Kútba estek a miháldi álmok? - A meddő szénhidrogénkút talán felvirágoztathatta volna a falut és a térséget is

A miháldiak történetére a településen élő lokálpatrióta, Hári Gábor hívta fel a figyelmünket, reagálva dr. Fejér László nyugalmazott egyetemi tanárral készített írásunkra, mely augusztus 16-án jelent meg lapunkban Veszni hagyjuk a kincset? címmel. Ennek egyik mondanivalója az volt, hogy habár megyénk hihetetlenül gazdag termálvízben, ezzel a lehetőséggel mégis csak elenyésző számban élnek a települések. Hári Gábor jelezte: ilyesmire valóban rengeteg példát lehet találni Zalában, ám az ilyen helyzetek kialakulása miatt nem feltétlenül az önkormányzatok hibásak – erre jó példa szerinte Miháld esete. Összehívta a volt polgármestereket és a mostani településvezetőt, Gerő Sándort, hogy mondják el, miért és hogyan tört össze az a szép álom, amit a Somogy és Zala megye határán fekvő település közelében lévő termálkútra alapoztak.

Beszélgetőpartnereink (balról jobbra): Meiszter László, Takács János, Hári Gábor, Mándó Tibor és Gerő Sándor az „álmok kútjánál". Fotó: Horváth-Balogh Attila

– A falu határában található meddő szénhidrogénkutat a hatvanas években fúrták, mint a zalakarosit – bocsátotta előre Takács János, a rendszerváltás utáni első polgármester. – Az én időmben lehetőség nyílt arra, hogy az önkormányzatok kezdhessenek valamit a területükön lévő kutakkal. Úgy láttuk, ha komolyan gondoljuk a kútra alapozott fejlesztést, terület is kell hozzá, mert ami közvetlenül a kút körül van, az kevés bármilyen beruházáshoz. A termelőszövetkezettel közösen, földcserékkel ezt is megoldottuk, a szomszédos 46 hektárt hozzákapcsoltuk a projekthez. Komoly elképzeléseink voltak, de aztán nem lett belőlük semmi, mert csupa komolytalan befektető érkezett. Egyikük még tulajdonba is került, de mivel semmit nem csinált az ügyben, még pereskednünk is kellett vele, hogy visszakapjuk a 46 hektárt, amit mi szereztünk meg nagyon kemény munkával. Erre 2002-ben kerülhetett sor, tehát sok év telt el kényszerű tétlenségben (annak ellenére, hogy volt olyan kitétel a megállapodásban, miszerint ha az előírt határidőn belül nem indul el a beruházás, a területet a befektetőnek vissza kell adnia). Akkorra már Zalakaroson nagyon felfutott a fürdő, ezért a turisztikai beruházás gondolatát elvetettük, helyette azt terveztük, hogy termálvízfűtéses üvegházas kertészet lesz a területen, ha találunk befektetőt.

Takács Jánost Meiszter László követte a polgármesteri székben, aki azt mondta: a kistelepülések a rendszerváltást követő időszakot úgy élték meg, mint az új esélyt egy jobb életre, a nagy lehetőséget az elképzeléseik megvalósítására.

– Sajnálatosan idealisták voltak a településvezetők, polgármesterek és képviselők, mert megbíztak azokban az emberekben, akik ilyen-olyan befektető képében tetszelegve elhitették velük, hogy valóra váltják az elképzeléseket – mondta Meiszter László. – Azonban hamar ki kellett ábrándulniuk, akárcsak nekünk.

Az említett pereket Mándó Tibor polgármestersége idején sikerült lezárni.

– 2005-ben került vissza az említett földtulajdon az önkormányzat birtokába, ám közben a vízjogi törvény is megváltozott és az önkormányzat jogszerűen nem is használhatná fel most már a falu alatt húzódó termálkincset az állam szerepvállalása, hozzájárulása nélkül – jelentette ki Mándó Tibor. – Úgy emlékezem, hogy a jogszabály 2000 méteres kútmélységig ad lehetőséget a termálvíz állami engedélyeztetés nélküli felhasználására, ez pedig 3000 méteres. Ez azt is jelenti: ahhoz, hogy Miháldon bármi is történjék a lezárt kúttal, állami szándékra is szükség volna – tehát hogy stílszerű legyek, szerintem az álmaink szó szerint kútba estek...

Hozzátette: az ő időszakában is több magát üzletembernek, tőkeerős befektetőnek beállító érdeklődő kereste fel, de őket nem annyira a termálvíz, inkább a hozzá kapcsolt 46 hektáros földterület érdekelte.

– Ekkora birtok most több, mint 100 millió forintba kerülne – jelezte. – Nem csoda, hogy a kúton keresztül mindenki ezt akarta megkaparintani.

Azt már Gerő Sándor mostani polgármestertől hallottuk, hogy 2011-ben megkeresték a megyei önkormányzatot azzal, hogy miképpen lehetne továbbhaladni az ügyben. Azt a tájékoztatást kapták, hogy a kút annak idején állami pénzből készült, ezért az állam tulajdonát képezi, az nem az önkormányzaté, nem is volt és eztán sem lesz az...

Több figyelmet akarnak a térségnek

Hári Gábor azt mondta, pedig véleménye szerint a meddő szénhidrogénkút és a hozzá tartozó földterület, valamint egy korrekt befektető felvirágoztathatná a falut, sőt, az egész térséget.

– Amire nagy szükség volna, mert úgy érezzük, mintha a kaposvári és a 7-es főút között nem is léteznének falvak. Itt nincs gázfűtés, a szennyvízprojektekbe sem kerültünk bele, miközben itt van alattunk egy milliárdos lehetőség – jelentette ki Hári Gábor, aki szerint Miháld és a térség az eddiginél sokkal több figyelmet érdemelne.