Hírek

2017.06.30. 07:48

Huszonöt évvel ezelőtt szentelték pappá Bojtor Róbert miklósfai plébánost

NAGYKANIZSA „A Jóisten szeretetében mindnyájan öröktől fogva benne vagyunk. Az Úr létbe hívott, amely bizonyítja, hogy megszülettem, a szüleim elfogadtak és megajándékozott a papi hivatással. Ő mindig és mindenütt jelen volt és jelen van az életemben.”

Szabó Zsófia

Szelíd mosollyal, csendesen és mély alázattal beszélt (élete) hivatásáról Bojtor Róbert miklósfai esperes-plébános, aki a közelmúltban tartotta ezüstmiséjét a Kanizsához tartozó településrészen lévő Nagyboldogasszony templomban. Robi atyát – ahogy a hívek nevezik – huszonöt esztendővel ezelőtt szentelték pappá. Bár, mint beszélgetésünkből látni fogják, az „Úr szolgálatát” jóval korábban elkezdte...

– Szeretett falumban, Nemesdéden, ahol gyermekéveimet töltöttem, vallásos légkörben nevelkedtem. A templom azokban az időkben, vasárnapról vasárnapra megtelt hívőkkel. A több vallású településen egyúttal nagyon jó volt a közösségi élet. Nem csak római katolikusok éltek ott akkortájt, hanem reformátusok is. Az emberek szerették, tisztelték egymást, békében éltek – emlékezett vissza Robi atya.

Fotó: Gergely Szilárd

– Korán kezdtem ministrálni – folytatta. – Az egyik szentmise alkalmával volt egy meghatározó élményem, ami a mai napig örömmel és boldogsággal tölt el. Amikor Úrfelmutatás volt a szentmisén, rátekintettem a szentostyára, s azt követően a plébános atya tekintetére. Csodálatos érzés volt, azóta sem felejtem el azt a mély hitet, amit alig nyolcévesen láttam a szemében – mesélte elérzékenyülve Robi atya. Pár év múlva lendületes, fiatal atya látta el a papi szolgálatot, akinek szintén sokat köszönhetek.

Az ember azt hihetné, evidens módon, az általános iskola után a középfokú tanulmányait is vallásos irányban folytatta az atya, aki azonban polgári gimnáziumba járt. De a templom mindig fontos volt számára.

– A természetet nagyon szeretem, sok időt töltöttem régen is a szabadban, közben vadászokkal is megismerkedtem. A vadgazdálkodás-, vagy az erdőmérnöki szakmák is vonzottak. Ám amikor eljött a pályaválasztás ideje, tán a gyerekkori élményem miatt is, jelentkeztem Veszprémben a kispapok sorába. A sorkatonai szolgálat után, ahol sok megpróbáltatásban, retorzióban volt nekem is részem, különösen azt követően, hogy kiderült, papnak készülök Azonban ez még inkább megerősített abban, hogy könnyebben vegyem később az életben a többi akadályt. A hivatástudatom megszilárdításához is hozzájárul mindez.

Robi atya a mundér levétele után a papnevelő intézetbe ment és Szendi /akkor még/ püspök úr jóvoltából Ausztriában tölthetett egy szemesztert. Ahol – mint mesélte – szintén nagyon jól érezte magát. A családja először ugyan megdöbbent fiúk választott útján, ám később örömmel fogadták, hogy gyermekükből pap lesz.

– Amikor 1992. június 24-én pappá szenteltek, pár nappal később állatorvos édesapám elhunyt. Azokban a falvakban, ahol ő a szolgálatát teljesítette, volt ezt követően az újmisém. Nem volt könnyű – szomorodott el az atya, akinek a gyászból nehéz volt felocsúdnia.

Első szolgálati helye a pápai Szent István plébánia volt. Családias légkörben dolgozhatott, az ottani idős, „jóságos” apát úrtól sok feladatot, egyúttal segítséget kapott. Ahogy dr. Androsits István nyugdíjas kisegítő lelkész is támaszt nyújtott Robi atyának sok mindenben. Szüksége is volt rá, mivel több helyütt kellett helytállnia: ifjúsági és házas közösségekben, cserkészeknél, hittanórákon A városban több templom volt, illetve a plébániához több fília is tartozott. – Volt munka bőven – mondta. – Szerencsére elődömtől, Tóth Gyuszi atyától, aki jól végezte teendőit, könnyű volt átvenni és végezni a pasztorációs feladatokat. A Jóisten megadta hozzá a kegyelmet és az erőt is.

Egy év múlva, amikor megalakult a Kaposvári Egyházmegye, Robi atya Nagykanizsára került, a Szent József Plébánián folytatta kápláni feladatát, Szalai Jeremiás plébános mellett. Jól érezte magát az „Alsótemplomban”, a hívek is „aktívak” voltak: a Szent Antal első keddi misék tömegeket vonzottak. Majd a Felsőtemplomba került: szintén szerető és támogató közösségbe. dr. Koroncz László, az akkori kanonok-plébános akkortájt már nagyon beteg volt, így sok feladat hárult a fiatal káplánra.

– Nem sokkal ezt követően, 1995 májusában Somogysámsonra kerültem, az első önálló helyemre. Először kilenc, majd tizenkét falu tartozott hozzánk. Szerencsére, nem egyedül kellett a szolgálatot ellátni, nős diakónus társammal, akinek hat gyermeke van, végeztem a tennivalóimat. Nekem ő és a családja ajándék volt.

Robi atya ott is otthonra lelt, ahogy tizenkét évvel ezelőtt, mai helyén, Miklósfán, és az ellátási területéhez tartozó hat községben. Az emberek szeretik, mindenkihez van az atyának kedves szava, szeretetteljes törődése, akikkel kapcsolatba kerül. Szép ajándékkal lepték meg ezüstmiséje alkalmából Miklósfán a hívek: a Szent Efrém kórus dr. Bubnó Tamás karnagy vezetésével vendégszerepelt. Mint bevallotta: e gesztus mélyen meghatotta, hatalmas ajándék volt

– Igyekszem az emberekkel közös nevezőt találni. A Jóisten szolgája vagyok, az a dolgom, hogy az örömhírét, a tanítását adjam tovább. Annak nagyon örülök, ha mindez nyitott szívekre talál. S ez a közös kapocs. Ha bizonyos dolgokról másként is gondolkodunk, ez összetart bennünket.

Az atya a „szolgai feladatain túl” az Úr házainak rendbetételére is nagy figyelmet szentel. Zajlik a beleznai templom felújítása, a miklósfai Nagyboldogasszony templomot már korábban korszerűsíttette, és a liszóiban is történt renoválás, a surdi templom is megújulhatott. Amikor pedig nem a kötelességeinek tesz eleget, Robi atya a vadászatnak hódol, ám a túramotozás is kedvenc időtöltései közé tartozik.

– Manapság sokat lehet arról hallani, kevés a pap, emiatt sok plébániát be is zárhatnak. Annak okait hosszasan lehetne sorolni, miért válaszolnak kevesen ma az Úr hívó szavára igennel a fiatalok közül– vélekedett Robi atya. – Úgy gondolom, hogy annak idején jól döntöttem: boldoggá tesz, az Úr szolgálatában levő szorgoskodás

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!