Hol vannak a balatoni vendéglátósok? Bár sokat számít a fizetés, több oka is van, hogy sokan külföldre mennek

Az általunk megkérdezettek egyike úgy véli: ez túlzás, mert mindez kivitelezhetetlen a szigorú ellenőrzések mellett. Egy másik szakember azt tanácsolja: számoljunk: vajon hány emberrel működtethető egy vendéglátóhely, vagy szálláshely, ahol szabályszerűen kiadják a szabadnapokat? Ilyen problémák is okai lehetnek, hogy nem találnak munkaerőt a vállalkozások – hiszen mostanában erről szólnak a balatoni hírek.

Jellemzően tavasszal jelentik be a munkaerő-igényüket a balatoni vendéglátóhelyek a Zala Megyei Kormányhivatalhoz.

Ki tudják szolgálni a vendégeket. Ebben a keszthelyi csárdában van elegendő számú dolgozó. Képünkön ebédelni készül a Koós család: Máté, és édesapja: Roland és Timi, valamint a gyerekek Máté és Anna. Farkas Tamás fogadta őket. Fotó: Keszey Ágnes

– A szezon előtt 70 szakács foglalkoztatására jelentettek be igényt a munkáltatók a Keszthelyi Járási Hivatal Foglalkoztatási Osztályára, 16 szakembert sikerült kiközvetíteni. A fennmaradó álláshelyekre a munkaadók saját maguk találtak dolgozókat. Jelenleg 22 álláskereső szakácsot tartunk nyilván - többségük pályakezdőként, vagy egészségügyi alkalmatlanság miatt nem tud elhelyezkedni. Jelenleg 36 felszolgáló, pincér szerepel a nyilvántartásban. Idén 46 felszolgálót kerestek a munkáltatók, eddig 13 főnek sikerült közvetítéssel munkába állni. Sokan több éves szakmai gyakorlattal rendelkeznek, de megfelelő végzettség hiányában nem tudnak elhelyezkedni ebben a munkakörben. Sok helyen pedig jellemző, hogy nyáron egyetemisták dolgoznak pincérként vagy pultosként. Nyilvántartásunk alapján 37 pultost és 46 konyhalányt kerestek eddig a vendéglátóhelyek, a kiközvetítettek közül 13 pultost és 22 konyhalányt sikerült alkalmazniuk. Sokaknak a bejárás okoz gondot: az esti órákban tömegközlekedési eszközzel nem tudnának hazajutni, ezért nem tudják vállalni a munkalehetőséget. Az adatokból látható, hogy vannak szakképzett szakácsok, akik nem tudnak elhelyezkedni – összegezte dr. Varga Andrea, a Keszthelyi Járási Hivatal vezetője.

A Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetség Zala megyei szervezetének vezetője szerint a munkaerőhiánnyal kapcsolatos a problémák mostanra csúcsosodtak ki.

Többen évről - évről visszatérnek a szezonra, s lelkes fiatalok is dolgoznak. Halász Gábor is tapasztalja , hogy sokan külföldre mentek, de minden álláshelyre talált dolgozót. Fotó: Keszey Ágnes

- Több oka is van ennek. Az Ausztriába kivándorló szakképzett munkaerő jóval magasabb bért kap, átlagosan kétszer annyit, mint itthon. Egy szakács minimum 2000 eurót , egy pincér 1200 eurót – borravalóval együtt 1500 – 1800 eurót - megkeres. Azok a szakemberek, akiknek éves állásuk van, ezt nem cserélik le egy négy-öt hónapos szezon kedvéért. A harmadik ok az, hogy Ausztriában egyre inkább kirándulóhelyként is üzemeltetik, biciklistúrákat szerveznek a télen sípályaként működő területekre, így az ott dolgozó magyarok egy része nyárra is vissza tud menni dolgozni. A balatoni vendéglátásban kemény munkát kell végezni, egy frissen végzett szakácsot nem lehet azonnal a mélyvízbe dobni, hónapokig maximum kisegítőként lehet alkalmazni. A pincéreknek elengedhetetlen a nyelvtudás. A megoldás az lenne, ha olyan bérek lennének jellemzőek, mint Ausztriában, de a magas járulékok miatt ez nem kivitelezhető- vázolta Tóthné Prenner Beáta, a KISOSZ Zala Megyei elnöke.

Bangó László, a Zala Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Keszthely Térségi Szervezetének elnöke -aki egyben egy balatongyöröki szálloda igazgatója is - úgy véli, hogy az éttermekben valóban probléma a munkaerőhiány.

– Ha Ausztriát, Németországot nézzük, ahova a magyar szakemberek egy része kimegy, akkor azt tapasztaljuk, hogy a tulajdonos és családja – akár több generáció is – dolgozik a vállalkozásban. Nálunk jellemző, hogy például egy pénzügyi befektető a tulajdonos, aki szeretné a hasznát megkapni, s ugyanígy az is, aki üzemelteti és bérbe vette. De nem biztos, hogy minden esetben beáll ő is dolgozni – és akkor ott vagyunk annál a dolgozónál, akiről beszélünk, hogy miért nem találjuk. Gondoljuk el, mennyi pénz is jut oda? Az néhány hónap a tulajdonosnak éppen arra elég, hogy valami pénzt keressen. De a munkavállaló hogy éljen meg néhány hónapos szerződésből egész évben? - teszi fel a kérdést a kamara térségi elnöke.

Bangó László szerint, amíg a szezonális üzletekben a tulajdonosok, üzletvezetők saját maguk nem állnak be dolgozni, így kiépítve egy minimális, stabil létszámot, addig ez probléma marad. A gondok sora azonban itt még nem ér véget a szakember szerint.

-Nézni kell a bért és annak közterheit, melyet roppant nehéz kitermelni a vállalkozónak. Ettől a pillanattól mit is tesz? Foglalkoztatja a dolgozót hosszabb ideig, de nem jelenti be nyolc órára, csak négy vagy hat órára. Így a dolgozó ki van szolgálva a munkáltatójának, mert amit papíron leírtak, azt lehet követelni, a többit meg sem próbálhatja, mert még ő is úgymond bűnrészes lesz. És nincsen az a szervezet, amely megkérdezze, hogy egy szállodát, vagy éttermet hogy üzemeltetnek annyi emberrel?- teszi fel a kérdést a szakember, aki szerint a munkavállalók rettentően kiszolgáltatottak

- Ezért aztán nincs miért csodálkoznunk, ha kicsit konszolidáltabb körülmények közé tőlünk pár száz kilométerre elmennek a szakemberek mert amit megtanultak, azt kint jól tudják kamatoztatni. Az, hogy a a szabályokat be kéne tartani, az egy alapdolog. Ahol nagy a fluktuáció, ott valami nincsen rendben. Ott, ahol ugyanazt a személyzetet látom minden évben, vélhetően rendben van a munkáltató és a munkavállaló között minden. Bízom abban, hogy eljön az az idő, amikor lesz olyan normatíva, hogy egy adott nagyságú szállodát vagy vendéglátóhelyet, adott nyitva tartási idővel minimálisan hány fős személyzettel lehet üzemeltetni – reménykedik Bangó László.

Egy, a gyenesdiási strandon lévő étteremben – beszélgetésünk előtt – kért néhány perc türelmet az üzletvezető, majd besietett a konyhába elkészíteni a vendég által rendelt ételt.

– Valóban nehezebb most dolgozót találni, mint több, mint két évtizede, amikor én kezdtem a szakmát. Én is adtam fel hirdetéseket szezon előtt, de sikerült minden álláshelyre dolgozót találni – többen vannak, akik szezonról – szezonra visszatérnek. Biztos, hogy nagy az elvándorlás. De sokaknak honvágya van, egyedül vannak ott kint; és ha nem is annyit, de közel annyit meg tudnának keresni itthon, boldogan jönnének haza. De a Balaton csak néhány hónap– összegezte Halász Gábor, egy vendéglő üzletvezetője, aki a strand őszi bezárásával, néhány hétnyi pihenő után ő maga is Ausztriában dolgozik, egészen tavaszig, míg újra nem nyithatja vendéglátóhelyét.

– Mi itt mindig alkalmazunk fiatalokat. Én sokkal jobban szeretek diákokkal dolgozni, mert kedvesek és lelkesek. Lehet, hogy nem értenek annyit a vendéglátáshoz, és tényleg pár nap alatt kell őket megtanítani, de ők még őszinték. Itthon az is nagy gond, hogy az alkalmazott az alkalmazott, tehát nem egyenrangú partner. Én tisztelem a 16 éves fiatalt is, mert dolgozik. Persze, vannak nálunk szakképzett, tanult vendéglátósok is. A legtöbben évek óta visszajárnak, akik közül többen a nyári szezonon kívül külföldön dolgoznak .