Kemencében sült - A nemzeti hagyományaink szerint augusztus 20. az új kenyér ünnepe is

Mindezt a zalalövői Kerecsen Hagyományőrző és Kulturális Egyesület elnöke, Csonka Ferenc mondta annak kapcsán, hogy a civil szervezet már második alkalommal szervezte meg a hagyományőrző kemencés kenyérsütését.

– Az egyesületünket azzal a szándékkal hoztuk létre immár több mint tíz éve, hogy a magyarsághoz, a nemzettudatunkhoz kötődő hagyományokat felelevenítsük és megőrizzük, illetve a fiatalabb generációknak átadjuk – folytatta az elnök. – A kenyérsütés eddig nem tartozott közéjük, tavaly azonban ezt is kipróbáltuk, és olyan jól sikerült, hogy idén is folytatni kívántuk. Ez tehát már a második év, azaz valóban egy új hagyományt teremtettünk.

Kovács Erika, a zalalövői Kerecsen Hagyományőrző Egyesület alelnöke egy frissen elkészült kenyeret vesz ki a kemencéből. A civil szervezet alakulása óta feladatának tekinti a régi szokások felelevenítését és ápolását, így tavaly először kemencés kenyérsütésre invitálták tagjaikat és az érdeklődőket. Olyan jól sikerült az akkori rendezvény, hogy idén is megismételték azt. - Fotó: Gyuricza Ferenc

Csonka Ferenc hozzátette: természetesen az egykori paraszti munkamódszerrel dolgoznak, minden mozzanatot saját kezűleg végeznek, és csak természetes anyagokat használnak.

- Egyedül a lisztet kaptuk adományként, de már gondolkodunk azon, hogy jövőre saját magunk őröljük meg a búzát is - folytatta Kovács Erika, az egyesület alelnöke. - A cél ugyanis az, hogy valóban úgy történjen minden, ahogy azt az őseink is végezték.

Kepericsné Molnár Erzsébet gyerekként még látta az otthoni kenyérsütést. Először a kovászt kellett elkészíteni, ehhez élesztőt kevertek össze liszttel, sóval és vízzel.

- Ezt már tegnap este elvégeztük, és a vizet a közeli forrásból vettük hozzá - folytatta. - Aztán ma délelőtt elkezdtük dagasztani a kenyeret, vagyis további lisztet és vizet kevertünk bele. Ezt legalább fél óráig kell csinálni, mire jó lesz, aztán a tésztát hagyni kell kelni, de közben legalább három alkalommal meg is kell szakítani, vagyis újra dagasztani egy keveset.

A résztvevők azt mondják, a dagasztás a legnehezebb része az egész folyamatnak. A népbeszéd azt tartja, addig kell gyúrni, amíg nem csöpög a padlás, vagyis ameddig izzadság nem lepi el a munkát végző homlokát.

- Nem csak kenyeret sütöttünk, langallót is - folytatta Kovács Erika, miközben egy kész kenyeret emelt ki a kemencéből. - Ennél is ugyanazt a lisztet használtuk, de tejjel kevertük össze, s egy kis cukrot is adtunk hozzá, hogy a tésztája édesebb legyen.

A kenyér mellett langallót is készítettek. Balról Péter Gyuláné, Szökrönyös Júlia, Kepericsné Molnár Erzsébet, Molnárné Preczlik Mariann és Szakály Luca - Fotó: Gyuricza Ferenc

Az egyesület tagjai szerint a langalló ugyancsak őseink kedvelt étele volt. A tésztára fokhagymás tejfölt tettek, aztán vörös és lila hagymával, szalonnával és egy kevés sajttal szórták meg, de ízlés szerint bármi lehet a feltét.

- Nagyon örülünk, hogy mindig vannak körülöttünk érdeklődők - vette vissza a szót Csonka Ferenc. - Idén is vannak vendégeink Tófejről, illetve Budapestről is. Előbbiek kifejezetten a kenyérsütésre voltak kíváncsiak, utóbbiak pedig itt nyaralnak, és benéztek hozzánk. Az elkészült kenyerek közül egyet a Borbarát Kör Egyesületnek adunk. Azt fogják majd az augusztus 20-i Pataka-hegyi búcsún megszentelni, tehát az ünnepség résztvevői olyan új kenyeret vehetnek magukhoz, ami itt, a városban, a magyar hagyományok szerint készült.