Hősiesen küzd a kis Rami, akit agydaganattal operáltak

A kislányról és édesanyja, Szekeres Katalin, illetve a család küzdelméről tavaly szeptemberben írtunk először. Akkor Rami a váratlanul jött betegség, továbbá az azóta is tartó kezelések miatt nem tudta elkezdeni az általános iskola első osztályát sem, most már azonban igen, magántanulóként. Ebben a helyi iskola pedagógusai, Csordás Krisztina, Német Andrea és Czinki Ferencné  vannak segítségére.

– Annyian érdeklődnek Rami állapota iránt, úgy gondoltam, a Zalai Hírlap segítségét kérem abban, hogy a kérdésekre (legalábbis nagy részükre) válaszoljak – bocsátotta előre az édesanya. – Sokan kérdezik javul-e, mit mondanak az orvosok. Sajnos, ez nem egyszerű nátha, hogy szemmel látható a javulás, neki egy fertőzés bizony, az életébe kerülhet. Elég ütős kemoterápiás blokkok következnek, amelyek nagyon padlóra küldik a kislányt és a csontvelő is fárad, hiszen már lassan 1,5 éve kapja a kemoterápiát, szerintem ez felnőttnek is igazán megterhelő, de ő igazi hős. Rami most van túl a 18. kemoterápiás blokkon. Egy blokk 4 napon át tart, ez alatt 10 kemoterápiás infúziót kap. Még két blokk van hátra, és szerencsére, fizikálisan jól viseli, pár kilót hízott is. Viszont lelkileg mélypontra került sajnos, pedig a leletek egyelőre negatívak. Nemrég, amikor felült az ágyban, megfogta a kis mellkasát, mert fájt neki. Elsírta magát és úgy kérdezte: anya, ugye nem fogok meghalni? Nem tudom, miért van most halálfélelme, de már többször is mondta ezt   Lehet, hogy meghallotta valahol, amikor talán a gyerekek, vagy szülők beszélgettek olyan kisgyerekről, aki sajnos, elment. Tőlem is kérdezett gyerekekről, akiket rég nem látott már, de arra, akiről biztosan tudom, hogy meghalt, még nem kérdezett rá. Nem tudom még mi lesz a helyes válasz akkor, ha ráterelődik a szó, hiszen hazudni gyereknek nem szabad, a valóság pedig elborzasztóan kegyetlen.

Van azért némi öröm is anya és lánya életében. Katalin elárulta: hála Istennek, Raminak tetszik az első osztály, pedig hamar elfárad és vannak időszakok, amikor nehezebben tud koncentrálni; ám a képességei megvannak a tanuláshoz. A kemoterápia jelen állás szerint jövő márciusig tart – a többi pedig majd aztán kiderül.

– Tiszta szívemből remélem, hogy az lesz élete utolsó kemoterápiája – fűzte hozzá Katalin. – Attól számítva 5 év még, mire az orvosok gyógyulttá nyilváníthatják, de ha ez megtörténik, nekem akkor sem lesz egy nyugodt percem sem életem végéig. És ha visszatér a baj? Mégis, bízom Istenben, hogy gyógyulást ad az én kis hercegnőmnek.