Nagylengyel ritka szép táji környezete vonzó a természetet kedvelők számára

- Több éve él itt ez a gém, nem is tudom, miként bírja ki a teleket - mondja még.

- Nem veszik fel a gémet a helyi értéktárba, a gólyáik szerepelnek benne? – kérdezem.

- Jaj, ne is mondja, azokkal meg hogyan jártunk  - így Ildikó és elmeséli, hogy a kisgólya nem tudott visszarepülni a fészkébe, az úton sétálgatott. Kihívták a madárvédőket, akik elvitték a fiókát. Az öreg gólyapár  kereste a kicsinyét. Nem akartak elköltözni sem. Aztán felkerekedtek, de pár nap múlva visszajöttek. A falu felett köröztek, meg kelepeltek, keresték a fiókájukat, mígnem véglegesen elmentek.

- Minden fontos számunkra, ami értéket jelenthet a falunak. A gólyák is, mert hozzátartoznak a falu arculatához – mondja Ildikó, aki megosztja, mik kerültek a nagylengyeli  értéktárba. Turisztikai sorozatunk nagylengyeli részében ezt követve vesszük számba a lehetőségeket.

Az épített környezetnél például a megőrzött és felújított régi házak szerepelnek, az ipari megoldásoknál az  olajos létesítmények, amelyeknek Nagylengyel az ötvenes években a felemelkedését köszönhette. A falu közelében található az első, az NL-1-es számú olajkút, ami már ipari emlék, egy kő hirdeti: „Hatvanéves a nagylengyeli kőolajtermelés 1951 – 2011.” Az olajbányászat sajnos már a végét járja. Bár, Torda-hegyen megint beindítottak régi olajkutakat, több felé is lomhán bólogatnak a hatalmas himbák. Még jelen vannak a tájban

A lengyeli dombokról messze szaladhat a tekintet. Helyenként a tengerszint feletti 280 méter magasságot is elérik a dombok, meredek oldalaik lábánál hosszú völgyek húzódnak. Ritka szép ez a természeti környezet.

- Babosdöbréte irányába egymás után három hegyhát is húzódik. Kő-hegy, Kis-hegy és Torda-hegy. De ezek egyike sem a mi határunk, mert egy korábbi területrendezés során Babosdöbrétéhez kerültek a birtokok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gondjaikkal ne hozzánk fordulnának az emberek. A hegyekben többen is laknak, s zömében a nagylengyeliek tulajdonában vannak a telkek, s a falunkat átszelő útra csatlakoznak a hegyi utak. Több oldalról is látható az Egerszeg-Lenti közötti főút környéke, vagy a Teskánd irányába húzódó mesés völgy is. A múlt hétvégén látogattak el hozzánk a testvértelepülésünk, Újlengyel lakói, s nem győztek csodálkozni, hogy milyen változatos tájon élünk. Újlengyel Pest alatt található az M5-ös közelében az Alföldön, sík vidék, persze, hogy rácsodálkoztak a síkságon élők a dombos  tájra -  mondja Scheiber Ildikó.

A Faluház mellől kerékpárút vezet át az új falurészbe, s mellette egy hatalmas park húzódik, amit 2013-ban alakítottak ki,  „Az én parkom” néven. A feliratot egy hatalmas homokkőre vésték, a park készülése, s Nagylengyel első írásos említése évszámával, az 1172-vel együtt.  A falu neve akkor „Lenghel” volt, 1462-ből fennmaradt a „Naghlengel”  helységnév, amelyet a lengyel népnévből eredeztetnek, s viszonylag régről, az 1700-as évektől hívják a falut  Nagylengyelnek.

Ebben a parki környezetben található a falunapra elkészült kemence, továbbá az öltöző, a sportpályák, a játszótér, a gyógynövénykert, s ide álmodtak egy kilátót.

- A terv kigondolói szeretnének egy dombot összehordani  a park közepére, s arra építenék fel a kilátót, amelyről az egész falu belátható volna. Ez még odébb lesz, de van más tervünk is. A megyei önkormányzatnál például arra voltak kíváncsiak, merre javasoljuk vezetni a Lentit Egerszeggel összekötő kerékpárutat. Mi azt javasoltuk, hogy Nagylengyelen át, hiszen innen megépítve Teskánd irányába megteremtődne a csatlakozás a már kész, Teskánd-Zalalövő közötti kerékpárúttal, végső soron az Őrséggel – említi Ildikó. Megtudjuk tőle, hogy a faluban egykor premontrei rendház is működött kápolnával. Ez az épület magántulajdonban van. Szeretnék megvásárolni és eredeti állapotának megfelelően felújítani, benne hely- és egyháztörténeti kiállítást, valamint idősek napközijét létrehozni.

A premontreiek volt  rendháza mögött, a Teskándra vezető út mentén látható a falu másik kis tava, a Tornyos vállalkozás szabadidőközpontja, ami nincs elzárva az érdeklődők elől, s erre magasodik a Farkas-pálinkafőzde piros muskátliözönnel ékesített épülete is. A Farkas-pálinka messze elvitte már hírét Nagylengyelnek, hiszen több versenyen is értékes díjakat nyert.

- Vendéglátással nem foglalkozom, a pálinkához értek, s annak főzéséről szívesen beszélek bárkinek. Amivel csak tudom, természetesen támogatom az önkormányzat törekvéseit, hiszen harminc éve itt élek, itt dolgozom - mondja Farkas Tibor.

A falun átvezető főút mentén,  egy kis dombon, közvetlenül az úton járók fölé magasodik Nagylengyel műemlék jellegű római katolikus temploma, amit 1787-ben Szent Domonkosnak szenteltek fel. A feljegyzések szerint a Torda-hegyi feljáró mellett 1421-ben már volt a falunak temploma. A mostanit a falu  másik felében Árkosházi Sárkány Gábor nagylengyeli születésű főnemes építtette, mely családról már az 1500-as években is említést tettek. A templom  nagyharangja országosan is nyilvántartott régi harang, amit 1773-ban önttettek a nagylengyeliek. A szentélyt Dorffmaister István  munkái díszítik, s érdemes megnézni a szószéket is, ami eredeti, copf stílusban készült. A polgármester asszony megemlíti, hogy  sikerült 2008-ban teljesen  felújítani a templomot, most az előtérbe szeretnének egy betekintő rácsot építtetni, hogy bármikor látható legyen a templombelső is az érdeklődők számára.

A templommal szemben, egy, az ezernyolcszázas években épült házon is megakad a közlekedők szeme. Az  értéktárban régi házként szerepel hatvan centi vastagságú falaival az épület, amit a mostani gazdája Góczán Tamás és felesége szépen felújított, külsőleg vadászati elemekkel díszített, lévén, a ház asszonya vadász.

„Régi és új ötvözete a hagyomány jegyében” bejegyzéssel került az értéktárba Scheiber Béla építési vállalkozó  lakóháza. Az épület régi része eredeti, a 900-as évek elején készített tömésház, amihez bontott, vakolatlan régi téglából építettek egy  tetszetős új részt, régies hangulatot adva az épületegyüttesnek.

- Amikor ezt a régi portát megvettük, úgy gondoltuk, hogy korhűen felújítjuk és turisztikai célokra kiadjuk. Közben a feleségem annyira beleszeretett a házba, hogy ideköltöztük. Lakjuk az igaz, sőt  nagyon is szeretünk itt lenni, de ha egy idelátogató meg szeretné nézni, annak semmi akadálya sincs. Bárcsak minél többen gyönyörködnének ebben a szép vidékben – mondja Scheiber Béla.