Múltidéző: A nagykanizsai Csónakázó-tó 45 évvel ezelőtti tervezését, építését idézzük meg

Azt számosan tudják, hogy már az elmúlt évben megkezdődtek az előkészületek a parkerdő létrehozására. Megalakult a parképítő intézőbizottság, társadalmi munkában elkészült a nagykanizsai parkerdő fejlesztési terve, számba vették az anyagi erőforrásokat, a munkába bevonható társadalmi erőket, stb. Most azonban nem e dolgok nyomában jártunk, hanem arra voltunk kíváncsiak, mi valósult meg eddig az elképzelésekből.

Fotó: Zalai Hírlap Archív

Plander Józseffel, a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság mérnökével, az intézőbizottság tagjával és Porpáczy Józseffel, a Principális és Mura menti Vízrendezési Társulat műszaki vezetőjével látogattunk el a helyszínre.

Fotó: Zalai Hírlap Archív

A kaposvári úttól északra a vasúti töltés mentén lényegében a bakónaki patak völgyében serény munka képe bontakozik ki. Egy kotrógép marja a földet, s három lánctalpas földnyeső dolgozik még a helyszínen.

– Itt épül a földgát, amelye a leendő csónakázótó egyik határát képezi. A tó mintegy 35-40 hektárnyi területet foglal majd el, hossza meghaladja a két és fél kilométert, szélessége húsz és kétszázhúsz méter között váltakozik. A mesterséges tó kialakítása érdekében körülbelül 80 ezer köbméter földet kell megmozgatnunk – mondja Porpáczy József.

Fotó: Zalai Hírlap Archív

A járművek a kitermelt földet a gáttól néhány száz méterrel odébb terítik le.

– Miért oda viszik a földet?

– A tóban egy mesterséges szigetet alakítunk ki – veszi át a szót Plander József, majd a továbbiakban megtudjuk azt is, hogy a tavat részben a bakónaki és a látóhegyi patak táplálja majd. Egyébként a cél érdekében a bakónaki patak rendezése, a vízelvezető csatorna építése is megtörtént.

Fotó: Zalai Hírlap Archív

– Véglegesen mikor készül el a csónakázótó?

– Úgy számítunk, hogy a jövő év végére. Gépeink egyébként két műszakban dolgoznak, de jó volna mostmár ha a földszállításba azok a vállalatok is bekapcsolódnának, amelyek korábban vállalkoztak ilyen munkára – mondja Porpáczy József.

A csónakázótó a kiránduló parkerdőben csupán egy része.

Fotó: Zalai Hírlap Archív

– Hol tartanak az egyéb munkákkal?

– Igen, a parkerdő összesen mintegy ötszáz hektár területet foglal el, amelyen sok-sok létesítményt akarunk létrehozni. Itt szemben velünk – folytatja Plander József – jól látszik az a vágás, amely a hegy tetejére vezet fel. Ez lesz a ródlipálya, a hegy gerincén pedig a kilátó épül fel. Amott az erdészháznál épül fel a vendéglátóipari egység, attól jobbra pedig a szabadtéri színpad, itt a védőgát tövében pedig az autóparkoló, illetve autóbuszforduló.

Kialakították az arborétum helyét, elkészültek azok az ülőgarnitúrák, amelyeket sétányokon állítanak fel, kijelölték az oktatóösvények, játszóterek, erdei tornapálya, esőbeálló házikók, s egyéb létesítmények helyét, egyszóval a megvalósítás most már valóban „sínen van”.

Fotó: Zalai Hírlap Archív

– S a társadalmi munkában milyen aktivitás nyilvánul meg?

– Mindez ideig nagyobb arányú társadalmi munkára nem volt lehetőség, most azonban már be lehetne kapcsolódni – mondja Plánder József.

Így mindenekelőtt a földszállításban várnának segítséget, a kilátótoronyhoz vezető sétautak kialakításához várják a társadalmi munkásokat, de másutt is lenne most már tennivaló bőven.

Fotó: Zalai Hírlap Archív

Kísérőink egyébként örömmel újságolták, hogy az első fecskék már meg is jelentek a helyszínen. A kanizsai vasutasok például már két szombatukat áldozták a leendő parkerdőre, a DÉDÁSZ légvezetékek áthelyezésénél 90 ezer forint értékű társadalmi munkát ajánlott fel, de a jelentkezők listáján van a Dunántúli Kutató és Feltáró Üzem, a VILLESZ, a Víz- és Csatornamű, a Vörös Csillag termelőszövetkezet és más vállalatok, intézmények.

Fotó: Zalai Hírlap Archív

Tenniakarókban tehát nincs hiány, s mint ahogy tapasztalhattuk, most már a tettekben sem. A kanizsai kiránduló parkerdő néhány éven belül valóság lesz. (Zalai Hírlap, 1972. október 25.)