Hírek

2016.08.29. 13:58

Megtelnek a puttonyok - A zalai hegyhátakon elkezdődött a szőlőszüret

Nagyrada – A levegőt megédesítő gyümölcsillat és a puttonyokban koppanó, húsos szőlőfürtök nesze jelzi a szüret kezdetét. A csabagyöngyéből már lassan bor lesz, ám a többi, korai érésű fajták is búcsút mondanak a tőkéknek az elkövetkezendő napokban a zalai hegyhátakon.

Szabó Zsófia

Tennivalókban és izgalmakban bőven volt részük a szőlőbirtokosoknak az elmúlt jó pár hónap során is. Tekintve, hogy a tavaszi időjárás, ami leginkább meghatározza a szőlő növekedését, nagyon szélsőséges volt. Április végén hirtelen lecsapott a fagy, majd a jégesővel újabb adag égi áldás érkezett.

– Vannak olyan területek a megyében, például a zalaszentgróti hegyközség egyes részein, ahol a fagy jelentősen pusztított – összegezte Simon Zoltán, a Zalai Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke. – A terméskiesés itt 60-70 százalék. Ugyanakkor Csörnyeföldén nem okoztak akkora károkat a mínuszok.

Baráth Sándor töltötte fel a szállító edényeket a frissében szüretelt Irsai Olivérrel. E fajtából nem termett sok a Szelemi-hegyen

Simon Zoltán hangsúlyozta: azoknak a gazdáknak is fájhat a fejük, akik nem védekeztek körültekintően a csapadékos időszakban. Mivel a zimankón túl, a lisztharmat és a rothadás is sok szőlőt tönkretett.

– Ezek miatt heterogén mennyiségű, viszont átlagos, sőt, mondhatni jó minőségű termést takaríthatunk be – jelezte a szakember. Egyúttal azt is, hogy a zöld velteliniből szépen lesz, a kései érésű fehérborszőlőkből, az olasz-, a rajnai rizlingből és a szürkebarátból szintén. A Zalában több helyütt található zenitből már kevesebb várható.

– Ha szép marad az időjárás – hűvös lesz az éjjel, a nappal pedig meleg – akkor a kései érésű borszőlőknek, és a hosszú tenyészidejűeknek magas mustfoka lesz. Ezért imádkozunk most mindnyájan, mi gazdák – ismerte el a hegyközségi elnök.

Sűrűn veti a kereszteket és a modern technikát sem mellőzi bő pár hét óta a Nagyradához tartozó Szelemi-hegyen Kovács Ottó bortermelő, aki közel tíz hektáros területen tizenhét fajta szőlőt gondoz.

A borász ugyanis árgus szemmel figyeli a radarképet: a műhold segítségével ugyanis „előre”, pontosabban időben lehet látni – a felhőzetből –, hogy jön-e csapadék.

– Nem állítom, hogy emiatt nyugodtan aludnék mostanában, bár az álmatlanságom kitart október végéig – árulta el Kovács Ottó, amikor az előszüret alkalmával meglátogattuk az elmúlt hétvégén. Épp’ az irsai olivért és a kékszőlő nérót takarította be népes, serényen dolgozó társaság segítségével.

– Tavaly rekordmennyiségű termés jött össze, ezzel szemben idén – másokhoz hasonlóan – nálam is csak átlagos – mondta a borász, aki hozzátette: ő maga még szerencsés, hisz’ mindössze az erdőhöz közeli tőkéken volt némi fagykára, a termés többi része jól átvészelte a didergő időjárást. Jég pedig kevés esett Nagyrada térségében, s szőlőbetegségek miatt sem kellett keresni később a gyógyírt a radai „rossebre”.

– Legnagyobb részen szürkebarátot nevelünk – vezetett körbe a finom lankánkon burjánzó szőlőben a termelő. – Bár szépen lesz a kékfrankoson, a merlot-n, a shiraz-on és a pelson is. Irsaiból sokat nem tartunk, a néróból sem, így ezek szedésével két nap alatt végzünk.

Kovács Ottó bortermelő a szőlőszedésből is aktívan kivette a részét. Kell is a szakavatott szem a különböző szőlőfajták, így az Irsai Olivér szüretelésekor is, mivel a jóféle „asszonyfektető”nedűk csakis zamatos, húsos fejű gyümölcsökből készülhetnek

Annyi azért mégis kerül az előbbi fehér fajtából a hordókba, hogy ütős maligánszintű és elegendő „asszonyfektető” kerekedjék belőle. Bár a tavalyi 3500 liter Irsai Olivérből készült must helyett most csak 1500 liternyit préseltek ki a fürtökből. E fajta cukorfokára panasz viszont nem lehet. A tizenöt és feles érték önmagáért beszél.

Hamar kiderült az Irsai mustfoka a Kovács-birtokon, mivel a tízfős, szüretelő gárda szaporán kattogtatta a metszőollót, majd pakolta tele a vödröket szőlővel. A hangulat a régi szép idők szüret-ünnepeit idézte. Legalábbis számomra.

– A szüret akkor lenne ünnep, ha csak a fröccsöt kellene kitölteni – harsogta derűsen a társaságból Pató Béla. – Azért míg erre kerül sor, párszor megizzadunk: a szedéskor és a borkészítés munkálatainál.

– De addig élvezzük a gyümölcs ízét – vágta rá nevetve Kovács Julianna. – Kóstolja meg maga is, milyen édes az Olivér – kínált szőlővel a szüretelő asszonyka.

A zamatos szemekben elvétve volt hiba. Mindössze néhol rondítottak bele a képbe a szőlőgourmet darazsak.

– Nem sokáig dézsmálhatnak ezek a rovarok a szőlőből – jegyezte meg Obsitos Gábor. – Hisz’ nemsokára a zenitetet és a rizlingszilvánit is le szedjük, végül meg a cabernet sauvingont.

– Mi, akik régóta dolgozunk a szőlőben, tényleg a bőrünkön érezzük szüret tájékán a régi igazságot – súgta meg a házigazda. – Nem csak a bort kell szeretni, hanem azt a fáradtságos munkát is, amit egy kortyért meg kell tenni.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!