Elkobozták a Pankaszról mentett lovakat - Véget érhet a hónapok óta tartó huzavona (Frissített)

A Zalalövői Közös Önkormányzati Hivatal reakcióját cikkünkre ide kattintva olvashatja!

Túlzás nélkül mondhatjuk, a pankaszi lovak története a hazai bürokrácia állatorvosi lovának is beillik. Ezzel a bevezetővel kezdtük lapunkban március elején beszámolónkat a zalalövői Sötétmajorban tartott 58 ló sorsáról, akkor abban is bízva, hogy a december 8-án hozott határozatban megadott három hónapos határidő lejártát követően rövidesen rendeződik az állatok sorsa. Nem így történt. Ennek legfőbb oka, hogy az ivánci és a zalalövői jegyző között az illetékességről vita alakult ki.

Vaski Gábor rendőrjárőr és Unger Ildikó a Sötétmajor bejáratánál, március 27-én.

A sanyarú körülmények között tartott állatokról legelőször decemberben számoltunk be. A német állampolgárságú Iris Moldenhauer több országban gyűjtött össze a lovait, nem egyet a vágóhídra kerülés elől mentve meg. Pankaszon bérelt számukra telephelyet, ám a tartásukat nem tudta megfelelően biztosítani: nem volt elegendő élelmük és vizük, sárban, trágyában álltak az udvaron. Nem volt ez előzmény nélküli.

A lovasok.hu portál beszámolójából tudható, hogy Iris Moldenhauer 2012 májusában egy pálmonostorai tanyán bukkant fel. Először 12 rossz állapotban lévő lovat helyezett el bértartásban, és a végén már közel száz állatot gyűjtött itt össze, a fizetés azonban mindig akadozott. Az írták a gondozók: soha nem volt elegendő takarmány a lovaknak, sok annyira elgyengült, hogy összeesett. Iris mégis minden hónapban számos új lovat vásárolt, ami érthetetlen, mert előbb a meglévőket kellene rendesen ellátni...

Megérkezett a lószállító kamion a Sötétmajorhoz, majd dolga végezetlenül távozott.

Aztán idővel a pálmonostorai tanya kiürült, valószínűleg onnan kerültek a begyűjtött lovak Pankaszra, ahol hatósági eljárás indult tavaly november végén, és megállapították, az állatok tartásra vonatkozó előírások, jogszabályok sorát szegte meg. A lovakat magáénak mondó nő akkor egy hét haladékot kapott, hogy az előírásoknak eleget tegyen és letétbe helyezze három havi tartás költségét is. Ez nem történt meg, ezért az illetékes ivánci jegyző, Hollósiné Botka Ildikó határozata alapján – az ivánci lovasudvar vezetője, Unger Ildikó szervezésével, dr. Gyöngyössy Adrienn állatorvos, valamint osztrák állatvédők és a hasonló célú Fekete István egyesület tagjai segítségével szállították el a lovakat Zalalövőre, ahol megfelelő helyet találtak nekik, a Horváth család tulajdonában levő Sötétmajor 8. szám alatti állattartó telepen. Ez a tulajdonjogot nem érintette, a tartás költségeit három hónapig vállalta a svájci Regula Schwarzenbach, akit bejegyeztek állattartóként.

A lovak tulajdonosa fényképen is megörökítette a manővert.

A jegyzői határozat kötelezte Iris Moldenhauert, hogy 2015. február 28-ig igazolja: saját költségére gondoskodni tud az eltávolított lovakról, azaz számukra a mindenkori hatályos jogszabályi előírások alapján a biztonságos elhelyezést, legalább három havi élelmezésüket, beazonosítható megjelölésüket bizonyítható (előre kifizetett módon) biztosítani és igazolni tudja, és megfizeti a lovak elhelyezésével, élelmezésével, állatorvosi ellátásával kapcsolatosan felmerülő valamennyi költséget ezen időpontig. Ha ezen időpontig gondoskodik a jogszabályszerű állattartási feltételek biztosításról, úgy az elszállított állatokat részére vissza kell szolgáltatni, ellenkező esetben az állatvédelmi hatóság 2015. február 28. után az állatokat elkobozza, szólt a határozat.

A tulajdonos ennek nem tett eleget, a lovak most is a Sötétmajorban vannak, mert a határidő lejártakor nem született újabb határozat. Ennek oka az említett illetékességi vita, amit február 28-i határidőig nem tisztáztak. S bár az ügyet az ivánci jegyző még december 12-én áttette Zalalövőre, márciusban a két jegyző közül egyik sem tartotta magát illetékesnek.

Az ellentmondás feloldására a Zala Megyei Kormányhivatal  először állásfoglalást adott ki, miszerint az eljárásra az ivánci jegyző az illetékes. Nem így gondolta azonban Hollósiné Botka Ildikó, aki érdeklődésünkre április 8-án közölte, az állatok védelméről szóló törvény alapján a lovak tartási helyének jegyzője az illetékes, mert szerinte nem a közigazgatási eljárás szabályait kell ez esetben alkalmazni.

A vitás helyzet eldöntésére pedig a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivataltól kért állásfoglalást. A polémiát végül a zalai kormányhivatal döntötte el: határozatot hozott, amiben az ivánci jegyzőt jelölte ki az eljárásra.

Nem voltak azonban eseménytelenek az elmúlt hetek.

Március 27-én délelőtt Iris Moldenhauer megjelent a Sötétmajor 8-nál egy rábahídvégi fiatalemberrel azért, hogy elvigyék a lovakat. Hosszas, eredménytelen vita kezdődött a lovak tartásról gondoskodó Unger Ildikó, valamint a major tulajdonosa, Horváth László és a reménybeli vásárló között.

Az események békés mederben tartásában sokat segített a rendőrjárőrök jelenléte. Végül a lovakért érkező kamion vezetője a kialakult vita és a sajtó jelenléte miatt volán mögé pattant és elrobogott. Már ekkor lehetett sejteni, lesz folytatás. Április 4-re virradóan valaki levágta a major kapujáról a lakatot és a láncot, majd bejárt ugyanaz a kamion és már 13 lovat feltereltek a platóra, mire odaért Horváth László. Nem sokkal később befutott Unger Ildikó, majd pedig a rendőrök is –  tízen, három gépkocsival. Mivel határozat a lovakkal kapcsolatban most sem volt, kisebb huzavona után az állatokat lehajtották a platóról, és a teherautó elment.

Ami történt, az legfeljebb rongálás, mert természetesen senki nem tudott semmit a lakat és lánc levágásáról. A lovak terelésére felfogadott tucatnyi munkás csak bement a nyitott kapun a teherautóval együtt. Feltételezhetően mindenki jóhiszeműen járt el, bár a kamionos és a reménybeli vevő, no meg a tulajdonos ugyanaz volt, mint előzőleg, és ők tudták: jogszerűen a lovakat még nem lehet elvinni. A lovak tartásáért a tulajdonos addig még nem fizetett, mert vita van a költségeken.

Az újabb próbálkozás sem maradt el. Április közepén az egyik délutánon magát magándetektívnek mondó férfi hívta fel telefonon Horváth Lászlót. A beszélgetés lényege: ha lehetővé teszi, hogy a telepről a lovakat elszállítsák, akkor számos kellemetlenségtől megóvhatja magát, nem indítanak ellene vizsgálatokat. Horváth László közölte, a telepet ő bérbe adta, az állatok sorsáról nem intézkedhet, a lovakra biztonsági őrök vigyáznak és áll minden vizsgálat elé. A titokzatos telefonáló többet nem jelentkezett, Horváth László mindenesetre a történteket bejelentette a rendőrségen.

A lovak körüli hercehurcáról szóló írásunkra reagálva április 9-én megérkezett a zalalövői jegyző, Gáspárné Tóth Zsuzsanna válasza cikkünkre, amit eredetiben olvashatnak.

A jegyzői válaszra hadd idézzünk a jogszabályból: a közigazgatási eljárásról szóló törvény kimondja, hatáskör vagy illetékesség hiányában a hatóság a kérelmet és az ügyben keletkezett iratokat - az ügyfél egyidejű értesítése mellett - haladéktalanul, de legkésőbb a kérelem megérkezésétől, folyamatban levő ügyben a hatáskör és illetékesség hiányának megállapításától számított nyolc napon belül átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz. Ha ugyanabban az ügyben több hatóság állapította meg hatáskörének és illetékességének hiányát, és emiatt az eljárás nem indulhat meg vagy nincs folyamatban, az érdekelt hatóságok kötelesek egymás között megkísérelni a vita eldöntését. Az egyeztetést annak a hatóságnak kell kezdeményeznie, amelyiknél az eljárás később indult meg, amelyik hatáskörének és illetékességének hiányát később állapította meg, vagy amelyik hatóságnál az ügyfél az egyeztetés lefolytatása iránti kérelmét benyújtotta.

Ha az vitát  nem sikerült eldönteni, az egyeztetés nem vezetett eredményre, az eljáró hatóságot a illetékességi összeütközés esetén a legközelebbi közös felügyeleti szerv, ennek hiányában a vita eldöntését kérő hatóság működési területe szerint illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal jelöli ki. Az egyeztetést kezdeményező hatóság kérelmére  tizenöt napon belül kell kijelölni az eljáró hatóságot. Az illetékességi vitában hozott végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Nos, az áthelyező végzést az ivánci jegyző december 12-én hozta. Azt nem tudjuk, hogy ezt követően a zalalövői jegyző az  egyeztetést az ivánci jegyzővel mikor, milyen formában kezdte, de az biztos, hogy a Zala Megyei Kormányhivataltól március 12-én kért állásfoglalást az ügyben. A vitás helyzetet taglaló cikkünk pedig március 9-én jelent meg. Ezt megelőzően a Zalai Hírlap március 2-án érdeklődött Zalalövőn az önkormányzati hivatalban az ügyről, akkor arról beszélt Gáspárné Tóth Zsuzsanna jegyző, hogy még abban sem biztos, neki kell eljárni az ügyben...

Ami akkor már két és fél hónapja „lógott a levegőben”.

A zalalövői önkormányzat honlapján is közzétett levelében Gáspárné úgy fogalmaz: „Az iratok Zalalövőre érkezését követően telefonon többször is egyeztettem az ivánci jegyző kolléganővel és tájékoztattam arról is, hogy felmerül az illetékességünk hiánya. Ő ezt egy alkalommal sem vitatta.”

Az ügyben született legutolsó határozatból azonban az derül ki, hogy a zalalövői jegyző március 18-ig a nem vitatta ivánci kollégája döntését, majd akkor végzésben tette át (vissza) az ügyet Iváncra.

Ez szerepel ugyanis abban a határozatban, amit a kormányhivatal kijelölése alapján eljárva április 27-én hozott Hollósiné Botka Ildikó ivánci jegyző. Ebben kimondta, az 58 lovat és szaporulatát elkobozza a Magyar Állam javára. Kötelezi Iris Moldenhauert, hogy 2015. áprilistól a lovak tartásával, illetve az elkobzással kapcsolatban felmerülő költségeket fizesse meg az államnak. Ennek biztosítására zároltatta a nő bankszámláját. Az indoklásban egyebek mellett rámutatott: Iris Moldenhauer a korábbi kötelezésnek nem tett eleget. Nem fizette ki a lovak zalalövői tartásának költségét, több mint 6,5 millió forintot, de még a decemberi határozathoz kapcsolódó tolmácsolás 18 ezer forintos díját sem.

A határozat nem jogerős.

Képek: amikor második alkalommal próbálták meg elvinni a lovakat

A felvétele április 4-én készültek, aznap kora reggel második alkalommal próbálták meg a lovakat elvinni a sötétmajori telepről.