Hírek

2015.12.27. 16:53

Miért lesz agresszív a gyermek?

Lenti - A Zala Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Lenti Tagintézménye és a Városi Könyvtár közös rendezvénysorozatot indított el a közelmúltban Szülő klub elnevezéssel.

Korosa Titanilla

Az első találkozón Szabóné Balázs Mónika klinikai- és mentálhigiéniai gyermek- és serdülő szakpszichológus a gyermeki agresszió megjelenésének és kezelésének formáiról tartott előadást.

- Az agresszió lényege mindig a kár okozás. Kialakulását több elmélet is magyarázza - kezdte a szakember. - Egyik magyarázat szerint ösztönösen bennünk van, de lehet "sikeres" mintaátvétel is, egy agresszív szülő esetén. Kialakulhat félelem, fenyegetettség érzés esetén, ilyenkor úgy teszik elviselhetővé az egyének, hogy kivetítik másra. Egy másik elmélet a társadalmi elvárásra alapoz, vagyis, ha egy gyermeket rossznak minősítünk, az úgy épül be a gyermek személyiségképébe, hiszen ha azt mondják, hogy rossz vagy, azt is várják el, hogy úgy viselkedjen, s az alany ennek próbál megfelelni. A mindennapi élet frusztrációi is okozhatnak agresszív viselkedést. Ha azt érezzük és tapasztaljuk, hogy nem vagyunk elég jók, ez dühöt vált ki, amit valahogy le kell vezetni. Az agresszió célja minden esetben a frusztráció csökkentése. Közrejátszik a hajlam, az öröklés is. A kezelésében fontos az együttérzést, megértést kimutatni az agresszív gyerekekkel szemben és az úgymond jó területeiket kell megkeresni, előtérbe helyezni.

A mindennapi élet frusztrációi is okozhatnak agresszív viselkedést – mondja Szabóné Balázs Mónika szakpszichológus. Fotó: A szerző

Ahogy a szakember elmondta, különböző kifejezési módjai vannak az agressziónak, amik máshogy jelennek meg a fiúknál és máshogy a lányoknál. Előbbieknél inkább nyílt formát ölt, míg a lányoknál a rejtett formák kerülnek előtérbe, beleértve a magukra irányított agressziót is mely náluk a gyakoribb.

A viselkedészavar kialakulását a szakember egy családi példán keresztül mutatta meg.

- Képzeljünk el egy olyan helyzetet, mikor egy 17 éves lány és egy 20 éves fiú kapcsolatának gyümölcse egy nemkívánt terhesség, illetve gyermek lesz - kezdte a történetet a pszichológus. - Az anya a szülői házból menekülve már 13 évesen diszkóba járt - felmerül a kérdés, hogy ez jól van-e így? Nyilván ilyen fiatalon még nem kellett volna, de menekült otthonról és máshol kereste azt a melegséget, amit a szülői házban nem kapott meg. Mikor kiderült, hogy gyermeket vár a fiatal apa rosszul fogadta a hírt, dühös lett, hárította a felelősséget, azt mondta mindez a lány hibája. Végül a gyermeket megtartották, a lány szüleihez költöztek, egy italozó apa mellé egy eleve frusztrált környezetbe, olyan családba, ami nem volt befogadó a születendő baba szempontjából. A terhesség alatt a fiatal lány dohányzott és amiatt aggódott, nehogy el kelljen költöznie a szüleitől egy olyan férfival, akire nem számíthat. A gyermek koraszülött lett, az anyjában nem alakult ki kötődés gyermekével szemben, elutasította kislányát, problémaként élte meg a vele való törődést, depressziós volt, nem tudta elfogadni a gyermeket, s emiatt nem tudott kialakulni köztük szoros kapcsolat. Egy éves koráig a gyermek azt tanulta meg, hogy csak akkor foglalkoznak vele, ha sír, vagy hasonló formában felhívja magára a figyelmet. Nyugtalan, veszekedős családi légkörhöz szokott hozzá, ezt tekintette normálisnak. Rájött, hogy a negatív viselkedése nyer csak megerősítést és egyre inkább alkalmazta ezt. Másfél-két évesen, a dackorszak alatt ez tovább erősödött, megtanulta, hogy akaratával uralni tudja a családot, s véghez viszi akaratát. Megjelent tehát a saját akarat, amit a család akár testi fenyítéssel akart leküzdeni. Ha sírt, hisztizett és üvöltött, megkapta, amit akart, de csak ilyenkor kapott odafigyelést és ezzel nyert hatalmat az anyja felett. Ebben a korban ezt a viselkedést a gyerekek már tudatosan művelik. Egy ilyen gyermek az óvodában például hárítja az ölelést, nem vesz fel szemkontaktust, nem figyel a beszédre és pusztító tettekkel vesz fel kapcsolatot. Ennek az a következménye, hogy a társai kiközösítik, elutasítják, de ez neki jó, hiszen ezt szokta meg otthon. Ilyen helyzetben a pedagógusnak is nehéz a dolga, hogy milyen alternatívát mutasson, illetve a szülők a szakszolgálat segítségét is elutasították. Ha egy gyermek erőszakos, melegség nélküli légkörben nő fel - és ehhez elég a rendszeres veszekedés is - ezt veszi át és később az óvodában, iskolában is alkalmazza.

A szakember hangsúlyozta, a szülők többsége nehezen ismeri el, ha kicsit is erőszakosan viselkednek a gyerekükkel, ha mégis, legszívesebben letagadják, viszont nem lehet mindig türelmesen reagálni.

- A szülők sem tudnak mindig jó példát mutatni, ám amit mondunk és teszünk, azt a gyerek felhasználja ellenünk - folytatta. - Minden tettnek következménye van, ha nem így járunk el, akkor a rossz viselkedés beépül. A verés biztosan árt, roncsol, persze idegességében, tehetetlenségében az embernek eljár a keze, de nem mindegy milyen kontextusban és milyen korban éri ez a gyereket. Meghatározóak a szülők lelki problémái is, legyen az alkohol vagy munkahelyi nehézség, ezek kihatnak a gyerekekkel való kapcsolatra. Sajnos kevés családban vállalják fel igazán az érzéseket, pedig a szülő is lehet szomorú, fáradt, beteg vagy bármi más, de erről beszélni kell, megértetni a gyerekkel és időt kérni tőle. Ne féljünk érzéseket közvetíteni és ezekről beszélni, mert a beszéd sok mindenre gyógyszer lehet. Arról is beszélni kell, hogy nem minden ember képes arra, hogy szülőként szoros kapcsolatot alakítson ki a gyermekével. Régen egyértelműen a nő, az anya feladata volt a gyereknevelés. Ma már az apák is aktívan bekapcsolódnak, de  - ahogy a pszichológus hangsúlyozta - ezt ne kényszerből tegyék, hogy kedvére tegyenek a feleségüknek, hanem belső indíttatásból.

A pszichológus arról is beszélt, az agresszív viselkedés kezelésénél fontos, hogy a szülők szabadidős tevékenységeket mutassanak, illetve ezekben közösen vegyenek részt és ne csak beültessék a televízió elé a gyereket. A túlzott médiahasználat is lehet az agresszió befolyásolója. Az erőszakos jeleneteket hasznos együtt értelmezni, hiszen más esetben a látottak beépülhetnek a viselkedésébe. A szakember javasolja a televízió előtt eltöltött idő behatárolását is életkor szerint, illetve ehelyett az olvasás népszerűsítését, ahol a gyermek fantáziája önmaga által alakul ki.

- Szabályokat lehet és kell is alkalmazni - emelte ki Szabóné Balázs Mónika. - De ezeket felül lehet bírálni, át lehet értékelni úgy, hogy be is lehessen tartani. Ahogy nő a gyermek, ezzel együtt az elvárások is változnak. Az együttélésnek mindenhol szabályai vannak, nem élhetünk szabadon, ezeket már korán el lehet kezdeni beépíteni. Lehet, hogy a gyerekek nem tartják be egyből, de idővel megtanulják, kialakul a lelkiismeret 3-4 éves kor környékén és akkor már nem csak a felnőttek jelenlétében élnek a szabályok szerint.

Ha a gyermek életkora szerint tekintjük át az agresszió kialakulását és kezelését, elmondható, hogy az első egy év a felfedezésről szól, többször kerülhet veszélyes helyzetbe, ilyenkor nem mindegy, hogy ilyenkor a szülő hogyan reagál.

- Csak a szabályokból nem tudja a kisgyerek, hogy mit szabad - magyarázta a szakember - alternatívát kell neki adni. Fontos a gyengédség, az ölelés ebben a korban, itt még nem lehet a gyereket elkényeztetni. Ha már beszélni kezdenek, jobban megértenek helyzeteket. A 2 és 4 éves kor között jellemző rájuk a mágikus gondolkodás, vagyis azt hiszik, hogy amit gondolnak, az megvalósul. Egy-egy rossz, negatív gondolat esetén bűntudat alakulhat ki, de életkorukhoz képest el kell nekik magyarázni, mi történik körülöttük. Tudniuk kell, hogy mindennek következménye van, így alakul ki a felelősségteljes viselkedés. Konfliktus kezelésekor fontos az ölelés, vannak gyerekek, akik erre fogékonyak, így lehet őket megnyugtatni, de ez akár órákig is eltarthat. Kritikus kérdés lehet ebben a korban az evés, aggódnak az anyukák, ha a gyerek nem eszik. Azt javaslom, hogy ne erőltessék az étkezést és semmit ne váltsanak ki nassolással, mert a gyerek – azt, hogy nem eszik - felhasználhatja az aggódó szülővel szemben. Az idő előrehaladtával újabb problémák léphetnek fel, iskolásként újabb időszak kezdődik, a szülőkről való leválás ideje egyre előrébb tolódik, már 10 éves kor körül beszélhetünk erről.

Fontos, hogy ne váljon egy szülő sem a gyermeke rabszolgájává, arra kell törekedni, hogy ne a gyerek irányítson, ne ugorjunk egyből, ha valamit szeretne, hanem értse meg, hogy másoknak, így a szülőknek is vannak igényei, amire neki is tekintettel kell lennie. Igyekezzünk minőségi időt együtt tölteni a gyermekekkel, napi odafigyeléssel, amikor csak vele foglalkozunk. Akinek több gyermeke is van, az fordítson figyelmet arra, hogy külön minden gyermekével, legalább napi 15-20 percet együtt töltsön, hogy érezzék, aktív részesei akarunk lenni az életüknek. Ez megkönnyíti a későbbiekben felmerülő konfliktusok megoldását is, hiszen, ha valóban napi kapcsolatban vagyunk gyermekeinkkel, akkor érzik, hogy számíthatnak ránk, s amikor az eltávolodás, elpártolás időszaka következik, akkor is fontosak maradunk számukra. Ugyanakkor elősegítjük az életkorukból adódó leválást.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!