Máté Bence, a láthatatlan madárfotós

Első madárlesét még általános iskolásként építette meg a Szeged melletti Pusztaszeren nevelkedő fiú. A szenvedély korán hatalmába kerítette, ám pedagógus szülők gyermekeként nem remélhette, hogy otthonról finanszírozzák költséges hobbiját. A zsebpénz előteremtésében azonban igencsak életrevalónak bizonyult addig is, retket termesztett az iskolai menzának, íjakat gyártott diáktársainak, nyulakat tenyésztett, és adott el a helyieknek. Leleményességét példázza, hogy első madárlesét  a feleslegessé vált nyúlketrecekből építette meg.

Azóta tökélyre fejlesztette ezen tudományát, s abból él, hogy a világ egzotikus pontjain fogad természetfotósokat  leshelyein.

De ne szaladjunk ennyire előre, időzzünk még a pályakezdésnél, hiszen az abban tettenérhető kőkemény eltökéltség talán magyarázatot ad arra, mitől olyan briliánsak a felvételei, mitől emelkedik ki oly egyértelműen a természetfotósok igencsak népes és felkészült mezőnyéből. A középiskolai évek összetűzések sorozatát jelentették számára. Egyetlen porcikája sem kívánkozott az iskolapadba, amikor közben kedvenc vadmadarait is fotózhatná. A sikerek őt igazolták, s akadtak jó szemű segítői is. Miután 17 évesen a BBC világpályázatán is elnyerte Az év ifjú természetfotósa díjat, érettségi előtt halasztott egy évet és Londonba ment nyelvet tanulni. Hamburgert készített, mosogatott, WC-t pucolt. Hazatérve elkezdte a 12. osztályt, de már az első hónapban botrányosan sokat hiányzott, magántanuló lett. Az agya állandóan azon kattogott, miként tudna még tökéletesebb felvételeket készíteni. Olyan, vízen úszó lest épített, amit egy elektromos csónakmotor segítségével hangtalanul tudott irányítani, akár a legfélénkebb madarak közelébe. Aztán letette az érettségit, s környezete megnyugtatására felvételizett a soproni egyetem erdőmérnök karára. Ám azonnal évet halasztott, s teljes lendülettel belefogott, hogy felépítse természetfotós turizmuson alapuló vállalkozását... 

És jöttek a további sikerek. 2005-ben elnyerte a legfelkészültebb 26 év alatti természetfotósnak járó Eric Hosking-díjat, amit 2007-ben megismételt. 2010-ben a természetfotó  világpályázaton Árnyjáték című képéért   első magyarként a verseny 46 éves történetében   neki ítélték  a terület Oscarjának  tartott Az év természetfotósa díjat, és  a legkiemelkedőbb kollekcióért járó Eric Hosking-díjat. Ez utóbbit ötször hozta el, megdöntve evvel minden korábbi rekordot.

Kiállítása a Keresztury VMK Gönczi Galériájában látható,  a képek lenyűgözik a betérőt. A színek olyan élők, mintha világítanának, a víz fagyott üvegnek tűnik a hihetetlen élességtől, részletgazdagságtól. S nem csak a képeivel mesél. A fotókhoz kis történeteket fűz, amelyekből megtudható például, hogy a szalakóta veszedelmes drágakő. E ragyogó színekben játszó madár ugyanis mindenre lecsap, ami mozog és lefér a torkán, még a lessátorból kidugott kisújjra is. A szürkegém ugyancsak harcias vízimadár, az összecsapásukat megragadó képre 23 napig várt télvíz idején. 

A természetfotózás nem a kényelemről szól. Máté Bence az  Észak-Costa Rica-i esőerdőbe vette be magát, hogy levélvágó hangyákat fotózzon, amelyek többszáz méteres körzetből szállítják a levél és virágszirom részeket föld alatti váraikba. Ott gombákat tenyésztenek rajtuk, amely táplálékul szolgál. E témáról  12 ezer, főként éjszakai képet készített. Kilencven százalékuk használhatatlan volt, mert nem sikerült elegendő hangyát megörökítenie egy kockán. Ráadásul a rengeteg éjszakai földön lapulás közben a testét ellepték a bőr alá mászó vérszívók, napokig okot adva a vakarózásra. Viszont elkészült az Árnyjáték.

A nagyság  jele, hogy szakmai irigységgel  igazán  nem vádolható. A képek mellett ugyanis szinte minden fontos paramétert feltűntet, a gép típusát, objektív, rekesz, zársebesség egyaránt nyilvános adat. A kiállítás megnyitóján egykori  mentora, dr. Kalotás Zsolt természetfotós azt mondta róla, megújította a madárfényképezés gyakorlatát. Hatására egyre inkább teret nyert az a szemlélet, hogy madarat csak akcióban, illetve jellemző viselkedés közben érdemes fotózni. Ehhez segíti hozzá fotós kollégáit is. Csak Magyarországon 32 lest épített ki,   de Costa Ricában, Brazíliában és legújabban Dél-Afrikában is fogadja a fotós turistákat.

Ebben  is  tökélyre törekszik, tavaly novemberben készült el  a Színház néven becézett leshely, ami jelenleg a világ legexkluzívabb vízimadárfotós bázisa. Nádfolyosón, majd 30 méter hosszú földalatti alagúton keresztül lehet bekúszni az állatok zavarása nélkül egy szigetre, ahol  a víz szintjéből, extrém közelségből figyelhető meg a páratlan madárvilág.  Bence nevéhez fűződik az a széles körben elterjedt újítás is, hogy a lesek ablakához detektívtükröt használ,  ami tökéletes rejtőzködést biztosít számára.   Rá is ragadt a név:  a   láthatatlan madárfotós. 

Még nincs 28 éves...