2016.08.17. 17:30
Márfi Gyula a Szűzanyáról, a muszlimokról, valamint arról, hogy nincsen paphiány
Nemesapáti - A Zala egy részét is magába foglaló Veszprémi Egyházmegyében nincs paphiány. Ahol pedig szükség van, ott segítenek a diakónusok. Márfi Gyula érsek azt mondja, szükségszerű, hogy a Szűzanyához (is) imádkozzunk.
Az egyházi főméltóság nemrégiben Mózsa Csabát szentelte diakónussá Nemesapátiban. Szentbeszéde első részében Szűz Máriáról beszélt, akit a keresztények segítőjeként is ünneplünk.
- Miért kapaszkodjunk a Szűzanyába?
- Mert ő a Segítő Szűz - szögezte le Márfi Gyula. - Csak hogy néhány példát hozzak: vállalva a hosszú utat, a veszélyeket, elment idős rokonát ápolni, és ott maradt három hónapig, vagy, ahogyan olvassuk Szent Lukács Evangéliumában, a kánai menyegzőn is megmutatkozott segítőkészsége. Az ünneplőknek nem volt elég boruk, s Mária arra kérte Jézust, tegyen csodát. Nos, mint tudjuk: tett Mária, Jézus halála után ott volt az apostolokkal, s megosztotta velük a hitet és a reményt, hogy fia feltámad.
Márfi Gyula: A hit által tudunk védekezni Fotó: Péter B. Árpád
- Azt tapasztalni, egyre több a máriás pap, ami akár logikusnak is nevezhető, hiszen - Szent István jóvoltából - a Szűzanya országa vagyunk. Van bizonyíték arra, hogy segít?
- Mennyit soroljak ? Volt például a lepantói csata, 1571-ben. Akkor dőlt el, hogy Európa muzulmán, mohamedán lesz-e, vagy keresztény marad. Akkoriban az egész kontinensen imádkoztak Szűz Máriához, s a végső ütközetben csodálatos dolog történt. A véres harcok közben hirtelen megfordult a szél, amely a füstöt a keresztény hajókról a számbeli fölényben lévő mohamedán hajókra fújta, így a keresztény hadak jobban láttak, s végül győzelmet arattak.
- Ha tetszik, ha nem: muszlim hódítási kísérlet ma is van. Hogyan védekezhetünk? Mert ma már a megforduló szél - a bombákkal, robbantásokkal, nemi erőszakkal szemben -, talán nem elég
- Semmiképpen sem szeretnék muszlim-ellenes hangulatot kelteni, hangsúlyozom, szeretem a muszlimokat és tisztelem is őket a hitükért. Azonban az ő hitük és kultúrájuk annyira ellenkezik a miénkkel, hogy ők ezt nem is hajlandók egyeztetni. Az európai zenét, a képzőművészetet, s úgy általában minket istentelennek tartanak. Nemhogy ők nem akarnak integrálódni, hanem ők akarnak minket integrálni itt Európában, a saját hazánkban is. A veszély, valóban, ma is megvan, s elsősorban a hit által tudunk védekezni. Ha komolyan vennénk a hitünket, akkor például nem lenne Európában ez az ideológiai formában fellépő népesedési vákuum.
- Éles váltással, a kifejezésébe kapaszkodva, van az egyházmegyében pap-vákuum?
- A mi egyházmegyénkben elég jó a helyzet. Most is volt tíz jelentkező, közülük hatot felvettünk, s ha ebből öt pap lesz, az már pótolja az évi három-négy kiesőt. Tizenkilenc éve vagyok Veszprémben, és azóta nálunk a papok száma nem csökkent, az átlagéletkor viszont öttel alacsonyabb lett, most már ötven alatt van. Nálunk a paphiány nem olyan égető, mint esetleg máshol, a diakonátus intézményének újbóli bevezetése pedig még inkább javít a helyzeten.
- Vagyis vannak olyan civil keresztények, akik ugyan nem felszentelt papok, de hitük, elkötelezettségük és felszentelésük által elláthatnak liturgikus feladatokat.
- A nemesapáti Mózsa Csaba volt a tizenötödik diakónus, akit felszenteltem. Ma már nincsenek ennyien, mert volt, akinek meghalt a felesége és pappá szenteltük, s olyan kiváló keszthelyi testvérünk is, aki meghalt, illetve akadt, aki elköltözött. Külön örülök, hogy Mózsa Csaba itt, Zalában tölt be ilyen feladatot, mert a diakónusok többsége Veszprém megyében lát el szolgálatot.
- Vagyis akár - némi korlátozással - misét is tart.
- Igen, s ez nagy segítség. Nemrégiben például hirtelen nem tudtunk papot keríteni a csabrendeki plébániára, de küldtem egy fiatal diakónust, akinek négy gyermeke van, most várják feleségével az ötödiket. A hívek pedig elfogadták, mert olyan szépen végezte a liturgiát, s nem mondták, hogy ugyan nekünk diakónus nem kell. Természetesen pap nélkül nem működhet a plébánia, de a diakónus, amit tehet, azzal nagyon sokat segít.