Inkább kutya, mint majom - Dr. Keresztes Zoltán pszichiáter a gyerek- és felnőttkori kötődésről

Tette ezt a minap Zalaegerszegen, a Keresztury VMK-ban zajló Pszicho Est sorozat keretében, ahol Nagy Réka klinikai szakpszichológus vendégeként találkozott népes közönségével.

Elöljáróban megtudtuk, hogy az emberi kötődés mintázata furcsa módon közelebb áll a kutyákéhoz, mint a majmokéhoz. Az ok talán abban keresendő, hogy a kutyák viselkedése az ember közelsége miatt hasonló hatások között fejlődött. E terület még kutatásra vár, az viszont bizonyos, hogy a kisgyermekkori kötődéseink egész életünkre, személyiségfejlődésünkre hatást gyakorolnak.

- Három év alatti gyerekekkel végzett hosszú kísérletsorozat nyomán öltött formát az elmélet, miszerint a kötődésnek négy fő típusa különíthető el, a biztonságos, az elkerülő, az ambivalens és a dezorganizált - kezd a részletekbe dr. Keresztes Zoltán. - A négy típusból az elhanyagoló anyára utaló dezorganizált kötődés hordozza a legnagyobb kockázatot, ezt a mintázatot ugyanis felnőve sem tudja levetkőzni az ember, s hideg, érzelemtelen személyiség lehet a következmény. Nagyon sok állami gondozott küzd evvel.

A korai kötődés alapja, hogy az anya képes legyen érzelmileg ráhangolódni gyermekére, „olvasni" annak jelzéseit. Mégpedig a hétköznapok repetitiv körforgásában, hiszen a kötődés mintázatát az ismétlődés vési be leginkább. A 7-8 hónapos gyerek már a pelenkázást, szoptatást megelőző zörejek hallatán örül, kalimpál, gőgicsél, mert megtanulta, hogy mindjárt egy kellemesebb állapotba kerül. De az öröm nem csak a testi szükségletek kielégítésének szól, funkcionális MRI vizsgálatokkal kimutatták, hogy az agy komplex kapcsolati örömöt, kapcsolati jutalmat jelez eközben.

Dr. Keresztes Zoltán: – A  bennünk élő kielégítetlen gyereket le kell választani a felnőttkori igényeinkről Fotó: Pezzetta Umberto

- A gyerekek rendkívül érzékenyek az anya belső állapotára, azt is megérzik, ha a napi rutint mechanikusan, steril kötelességként végzi - folytatja a szakember. - A megfelelő érzelmi válasz hiánya pedig bizonytalanná teszi a kötődést. Az ilyen gyerek hiába kap meg „amúgy" mindent, a szülő azt tapasztalhatja, hogy ötévesen nem engedi megfogni a kezét, elhidegül. Az érzelmi válasz intenzitása nagyon fontos a kicsiknek. Képzeljük el az alábbi szituációt: a gyerek vagy ötvenszer megismételt már valami rosszaságot, s amikor az anyából kiszakad egy cifra mondat, a gyerek szeme boldogan felcsillan, nevetni kezd. Az anyák általában ezt zokon veszik. Pedig a gyerek csak annak örül, hogy sikerült igazán intenzív érzelmi jelenlétet kicsikarnia...

Az apai kötődés a 2. életév vége felé kap nagyobb teret, s evvel belép a harmadik ember az anya-gyerek univerzumba. Amiből addigra már jó esetben kicsit elege is van a gyereknek, hiszen kinőtt az anyára utaltság állapotából. Ráadásul vizsgálatok igazolják, hogy ebben az életkorban naponta átlagosan 200-700 közötti „nem" válasz vagy intés érkezik az anyától. Apának bezzeg elegendő egyszer odaszólnia... Hogy miért van ez? Mert az apai kötődés másfajta funkciót tölt be a személyiség érésében, új teret nyit, segíti a világ felfedezését. Ám tudni kell, csak akkor képes szárba szökkenni, ha sziklaszilárdan áll mögötte a stabil, „meghaladott" anyai kötődés.

- Az erő legyen veled... mondják a Csillagok háborújában, s valahol ez is az apai erőre, véderőre utal - veti fel dr. Keresztes Zoltán. - Ebből meríthető ugyanis az élethosszig tartó biztonságérzet, védettség. Egy biztonságos kötődésű gyerek a homokozói csetepatéban akkor is beígéri a kakaskodónak, hogy „majd apa ad neked", ha az emlegetett családfő valójában a világ legjámborabb könyvmolya. Hiszen csak a védettség lelki megéléséről van szó.

Az apa hiánya, vagy túlzottan korlátozó, rideg karaktere esetén a fiúgyermek számára küzdelmesnek ígérkezik a férfi identitás kialakítása, s így a párkapcsolati kötődés is. A gyerekkorban elszenvedett kapcsolati sérelmek ugyanis - mindkét nemnél - állandóan rajtra készen állnak, hogy újra és újra a régi bánásmódot felidéző szituációkba hajszolják az egyént. A korai élményvilágból megmaradt érzelmi éhség összemosódik a felnőttkori kapcsolati stratégiánkkal. Az ördögi kör csak úgy szakítható meg, ha a bennünk élő kielégítetlen gyereket sikerül leválasztani a felnőttkori igényeinkről. Ameddig ez nem sikerül, ismételni fogjuk a kudarcos kapcsolatokat. S hogy mi ennek az útja? Az alapos gyászmunka, a régi, rossz kötődési élmények tudatosítása és lezárása. Ezen a módon meg tudjuk változtatni kötődési mintázatunkat.

- Sajnos a mai világ nem kedvez az érési folyamatoknak, a befelé figyelésnek, a lelki folyamatok, kapcsolati veszteségek elgyászolásának - summáz a pszichoterapeuta. - A közösségi média túlburjánzása, a konzumidiotizmus, a vágyak azonnali kielégítésére való törekvés miatt ma sokkal nagyobb energiát követel egy normális párkapcsolat fenntartása, mint akár csak 15 évvel ezelőtt. Sajnos sokaknál elég soványka az a mentális hátizsák, amiben a tartalékot kellene felhalmozniuk bajok esetére...