Nádas György humorista új utakat keresett - és talált

Az Erzsébet-díjas és Karinthy-gyűrűs magyar színész, humorista, rádiós műsorvezetővel Murakeresztúron, a közelmúltban megrendezett IV. Egyházközségi Böllérfesztiválon beszélgettünk, ahol részben a főzőverseny zsűrijének elnökeként, részben pedig konferansziéként ténykedett.

– Ez a feladat nem hétköznapi, de gondolom, volt már disznóvágáson, nem rettenti el a vér, illetve a többi, ilyenkor szokásos járulékos dolog, húscafatok, szag, sártenger és a többi...

– Persze, és hála Istennek, egyre több ilyen gasztronómiai fesztiválra, étel- és borfesztiválokra invitálnak – válaszolt az ismert humorista, aki anno a színpadon Markos Györggyel alkotott fergeteges párost. Rádió-, vagy szilveszteri kabaré hosszú évekig elképzelhetetlen volt nélkülük. – Ezeknek nagyon örülök és boldogan megyek mindenhová, mert sajnos (vagy inkább szerencsére), én is szeretem a hasam, imádom az ízeket, s ha az emberek úgy vélik, hogy kicsit talán még értek is a gasztronómiához, akkor akár büszke is lehetek...

– Miért szakadt meg évekkel ezelőtt a rendkívül sikeres Markos-Nádas széria? A népszerűségük csak Hofiéhoz volt mérhető.

– Nem kell e mögött valami nagy szakítást, veszekedést sejteni, Gyurival mi nagyon jóban vagyunk máig, de 1982 és 1992 között igen intenzív 10 évet élhettünk át és a végén azt gondoltuk, hogy annyi volt benne. Visszatekintve úgy látjuk, jól tettük, hogy a csúcson hagytuk abba és ma már mindketten teljesen mást csinálunk.

Nádas György egyik zsebében kóstoló pohár, a másikban mikrofon. Jól érzi magát új szerepeiben Fotó: Szakony Attila

– Azon túl, hogy fesztiválokra hívják országszerte, mivel foglalkozik mostanság?

– Egy időben közéleti kabarék rendezésével, színpadra állításával bíbelődtem, de most már azt sem nagyon gyakorlom. Leszerződtem a budapesti Klasszik Rádióhoz, amely az egyetlen olyan kereskedelmi csatorna, amelyik csak és kizárólag klasszikus zenét sugároz. Itt van minden hétköznap délután, este egy műsorsávom, amelyben barátaimat, művésztársaimat, színészeket, zenészeket, vendéglátósokat és borászokat hívok meg kötetlen beszélgetésre, ez élő adás és nagyon szeretem. Ezzel telnek a hétköznapjaim, a hétvégéket pedig ilyen kellemes közönség körében töltöm, mint amilyen a murakeresztúri. Szóval, most már leginkább e rendezvényeken kap szerepet a humor, a budapesti közönség már kezdi megszokni, hogy klasszikus zenével foglalkozom. Kevesen tudják, hogy zenei előképzettségem (ugyanis zeneművészeti iskolába jártam) ezt megengedi.

– Mi a véleménye a napjainkban népszerű stand up műfajról?

– Az a baj, hogy az emberek nagy része azt gondolja, vagy inkább azt hiszi, hogy a kabarét csak és kizárólag a stand up jelenti. Ám ez nem igaz, hiszen a stand up valójában átkötő műfaj, az egyik jelenetet vezette át a másikba, s konferansziénak hívták azt az embert, aki ezt művelte. Általában nem is akárhogy, hanem roppant magas színvonalon. Ilyen volt a híres Kellér Dezső, vagy Nagy Endre, a magyar kabaré kitalálója.

– Érdekes, hogy a stand up-ból egy-két kivételtől eltekintve eléggé kiszorult a politika.

– Ennek szerintem az az oka, hogy a hatalom érzékenyebb lett és nem nagyon szereti a kritikát. Én meg őszintén beismerem, nem akarok a hatalom ellen menni, szeretném nyugodtan leélni az életem.

– További tervek?

– Szeretném túlélni a mai napot... Reggel 8 órakor már mikrofon volt a kezemben, kilencig bírtam ellenállni annak az ezer embernek, aki pálinkával kínált, és most, 10 óra magasságában már megengedtem magamnak egy pohár bort. Hideg van és elkezdett hullani a hó is, de inkább a hó hulljon, mint legjobbjaink – mondta Boncz Géza. A viccet félretéve, az ősz folyamán lesz egy nagy vállalkozásom, színdarabot írtam, és most Korcsmáros György rendező barátommal újraírom, amely az édesapám, Nádas Gábor zeneszerző életéről szól, s amiben a legnépszerűbb slágereit is megmutatom. Érdekesség, hogy apámat ebben én játszom, engem meg a fiam...