Hírek

2013.07.12. 22:00

Megszállóként Ukrajnában

1942-1943-ban nemcsak a 2. hadsereg Donnál harcoló csapatai, hanem a front mögötti, németek által elfoglalt területeken rendfenntartó, biztosító feladatokat ellátó magyar megszálló alakulatok is súlyos veszteségeket szenvedtek.

Molnár András

Utóbbiak közé tartozott a zalaegerszegi 47/III. honvéd zászlóalj is, melyet 1941 őszén azért vezényeltek Ukrajnába, hogy a brjanszki erdőségben tevékenykedő partizánokat elszigetelve és ártalmatlanná téve biztosítsa a fronton harcoló német csapatok hátát és utánpótlási vonalait. Miközben a német parancsnokságnak alárendelt zalaegerszegi zászlóalj véres küzdelembe bonyolódott a partizánokkal, három alkalommal is a frontvonalba került, és harcoló alakulatként, a harckocsikkal támadó szovjet reguláris csapatokkal vívott hősies, ám egyenlőtlen, nagy veszteséggel járó ütközetet.

1941 októberében a megszálló feladatokra szerveződő 108. gyalogdandár (1942 februárjától könnyű hadosztály) 34. gyalogezredébe sorolták be 47/III. zászlóaljat, melyet a 17. honvéd gyalogezred tartalékosainak részleges mozgósításával, 50 százalékos csökkentett létszámmal állítottak fel Zalaegerszegen. A zalaegerszegi alakulatot ekkor összesen 21 tiszt és 453 főnyi legénység alkotta, a későbbiekben pedig veszteségeik pótlására és váltásként további több száz zalai katonát vezényeltek hozzájuk. A tisztek többsége tartalékos állományú volt, az ugyancsak tartalékos legénység zöme pedig az idősebb, hiányosan kiképzett korosztályokból, valamint a román vagy ruszin nemzetiségiek közül került ki.

Egy megrendezett jelenet: Ukrán partizánokat fognak el a zalai honvédek

A zalaegerszegi alakulatot is magában foglaló 108. gyalogdandár csapatait 1941. október 30-ától november 10-éig vasúton szállították ki Ukrajnába. E dandárnak kezdetben a Dnyeper folyótól keletre, Kijevtől északra fekvő területeken kellett megszálló, biztosító feladatot ellátnia. A 47/III. zászlóalj két és fél hónapig Perejeslav környékén teljesített szolgálatot, egyre élénkebb partizántevékenység közepette. 1942 januárjának végén a szovjet előretörés miatt a zalaegerszegi alakulatot is a szovjet-német arcvonal közvetlen közelébe, Harkov környékére rendelték, hogy segítségére legyen a német csapatoknak. A 47/III. zászlóalj március második felében Korobovo elfoglalásáért vívott eredményes harcokat az arcvonal résein a német csapatok mögé benyomuló szovjet reguláris erőkkel. Ekkor, Korobovonál szerzett Signum Laudis kitüntetést Garamvölgyi József tartalékos zászlós, a zalaegerszegi csapattest egyik, egységét rohamra vezető szakaszparancsnoka.

Miután az 1942. május 12-én Harkov térségében megindított szovjet offenzíva meghátrálásra kényszerítette a német csapatokat, az arcvonalban maradt 108. könnyű hadosztályt is támadás érte. Május 13-ától 18-áig a magyar seregtest valamennyi alakulata, köztük a 47/III. zászlóalj is súlyos harcokat vívott a harckocsikkal támadó szovjet gyalogság ellen. A túlerő, illetve a bekerítés elől visszavonuló 108. könnyű hadosztály páncélelhárító fegyverei jórészt megsemmisültek, személyi állománya pedig mintegy 40 százalékos veszteséget szenvedett, ezért május 18-án kivonták az első vonalból, és a német arcvonal mögé irányították.

A szovjet támadás elhárítása után megint a partizánokkal szemben vetették be, és 1942 nyarán a Kurszktól délnyugatra fekvő Szeregyina Buda környékére irányították a 47/III. zászlóaljat is. A mind létszámában, mind nehézfegyverzetében jelentősen megfogyatkozott zalaegerszegi alakulat a későbbiekben, egészen 1943 márciusáig ezen a területen teljesített szolgálatot, feladata az utánpótlási vonalak partizánokkal szembeni biztosítása volt.

László Imre honvéd 1943. március 3-án tűnt el Szeregyina Budánál, és két évvel később, 1945 júliusában tért haza a hadifogságból

A 108. könnyű hadosztály ismét a frontvonalba került, amikor 1943 kora tavaszán, a doni áttörést követően a német 2. páncélos hadsereg és a német 2. hadsereg közötti résben előrenyomuló szovjet csapatok elérték Szeregyina Buda környékét. A szovjetek március 3-án mintegy 90 harckocsival támadták Szeregyina Budát, és rövid idő alatt áttörték a páncélelhárító fegyvereket nélkülöző magyar alakulatok védelmét. Egy korabeli hadiokmány szerint ezen a területen súlyos veszteségei voltak a 47/III. zászlóaljnak, amely kétharmadát elvesztette . A zalaegerszegi alakulat szétszóródott, parancsnoka és legénységi állományának többsége eltűnt (kisebb részben elesett, nagyobb részt hadifogságba került), két nap elteltével csupán kétszakasznyi katonáját sikerült összeszedni.

A 108. könnyű hadosztály maradványait a március 7-én lezárult harcok után végleg kivonták az arcvonalból, és Sztarodub környékére, a Gomel-Brjanszk vasútvonal biztosítására csoportosították át. A 34. gyalogezred, benne a 47/III. zászlóalj megmaradt állománya a továbbiakban Unyecsa központtal védte körzetét a partizánoktól. A zalaegerszegi alakulat 1943 őszéig biztosan Ukrajnában teljesített szolgálatot, további sorsát azonban egyelőre nem ismerjük.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!