Hírek

2017.03.13. 19:35

Deák Lajos honvéd százados, Kossuth zalai kapitánya

Március a szabadság hónapja. Az ébredő természet és az ébredő nemzet hónapja. Majd' 170 esztendeje Zala megyében is számos nemesifjú állt önként a haza függetlenségéért vívott honvédő háború zászlaja alá.

Bekő Tamás

Deák Lajos 1817. augusztus 14-én (épp az idén kettőszáz éve), Deák József földbirtokos és István Katalin legkisebb fiaként látta meg a napvilágot Zalatárnokon. Középiskoláit - ifjabb Csuzy Pál és Püspöky Grácián jeles '48-as zalai személyiségek osztálytársaként - a kanizsai piarista gimnáziumban folytatta, ám tanulmányait nem fejezte be, mert 1833-ban otthagyva az "alma matert", még zsenge ifjú korában beállt katonának. Erről az időszakáról, berukkolásának és katonaéletének egyes mozzanatairól így emlékezett meg később, 1848 szeptemberében: "Tizenöt éves atyátlan árva koromban önkényesen katonává lettem, és két évig, mint közvitéz, s ugyan annyi ideig, mint hadapród és tizedes, az akkor Gollner Ernest főherceg nevét viselő 48. számú magyar gyalogezredben szolgáltam. Jóllehet tökéletes szándékom volt, de természeti ösztönt és hivatást is éreztem magamban a katonáskodásra, és a hadiéletben óhajtottam leróni hazám irányában polgári kötelességemet."

Deák Lajos legkedvesebb leányával, Deák Máriával az 1870-es évek elején

Négy év szolgálat után ismét új irányt vett az élete. Ezúttal a kaszárnyának fordított hátat, majd hazatért szülőfalujába, ahol családot alapított, és az atyai örökségen nyert birtokain gazdálkodni kezdett. Tíz esztendővel később itt érte a március 15-i forradalom híre is.

Miután Csány László levélben értesítette Zala megye vezetőit a pesti eseményekről, Zalaegerszeg mezőváros közgyűlése március 21-én ideiglenes polgári őrség felállításáról határozott. A résztvevők közül többen azonnal felcsaptak nemzetőrnek, és a rendszabályok kidolgozására létrehoztak egy választmányt. Deák Lajos csak később, júniusban állt a zalaegerszegi járás nemzetőrei közé, ahol - mint katonaviselt embert - a 4. század századosává nevezték ki.

A nemzetőrség kiállítását azonban nem mindenütt vette jó néven a vidéki parasztság. Egyes falvakban - így például Pusztaszentlászlón - újabb tehernek vélték a szolgálatot és megtagadták azt. Mielőtt a göcseji falvakat érintő tiltakozás továbbterjedhetett volna, a szervezkedést Deák Lajos és tárnoki nemzetőrei elfojtották.

Mindeközben gőzerővel folyt a nemzetőrök kiképzése, melyet számos külső körülmény nehezített. Kozáry László alszolgabíró egyik levelében arról tájékoztatta Csány László királyi biztost, hogy a Deák százados parancsnoksága alatt álló nemzetőröket azért is nehéz napjában kétszer a gyakorlatra összeterelni, mivel az egész századnak egy dobja sincs.

Július 11-én Kossuth Lajos híres országgyűlési beszédében kiadta a jelszót: "A Haza veszélyben van!" Augusztus 15-én Batthyány miniszterelnök felszólította a dunántúli törvényhatóságokat egy önkéntes nemzetőrökből álló haderő toborzására és felállítására. Három héttel később Deák kapitány vezetésével a Mura mentén határvédelmi feladatokat ellátó zalaegerszegi járási nemzetőrség harmadik váltásának kivonulására is sor került. Az újdonsült zászlóaljparancsnok néhány nappal a horvát betörés előtt - szeptember 9-én - érkezett az alakulat főhadiszállásra, Tótszentmártonba. Itt rögtön intézkedett a nemzetőröket illető pénzek felvételének módjáról és a puskába való töltények kiosztásáról. Este kilenckor újabb írásbeli utasítást küldött a zalaegerszegi századnak: másnap hajnalban Tótszerdahelyen sorakozzanak fel, mert reggel csata ígérkezik. Az ütközet azonban mégis elmaradt, mert a horvát túlerő hírére Teleki Ádám, a Dráva menti seregek fővezére visszarendelte, majd hazabocsátotta a harcászatban tapasztalatlan nemzetőrsereget.

Szeptember 11-én éjjel Jellasics bán hadserege Varasdnál és Perlaknál átlépte a Drávát, és pár napon belül a Murán is átkelve bevonult Letenyére és Nagykanizsára. Az ellenség főereje - némi helyőrséget hátrahagyva - szeptember 17-én vonult tovább Pákozd irányába.

A hónap végén Kanizsa felszabadítására összpontosították a zalai nemzetőröket. Az időközben felállított Zala megyei önkéntes mozgó nemzetőrzászlóalj kötelékében századparancsnoki kinevezést nyert Deák Lajos, 189 főt számláló csapatával szeptember 29-én ért Kiskanizsa alá. Az összecsapásra október 3-án és 4-én került sor. Kiskanizsán a nép és a megyei önkéntesek Deák vezetésével megsemmisítő vereséget mértek az ellenfélre. A horvátok teljes vesztesége 81 halott, 113 fogoly és két ágyú volt.

1848 novemberében az Országos Nemzetőrségi Haditanács a zalai önkéntes nemzetőrzászlóaljat 47. hadrendi számmal honvédzászlóaljjá alakította. Deák kapitány a nemzetőrségnél viselt rendfokozatát megőrizve az új honvédzászlóaljban is századosi kinevezést kapott. Az alakulat ekkor már a Mura mentén állomásozott, majd a Perczel-hadtest kötelékében részt vett az év végi móri ütközetben.

Deák Lajos neve 1849 februárjától nem szerepel a zászlóalj nyilvántartásaiban, és a továbbiakban más alakulatoknál sem bukkan fel. Nem tisztázott, hogy pontosan mikor és milyen indokkal lépett ki a hadseregből. Csak vélelmezhető, hogy tábori szolgálatát családja érdekében és felesége kérésére fejezte be.

A volt honvédszázados síremléke ma is áll a zalatárnoki régi sírkertben. Az obeliszket e sorok írója és Brassnyó Ágnes amatőr festőművész újította fel 2016-ban
Fotó: Bekő Tamás

A zalatárnoki honvédtiszt szabadságharcos pályafutásáról több anekdotát is őriz a családi krónika. Az egyik legérdekesebbnek tűnő épp a rejtélyes 1849-beli időszakáról maradt fenn. A fáma szerint a komáromi várban szolgáló Deák Lajosnak maga a haza bölcse, Deák Ferenc tanácsolta, hogy hagyjon fel a katonáskodással, és térjen vissza szeretteihez. "Nem tehetem, kedves bátyám; ha én innen elszöknék, oda lenne a becsületem és talán az életem is" - felelte erre unokatestvérének a fiatal Deák. Az adoma hitelessége persze megkérdőjelezhető, mert a szabadságharc leverését követő tisztogatás idején csak tanúként idézte be a császári hadbíróság, ami arra utal, hogy az osztrák seregek ellen már nem vett részt fegyveres harcokban.

Hősünk jellegzetes és közismert alakja volt Zala vármegye nemesi társadalmának. Nem véletlen, hogy 1879. szeptember 29-én bekövetkezett halála után az alábbi rövid, de frappáns nekrológgal búcsúztak tőle a megyei sajtó hasábjain: "Deák Lajos zalatárnoki birtokos hosszas szenvedés után, a múlt hét végén jobblétre szenderült. A kedélyes öreg messze vidéken ismeretes vala, benne egy eredeti alak szállt sírba."

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!