Hírek

2015.09.20. 06:58

Már Európa is missziós terület

Dr. Kovács Lajos P. Bánk atya emblematikus alakja a hazai ferences közösségnek, és nagy ismertségnek, szeretetnek örvend olvasóink körében is. Zalaegerszeg és Zalalövő egykori plébánosa, a ferences rend korábbi tartományfőnöke gyakran nyilatkozik lapunknak hitéleti témákban; ezúttal újabb könyvéről és a szerzetesi hivatásról beszélgettünk a fővárosban élő idős atyával.

Horváth A. Attila

Bánk atya esti imájában mindennap áldását küldi Zala megye lakóira

– Köszönöm a lehetőséget, hogy szeretett második hazámnak, Zalának és Zalában élő testvéreimnek bemutathatom legújabb könyvemet, amely a Számvetés címet viseli – vezeti fel a beszélgetést Bánk atya. – Miért fontos ez nekem? Lelkipásztori tevékenységem hatvankét évéből negyvenet a zalai hívek lelki gondozásának szentelhettem. Budapesti kolostori cellámban legalább az esti imám alkalmával mindennap áldásomat küldöm Somogy, Zala, Vas megye lakóira. Úgy érzem, hogy akiket mindenkori főpásztorom megbízása alapján segíthettem, nem szabad megfosztanom a kegyelem közvetítésétől akkor sem, ha hivatalosan már más paptestvérek szolgálják őket. Amikor egyik tanítványom felkeresett mostani szolgálati helyemen, megkérdezte: gondolok-e rájuk, egykori tanítványaimra? Természetesen, feleltem. Minden este a kegyelmet biztosító áldást küldöm rátok. Mindennap? – kérdezte. Nyugodtan válaszolhattam: Igen, mindennap. A beszélgetés után felmerült bennem a kérdés: eleget tettem-e ezzel a papi küldetésemnek? Jézus az Olajfák hegyén ezzel a megbízatással búcsúzott: Menjetek el az egész világra és hirdessétek az Evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik” (Mk 16,15-16). Ez az utolsó parancs ugyanúgy, mint a gyóntatási feloldozás, minden felszentelt papnak szól. Misszióba szerettem volna menni, de a történelem beleszólt az én életembe is, ám az Úr bőven adott számomra részletes rendelkezéseket itthon. Erről és az Atya jóságos szeretetének megtapasztalásáról is szól a könyvem.

Az új könyv borítója

A kötet ajánlásában dr. Gyürki László egykori körmendi plébános atya azt írja: „Nemcsak érdekesnek találom, hanem nagyon fontos dokumentumnak is a magyar ferences rend története szempontjából. Hasznos olvasmány lenne mindenki számára. Az Ez az Én Szeretett Fiam című fejezet evangéliumi elmélkedéseket tartalmaz. Biblikus és teológiai szempontból megalapozott írások... Bánk Atya vallomása szerint misszióba szeretett volna menni, amit a második világháború kitörése megakadályozott. Ezért megszerzett tudása és megtapasztalt hite arra indította, hogy a mai magyar helyzetben is missziós tevékenységet végezzen. Különösen fontosnak tartja ezt, mert már Európa is missziós területnek számít...”

Bánk atya a Szerzetesek éve Rendben vagyunk programjában is szerepet vállal. A szerzetesi hivatással kapcsolatban lapunknak úgy fogalmaz: A jó szerzetes meghal a világnak és feltámad a világnak. Elhagyja a világ dolgait, hogy megnyerje Isten kincseit.

– „Aki az eke szarvára teszi a kezét és nem fordul vissza, az alkalmas az Isten országára” – mondta Jézus (Lk 9, 62). „A ferences szerzetes élete és szabályzata ez: Megtartani Jézus Krisztus evangéliumát, élve engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban” (A kisebb Testvérek élete és Regulája). Az emberek nem szeretik a lekötöttséget, az örökké tartó elkötelezettséget, a testi-lelki szigort, a nélkülözést, a kemény felkészülést. Nem ismerik a zsinórmérték szerinti életvitelt, amely iránytűként segít a tájékozódásban. Nem ismerik Jézus tanítását. Az információs sztráda nem kedvez a szerzetessé válásnak. De mindig vannak és lesznek, akik meghallják a hívó szót: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratáshoz” (Mt 9,37-38). Ők azok, akik megpróbálkoznak önmaguk legyőzése által „alter (második) Chistus-sá” válni, megtapasztalni a lelki szabadságot, a testi (anyagi) kötöttségektől való szabadulást, az önzetlen szeretet, a másik javára való munkálkodás örömét. Ez lehet vonzás, lehet követendő. Erre hív mindenkit az Atya, a Fiú és a Szentlélek: a szentháromságos egy Isten. Az Urat imával és a kegyelemeszközökkel lehet jól erősíteni. A hitigazságok alapos tanulmányozása az egyik legfontosabb feladata kell hogy legyen minden növendékünknek.

Bánk atya kifejti: a hitet el is lehet veszíteni. Az Úr Jézus kereszthalálának láttán minden tanítványa és híve elvesztette hitét, kivéve édesanyját, aki egyedül nem botránkozott meg a történteken. A Fájdalmas Anya ezért kapta meg a „Generosa socia redemptoris”, a „Megváltó nemes társa” címet XII. Pius pápától.

– A hitoktatásra mindenkinek szüksége van. Kemény és hosszú nevelő munka, de megkerülhetetlen – folytatja az atya. – Hála és boldogság tölt el, hogy az 1990-es években Zalaegerszeg több középiskolájában figyelmes és lelkes tanítványokkal voltam körülvéve. 1999-ig egész tantermet megtöltő felnőtt hívek csoportja hétfőtől péntekig szomjas lélekkel vett részt a hittanórán, minden este más tantárgy tanulásával. 2000-től a belvárosi ferences templomban van nagyon lelkes, tudomány iránti szomjjal telt dogmatikacsoportom. Kétezer-hétszáz éve adta a Szentlélek Ozeás próféta ajkára ezt a nagyon fontos üzenetet: „Nem az (ószövetségi) áldozat kell nekem, hanem a szeretet, nem az égőáldozat, hanem az Isten ismerete! (Oz 6,6). Ez örökké érvényes és boldogító szellemi tőke, amire az életemet feltettem – Krisztus szolgálatára –, megérte gyümölcsét. Jó szolgaként megkaptam Uramtól azt a kegyelmet, hogy egész életemben mellette, általa és érette létezhetem. Életem, szolgálatom hiteles tanúság. Bátorítalak és hívogatlak benneteket a találkozásra, hogy megízlelhessétek Krisztus Urunk szeretetét...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!