Lakhegyi barangolások (fotókkal)

Az egymásba fűződő dombvonulatok valóban szemet gyönyörködtető tájat varázsolnak a látogató elé. Öröm barangolni a szépen gondozott hegyi telkek mentén, s most a bágyadt őszi napfényben rácsodálkozni a gyönyörű színekben pompázó tájra, ami minden alkalommal más arcát mutatta.

Az olvasható a község történetében, hogy napjainkra a mezőgazdasági termelés jelentősen megváltozott, de a két ősi ág, a szőlő és a gyümölcstermesztés mindmáig meghatározó maradt. S régről tudjuk azt is, hogy az egervári és a lakhegyi dombvonulatokon mindig is jó borok teremtek. Most meg ízletes almák az új gyümölcsösökben. Leírják, bár ezt lépten nyomon tapasztalni, hogy a környék természeti szépségei kitűnő lehetőséget kínálnak a pihenésre, kikapcsolódásra. És kedvesek az emberek is, készségesen segítettek például eljutni oda, honnan a legjobb kilátás nyílik  a völgyekre. Ami feltűnik, hogy itt még sok az öreg gesztenyefa, méltóságteljesen uralja a tájat egy-egy óriás, de belebotlik az ember néhány gesztenyeligetbe is. Fenségesek, imádni valók ezek a matuzsálemek, még ha a legöregebbek koronája már száraz ágakkal hasít is az ég kékjébe...

A falu történeti büszkesége a kápolna, ami körül szintén gesztenyefák öltöztek bronz köntösbe. A kápolna elődjét 1713-ban építette a falu lakossága fából, olvasható a leírásokban. Igen megkapó a dombtetőn járva, hogy a szőlőshegyek ormáról fenséges kilátás nyílik az Egervár, Győrvár között húzódó völgyre, az egervári  templomra, a várra, a távoli Gősfára, s a széles mezőkre, rétekre.