Közel 4000 kilométert tett meg 43 nap alatt Magyarországról indulva

Tavaly a Francia Riviérára biciklizett el egyik barátjával Mentes Attila, idén spontán ötlettől vezérelve újabb nyugat-európai túrára indult. A nagyszabású kirándulás során 43 nap alatt 3947 kilométert tekert.

– Lehetett volna kereken 4000 km is, de már egy hónap után nem volt lelkierőm azt az 53 kilométert beletenni – mondta Mentes Attila. – Gondoltam, hazafelé Szlovéniában kicsit hosszabb úton jövök, de most ennyire futotta. Nagyon haza akartam érni, az utolsó egy hétben nem is nézelődtem, hiszen ismerős már az az osztrák, szlovén vidék.

Fotó: Mentes Attila

De ne szaladjunk ennyire előre.

– Mindenképpen szerettem volna idén is egy hosszabb túrára elindulni, de előre nem terveztem el a konkrét útvonalat, csak azt gondoltam, elindulok valamerre, a többi útközben jött – kezdte a beszámolót. – Tulajdonképpen az segítette az elindulást, mikor megláttam a cikket egy kanizsai srácról, hogy kerékpárral akarja elérni Európa legészakibb pontját, a norvégiai Nordkappot. Ő féléves, 10 ezer kilométeres túrát tervezett, de nekem ennyi időm sajnos nem volt, meg az anyagiak is hiányoztak egy ilyen volumenű út teljesítéséhez, ezért rövidebb távot céloztam meg, bár energiával bírtam volna még tovább is. Az lett a terv, hogy minél több országba eljussak kerékpárral és felülmúljam a tavalyi túrát, amikor közel 2500 kilométert tekertünk Tüske Balázs barátommal, több hegyet megmászva, 19 nap alatt megjárja az utat a Francia Riviéráig és vissza – mesélte mosolyogva. – Bécs után találkoztunk az útitárssal, onnan együtt haladtunk két hétig a Duna mentén, majd Németország közepén elváltunk. Többnyire sátraztunk, de két alkalommal volt szállásunk is, ami azért jól jön. Miután elváltunk, úgy gondoltam, elmegyek Hollandiába, megnézem a Giro d'Italia kerékpárverseny startját Arnhemben, abban még úgysem volt részem, eddig csak a hegyi szakaszokat láttam. Itt eltöltöttem két napot, megnéztem a szakasz befutóját, némelyik versenyzővel lehetett fotózkodni, illetve autogramot, ajándékokat is osztogattak, ez igazán jó élmény volt.

Ott született meg a további útvonal terve; úgy döntöttem, próbálok minél több országba eljutni az út során. El is neveztem a túrát, Keresztül-kasul Európán lett a címe. Összesen 10 országon haladtam keresztül, hol kevesebb, hol több időt eltöltve. Bécsbe Grazon át jutottam el, onnan már közösen Passauig mentünk, majd Németországban folytattuk az utat. Több várat, kastélyt is megnéztem, fantasztikus látvány mindegyik. Jártam Regensburgban, Nürnbergben, Bambergben, majd a Rajnát követve Kölnben és Düsseldorfban. Onnan pedig tovább Hollandiába, majd Belgiumba, Liege és Bastogne felé. Innen mentem Luxemburgba és Franciaországba. A nagyvárosokban nem időztem sokat, nagyon el lehet keveredni, de ez volt az út-irány. Így összegezve: jártam Szlovéniában, Ausztriában, Németországban, Hollandiában, Belgiumban, Luxemburgban, Franciaországban, Svájcban, Lichtensteinben és Magyarország a végcél, ahova hazaérkezem minden alkalommal.

Attila arról is beszélt, nagyon kedveli a hegyeket, viszont még nem nyitották meg a felvezető utakat, így nem tudott felkapaszkodni a magasabban fekvő helyekre.

– Ausztriában egyedül Kiztbühelnél tudtam felmenni, de persze a többi látnivaló, mint például Hollandiában a szélmalmok is nagyon szép látvány volt – folytatta. – Emellett nagyon tetszett a számomra elképesztő, fejlett, éjszaka kivilágított kerékpáros hálózatuk, amiről itthon csak álmodunk.

A hazaút Svájcon át vezetett, de közben  több nehézséggel is szembe kellett néznie Attilának.

– Többnapos eső, havazás, havas eső, jégeső is előfordult közben – mondta. – De nem kímélt a viharos szél, az árvíz és a kánikulai napsütés sem. Voltak elég húzós napok az út során, Franciaországban többnapos eső ért el, már a sátor is alig bírta, ezek bosszantóak, miközben az ember próbál haladni. Több nap is eltelt, amire folytatni tudtam az utat. Szerencsére az egész túra alatt nem kaptam defektet, kisebb szerelést kellett csak megoldani, de az útbaeső autószerelő műhelyben és máshol is nagyon kedvesek voltak az emberek.

Viszontagságos utazás ide vagy oda, Attila újabb terveket sző, például egy nyári, hegyekbe vezető túrára is szívesen elindulna, a nagy álma pedig az, hogy kerékpárral jusson el Rómába.

Magányosan vagy inkább útitárssal?

Nem kevés kalandvágy és megszállottság kell ahhoz, hogy több ezer kilométeres kerékpáros túrára vállalkozzon valaki. Mentes Attila már nem először vágott neki egy több hétig tartó nyugat-európai körútnak, ez alkalommal ráadásul az út nagy részét egyedül tette meg, ami – saját bevallása szerint – nem okozott számára különösebb problémát és egyáltalán nem volt unalmas az utazás. Mint mondta: a magányos kerekezésnek is megvannak az előnyei, hiszen nem kell senkihez alkalmazkodni, a maga tempójában halad, akkor pihen, amikor elfárad, bár neki nem sok pihenésre van szüksége, hiszen igen jó formában van, ezt bizonyítja az is, hogy naponta 120– 130 kilométert is megtett. Ugyanakkor – ismerte el – a túra során megélt élményeket mégiscsak jó megosztani egy útitárssal.