén a Budai Várban. Legnagyobb szakmai elismerése az az arany oklevél, amit 2011-ben a XV. Országos Népművészeti Kiállításon kapott. Közel 20 éve tagja a zalaegerszegi Hímző Stúdiónak, s több mint 30 éve a Zala Megyei Népművészeti Egyesületnek. Főként a zalai-hetési táj motívumkincsét használja hímzéseihez.