Hírek

2016.02.08. 16:19

Királyi mákos rétes

Bak - „Az a mi kártyánk volt! A levestészta kettő a miénk! Felírtátok? Ja, nem... Akkor?” A baki iskolában pár napja tanárok játszottak. Játszani tanultak, játszva tanultak. Hogy aztán taníthassák.

Arany Horváth Zsuzsa

„Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; engedd, hogy csináljam és megértem”, mondja Kung Fu-Ce. Ennél precízebben nem is lehetne összefoglalni az élménypedagógia lényegét. Amit pár napja Bányai Sándor szakmai vezetővel, trénerrel tapasztalhatott meg a baki Göcsej Kapuja Általános Iskola Garamvölgyi György igazgató vezette tanári kara, valamint a vendégeik.

„A gyermekek és a fiatalok fejlesztésének egyik leghatékonyabb terepe a játék”, szögezi le a továbbképzést bonyolító Kalandok és Álmok Szakmai Műhely szemlélete, hozzátéve, a felnőttek (pedagógusok, szociális és közművelődési szakemberek), kortárs segítők, animátorok is csak akkor fogják tudni a játékot a fejlesztés eszközeként használni, ha a saját élmény szintjén ismerik azt.

Fotó: A szerző

A király fogadást ad szigorú ültetési renddel: külön helyre kell kerülniük azoknak, akik a mákos rétest kapják, a meggyest, a tököst, cseresznyést. Előbb a főurak ülnek le, csak azután a közrendiek, s az egészet a francia kártya nagyított lapjai jelképezik. Eddig sima pasziánsz. Csakhogy négy csoportban csináljuk, 13 lapunk van, figyelnünk kell, a többiek mit hova tesznek a padlón. Versenyt futunk az idővel. Oké, lent van. Győzelem! Jó, most szedjétek fel, de csak azokat a lapokat, amik nálatok voltak. Jajaj. Megoldjuk. Lehet ezt gyorsabban? Licitálunk. Tizenegy másodperc a rekordunk negyedszerre, de addigra már nem rohangálunk össze-vissza, színek, számok szerint csoportosítunk. Összefogunk, memorizálunk, együttműködünk. Sikert élünk meg, feldolgozzuk a kudarcot, problémát oldunk meg, kreatívan vállalunk kockázatokat. És rengeteget nevetünk.

Ha ilyen lenne minden tanóra?! Ha a gyerekek mintegy játszani mennének a suliba? Miközben csupán két dobókockával játszva összeadni-kivonni tanulnának pozitív és negatív számkörben, anélkül, hogy észrevennék?

- Azért vagyunk itt, mert egyértelművé vált, a régi óravezetési módszerrel kevésbé lehet a gyerekeket motiválni, új ötletekre van szükségünk - mondták a pedagógusok egybehangzóan az összegző beszélgetésen.

- Tanító végzettségű vagyok, nehéz terepen kezdtem dolgozni közösségszervezőként 1990-ben a fővárosi újpalotai lakótelepi iskolában - mondta Bányai Sándor, aki rossz élményei hatására keresett megoldásokat, s találta meg az élménypedagógiát egy ösztöndíjnak köszönhetően Amerikában. - Nem teljesen más, mint amit addig is csináltak a legjobbak. Kimozdították a gyerekeket a megszokott „három padsorban ülsz és figyelsz” szituációból. A diákok pedig saját tapasztalatok árán fejlődnek, növekszik a tárgyi tudásuk. Kilépnek a komfortzónából, erőfeszítést tesznek az ismeretekért, nem készen kapják a tudást. A pedagógus nem magyaráz, hanem rávezet és folyamatot kontrollál. Ez nekem nagyon tetszett, a továbbképzéseket erre építettem.

- A poroszutas, frontális oktatási szisztéma miért és mikor lett avittá?

- A rendszerváltás után azonnal. Mert a világ megváltozott, meglódult, jött a számítógép. A lexikális tudás most meg már ott van a telefonodon. Előtérbe kerültek azok, akik újat tudnak elsajátítani. Régen az első munkahelyről mentünk nyugdíjba, ma mire kitanulunk egy szakmát, már nincs is rá szükség. Minden tananyagcsökkentés vége az lett, hogy többet kell tanulni. Remélem, mi arra ösztönzünk, hogy másképp gondolkodjanak a tanárok, így a diákok is.

„Nemcsak a szó száll el, hanem a szóba kötött tananyag is hamar lesz a feledésé. Ami megmarad: az élmény! Az örömteli élmény tájékoztat igazán a világ és az ember dolgaiban”, írja Vekerdy Tamás pszichológus, s az idézetet megtaláljuk a szakmai műhely hitvallásában is.

- Az élménypedagógia lényege, hogy cselekvésre készteti a résztvevőket. Provokál. Olyan helyzetet teremt, melyben a csoport tagjai késztetést éreznek arra, hogy próbára tegyék tudásukat, képességeiket, kreativitásukat. Saját fizikai, pszichikai képességeikkel szembesít, és a személyes élményre koncentrál.

- Végigélve a délelőttöt, állíthatom, tényleg nagy élmény játszva tanulni, főleg magamról, de mintha szembemenne a tanári követelményrendszerrel...

- Az élménypedagógia az egyik lehetséges módszer. Járva az országot és a határon túli területeket is, azt látom, a pedagógusok nyitottak, az oktatásirányítás meg nem. Utóbbi államtitkári szinten akarja megmondani, hogy a tanító néni szeptember 26-án 11 órakor hol tartson a tananyagban. Nem fog menni. Még a megerősített ellenőrzési rendszerrel sem. De a készségek, képességek fejlesztése eközben szépen elveszik. Kérdezem én, például a keresztrejtvényen kívül ki használja a periódusos rendszert?

- Lelkes gerillaharc zajlik az élményszerű tanításért az elhivatott tanárok körében?

- Való igaz, az oktatásirányítás eszközei hatékonyabbak, mint az enyémek. Iszonyú nyomás van a tanárokon. De mégis itt vagyunk, nemde?

Mit ad a gyereknek az élménypedagógia? Reális önismereten alapuló önbizalmat, a kihívás élményét, az észszerű kockázatvállalás képességét, a kitartást, kudarctűrést, a siker kezelésének képességét, a döntéshozás és felelősségvállalás képességét. önelfogadást. Az élet szépségét.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!