Bátky-díjat kapott Dr. Lendvai Kepe Zoltán Zala megyei etnográfus

2017. március 20., 09:30 szerző: Gyuricza Ferenc fotós: Gyuricza Ferenc
komment
Lendva - "Az egyes kiállítások megrendezése a muzeológusi munkának csak a 20-30 százalékát, de kétségkívül a leglátványosabb részét jelenti. Mellette sokkal többet foglalkozunk kutatással, örökség- és tárgyvédelemmel, szakmai publikációk elkészítésével."
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Dr. Lendvai Kepe Zoltán, a lendvai várban található Galéria és Múzeum főmuzeológusa mondta mindezt lapunknak annak kapcsán, hogy az egyik legrangosabb szakmai elismeréssel, Bátky Zsigmond-díjjal tüntették ki. A díjat a Magyar Néprajzi Múzeum és a Népi Hagyományok Alapítvány kuratóriuma közösen ítéli oda a néprajzi, antropológiai muzeológia vagy az anyagi kultúra vizsgálatának bármelyik területén végzett kimagasló szakmai eredményért.

Dr. Lendvai Kepe Zoltán az elismerést annak az Erős vár a mi Istenünk címet viselő, a Lendva-vidék, illetve a szlovéniai magyarság szakrális örökségét bemutató, 2016 novemberétől 2017 januárjáig látható, átfogó tárlatnak a megrendezéséért kapta, amiről annak idején lapunk is részletesen beszámolt.

- A Bátky-díj kifejezetten szakmai elismerés, ezért is jelent számomra nagyon sokat, s egyben megtiszteltetést is - mondta a kitüntetett. - Fontos ugyanakkor azt is megjegyezni, hogy bár a kiállítás rendezője valóban én voltam, ám a létrejöttében nagyon sok személy működött közre, emiatt úgy gondolom, hogy ez a díj valójában a Galéria és Múzeum közösségét, illetve tágabb értelemben a muravidéki magyarságot illeti. A magam részéről éppen azt tartom benne a legnagyszerűbbnek, hogy a díj alapítói és kurátorai nem a politikai határok mentén gondolkodtak, hanem egyként kezelték nemzeti örökségünket, azaz a határon túli területekkel is számoltak.

Dr. Lendvai Kepe Zoltán a tavaly novemberben megnyitott Erős vár a mi Istenünk című kiállításon
Fotó: Archív/Gyuricza Ferenc

A főmuzeológus hozzátette: a Bátky-díj egy olyan szerzői díj, mely valamilyen alkotáshoz - kiállításhoz, filmhez, tanulmányhoz vagy könyvhöz - kapcsolódik. A díjat minden esztendőben egy alkalommal, a Magyar Néprajzi Múzeum napján, az intézmény dísztermében adják át, ahol a díjazott szakmai előadás keretében be is mutatja tevékenységét, valamint azon „alkotást”, amivel kiérdemelte az elismerést.

- A Lendva-vidék szakrális örökségét bemutató tárlat valóban egy különleges kiállítás volt, hiszen a teljes szlovéniai magyar nemzetiségi területet igyekezett lefedni - folytatta dr. Lendvai Kepe Zoltán. - A témával nagyon régóta foglalkozom, éveken át gyűjtöttem hozzá az anyagot. A nemzetiségi terület mind a 31 településén a legapróbb részletekig felmértük az épített és tárgyi örökséget. A temetőket, az útmenti kereszteket, a haranglábakat, a kápolnákat, valamint a templomokat is.

A kutatást s így a bemutatást ezen kívül is ki kellett terjeszteni, hiszen például Bántornyát sem lehetett kihagyni, amely egykor a Bánffy-család temetkezési helye volt, így szervesen hozzátartozik a szlovéniai magyar kulturális örökséghez. Mellette természetesen bemutattuk a négy történelmi egyház tárgyi és szellemi hagyatékát, illetve a népi vallásosság eszköztárát is. A kiállítást a magyar nemzetiségi területtel egykor kapcsolatban állt vagy jelenleg is álló 14 képzőművész, például Zala György, Faragó Márton, Gábor Zoltán szakrális témakörű alkotásával tettük teljessé.

A díj átvételekor azonban nemcsak a kiállítás vezérelveit mutattam be, de a szlovéniai magyarságot érintő problémákról is szóltam, hiszen azt gondolom, nem szabad ezeket a szőnyeg alá söpörni. Sajnos, a szlovéniai magyarság rohamosan porlad, az utolsó, még 2002-ben végzett népszámláláskor 5 500-an voltunk. Hol van ez az 1910-es lélekszámhoz képest, amikor ezt a területet még 21 ezer magyar lakta? Hatalmas az apadás, aminek a megállítása igen sürgős feladat lenne. De azt sem szabad szó nélkül hagyni, hogy a szlovéniai magyarságnak annak ellenére sincs nemzetiségi múzeuma, illetve hivatalos nemzetiségi örökségvédelme, hogy huzamosabb ideje s folyamatosan igyekszünk erre a döntéshozók figyelmét felhívni. Ez ugyanis nem szakmai, hanem egyértelműen politikai döntés kérdése.

Dr. Lendvai Kepe Zoltán a kérésünkre röviden szólt saját szakmai pályafutásáról is. Kiemelte: a kilencvenes évek elején kulturális animátorként dolgozott a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézetnél, kulturális örökségvédelemmel kapcsolatos feladatai voltak, többek közt a kapornaki helytörténi gyűjtemény és tájház kialakításánál bábáskodott. Itt eszmélt rá, hogy a Lendva-vidéknek nincs néprajzos szakembere, s ezért iratkozott be a Szegedi Tudományegyetemre néprajzkutató szakra, továbbá annak befejezése után a budapesti ELTE doktori programjában folytatta tanulmányait.

Egy évtizednyi magyarországi tartózkodás után 2005-ben tért vissza Lendvára, ahol éppen akkor merült fel az igény arra, hogy a Galéria és Múzeum már meglévő állományát megfelelően képzett szakemberekkel egészítsék ki. Az intézmény akkori vezetője, Gerics Ferenc ugyanis elfogadhatatlannak tartotta, hogy sem művészettörténész, sem muzeológus végzettségű személy nincs a munkatársak között. A néprajzkutató dr. Lendvai Kepe Zoltán az ő felkérésére került a múzeumhoz.

Gyuricza Ferenc

2017. március 20., 09:30 szerző: Gyuricza Ferenc fotós: Gyuricza Ferenc

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...