Nagyobb esélye lett volna

Szabó Istvánék történetével korábban már foglalkoztunk. Lányuk, a tanárnőként dolgozó, 35 éves Katalin 2004. augusztus 19-én délelőtt mentővel került be a megyei kórház neurológiai osztályára. Korábbi kezelései során nagy dózisú szteroid terápiát kapott, ez történt vele augusztus elején is. Ez alkalommal a felvétele és EEG vizsgálata után epilepsziás roham gyanúja merült fel nála, de nem volt kizárható a koponyaűri, agyi trombózis sem. Az osztályvezető főorvos a délutáni ügyeletes orvosnak azzal adta át, hogy ha ismételt rohama lenne, sort kell keríteni a sürgősségi CT-vizsgálatára. A roham este kilenc-tíz tájt bekövetkezett, a vizsgálatot pedig a következő napon, augusztus 20-án reggel végezték el. Ez agyi trombózist jelzett, bevérzéses (agyi) infarktussal. A beteg gyógyszeres kezelést kapott, de késő este már ébreszthetetlenné vált, később légzése leállt. Az intenzív osztályra került.

Az újabb CT az agy jobb féltekei vérzésének növekedését mutatta. A neurológiai konzílium augusztus 21-én megállapította az agyhalált, Katalin négy nappal később elhunyt.

A történtek miatt személyi felelősségre vonás nem történt. A szülők kártérítési igényét a Győri Ítélőtábla megalapozottnak találta. A másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a beteg állapota által indokolt sürgős CT-vizsgálat követelményének nem felelt meg a felvételt követő másnapi vizsgálat. Ha erre korábban sor kerül, a betegnek sokkal nagyobb esélye lett volna a túlélésre, gyógyulásra. A perben nyilatkozó egyik kórházi orvos megfogalmazása szerint a siker alfája és ómegája a gyorsaság. Három órán túl már visszafordíthatatlan a folyamat. E három órába bele kell férjen a beteg CT- és laborvizsgálata is. E nélkül nem dönthető el egyértelműen, mivel állunk szemben.

Ezen túlmenően: a fogamzásgátló szedése és a megadózisú szteroid kezelés hajlamosít a sinus trombózisra, a jelentkező fejfájás és az epilepsziás roham pedig a betegség tipikus tünetei közé tartozik.

Az ítélőtábla szerint a kórház nem támasztotta alá, hogy a kezelése során elhunyt beteg halála a kellőképpen gondos eljárás esetén is bekövetkezett volna. Leszögezték: nem a szülőknek kell bizonyítaniuk, hogy leányuknak a korábbi CT-vizsgálat esetén esélye lett volna a gyógyulásra, hanem ellenkezőleg, a kórháznak azt, hogy a korábbi vizsgálat ellenére a beteg halála ugyanúgy bekövetkezett volna.

A kórház kártérítési felelősségét megállapító ítélet ellen az intézmény felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz, de eredmény nélkül. A kártérítés mértékéről tavaly júniusban született elsőfokú ítélet, ami ellen a kórház fellebbezett. A Pécsi Ítélőtáblán nemrég hozott jogerős döntés lényegében helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Ennek indoklásában egyebek mellett leszögezik: az alperes (a kórház) fellebbezése olyan mértékben bagatellizálja el a felpereseket (Szabó István és felesége) ért nem vagyoni hátrányokat, hogy annak teljesítése már a nem vagyoni kártérítés funkcióját veszélyeztetné.

– Lányunk halála után 8,5 évvel, hét év pereskedés után fejeződött be az eljárás – közölte Szabó István. – Bocsánatkérést a kórház, illetve orvosai részéről sem a történtekkor, sem azóta, nem kaptunk, pedig ez az eljárást már nem befolyásolná. Nekünk megnyugvást a kártérítés sem hozhat, lányunk elvesztése miatt hátralévő életünkben szenvedünk – fogalmazott.