Látás nélkül élni

A vak és gyengénlátó embereknek az idei évtől módjuk van egy új szolgáltatás igénybevételére. A Vakok Állami Intézete által kínált lehetőség elsősorban rehabilitáció, a célja pedig az, hogy a látássérült emberek a fogyatékosságukkal együtt és biztonságban tudjanak élni. Az intézet a mindennapi élethez nyújt segítséget, ami később akár a munka világába való visszatérésnek is alapja lehet.

A zalakomári Baranyai Zoltánné találkozásunkkor arra kért, hunyjam be a szemem, és gondoljak bele, milyen lehet világtalanul élni. Sok, a látó emberek számára mindennapos tevékenység ebben a helyzetben komoly kihívás.

– Idén tavasszal értem el lelkileg odáig, hogy nekem segítség kell a közlekedéshez, segítség a vaksággal való együttélésemhez – fogalmazott Baranyai Zoltánné. – Ha kimentem az utcára, mindig kellett mellém egy ember, szinte elveszettnek és kiszolgáltatottnak éreztem magam. Abban reménykedem, hogy most meg fogok tanulni egyedül, fehér bot segítségével közlekedni. Most a hang alapján való tájékozódást fejlesztjük, hogy ráérezzek, mennyi a 3 vagy 5 méter, hogy egyenesen át tudjak menni például egy téren. Aztán megtanulom a zebrán átkelést, a kapualjba bemenést, a lépcsőházban közlekedést, de azt is, hogy ne botoljak meg egy kiálló lépcsőben. Nagyon jó, hogy nem kell Pestre utaznom a tanulásért, hanem van helyi oktató, aki mindenre megtanít.

Peszleg Katalin (balról) és Baranyai Zoltánné a nagykanizsai főtéren. A tanulásban a közlekedés már „haladó” szintnek számít (Fotó: Horváth-Balogh Attila)

Zala megyében Peszleg Katalin, a Vakok Állami Intézetének munkatársa segít a látássérült embereknek. Egy-egy rehabilitációs folyamat hónapokon át tart.

– Nagyon hosszú folyamat, mire egy vak ember biztonságosan megtanul a fogyatékosságával együtt élni – így a pedagógus. – Gondoljunk csak bele: a szemünk használata nélkül hogyan sütnénk ki egy szelet rántott húst, dobnánk el biztonságosan egy gyufát, vagy különböztetnénk meg a sampont a tusfürdőtől. A találkozókat a „tanítvány” igényeihez és időbeosztásához igazítjuk. Mindig a képességek felmérésével, majd a készségek fejlesztésével kezdjük a tanulást. Téves sztereotípia, hogy egy vak ember sokkal jobban hall vagy tapint, ez csak akkor lesz igaz, ha megtanulja jobban használni az egyéb érzékszerveit.

Aztán következik a valódi gyakorlás, szintén a fogyatékos ember otthonában: a lakásban való biztonságos közlekedés, a tárgyak praktikus elhelyezése, megjelölésük fortélyai is a „tantárgyak” között van. Aztán tanulni kell a lakáson kívüli mozgást, majd a közlekedést is. Hallás után megállapítnai például, hogy egy autó milyen irányból és milyen gyorsan érkezik. Amikor a tanítvány forgalmas, zajos helyen is meg tudja már állapítani, mikor mehet át az úttesten, következhet a fehér botos közlekedés.

Peszleg Katalin elmondta még: az otthontanítás keretében segít a Braille-írás olvasásának elsajátításában, de januártól már informatikai képzés is indul. Így a vak embereknek jövőre lehetőségük lesz megtanulni a kifejezetten nekik kidolgozott számítógépes programok használatát is.

– Igyekszünk lépést tartani a technikai fejlődéssel, így tanítom a különböző optikai segédeszközök használatát is. Például a speciális nagyítók, illetve a vakoknak készült vércukor vagy vérnyomásmérők kezelése sem egyszerű. A látássérült dolgozót foglalkoztató cégeknek is tudunk segíteni, mert e munkáltatóknál gyakran merül fel kérdésként: hogyan kell a látássérült igényeihez alakítani a munkahelyet? De van lehetőség „érzékenyítő” programok megtartására is, hogy a látó emberek megtapasztalhassák, mit is jelent látássérültként élni.