Olvasóink közel 2,3 millió forintot gyűjtöttek Rolandnak

- Csodálatos dolog, hogy ilyenek az emberek - morzsolja könnyeit Némethné Mészáros Anna, Roland édesanyja. Szerencsére most a meghatottság és az öröm könnyeivel van dolgunk, amelyek annak nyomán fakadtak, hogy Horváth A. Attila szerkesztőségvezető, digitális főszerkesztő „leleplezte” az adomány összegét mutató táblát. Az elmúlt hetekben cikksorozatban számoltunk be a családot ért szerencsétlenségről: Roland húsvétkor olyan súlyos motorbalesetet szenvedett, hogy bal lábát amputálni kellett. Lapunk az amúgy is szerény körülmények között élő család megsegítésének szentelte idei gyűjtőakcióját, amihez nagyon sokan csatlakoztak.

A közel 2,3 millió forint összesen 240 utalásból kerekedett ki. Olvasóink erejükhöz mérten adakoztak, volt, aki 500 forintot tudott áldozni, de megtette.

Középen Roland és szülei, jobb szélen a Vöröskereszt képviselői, Nyírő Tiborné és Ságiné Szabó Beáta, tőlük balra az Orfeum két művésze, Birinyi Mónika és Bálint Csaba, valamint szerkesztőségünk képviseletében Horváth A. Attila és Magyar Hajnalka (Fotó: Katona Tibor)

Az olvasók egyéni befizetésein túl a Vöröskereszt zalaszentgróti szervezete külön gyűjtést szervezett, az Orfeum Vándorszínpad jótékonysági gálaestet adott a javukra, a nagykanizsai Dara Ferencné és családja nagy értékű mozgássérült zuhanykabint vásárolt (a beépítésről is gondoskodnak), Erdősné Kiss Csilla, a fiú volt általános iskolai tanára egyebek közt munkát kínált a szülőknek. S még számosan segítettek, ki szobabiciklivel, ki személyesen átadott csomaggal, s annál is többen jó szóval. Kiadónk, a PLT ugyancsak tett felajánlást.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat zalaegerszegi csoportja a családnak tartós élelmiszerekből álló méretes csomagot küldött, aminek egy része bizonyára asztalra is kerül az ünnepek alatt (Fotó: Katona Tibor)

- Nem gondoltam volna, hogy ennyi pénz összejön, nagyon szépen köszönöm mindenkinek - szorongatja a táblát fülig érő mosollyal Roland. Látszik, nem igazán mertek előre tervezni a forintokkal, de egy valami biztos...

- A tanulásra kell majd a pénz, hogy legyen egy jó szakmája - mondja az édesapa, arra utalva, hogy az eredetileg lakatosnak készülő Rolandnak újra kell gondolnia a pályaválasztást. Jövő ősszel ismét iskolába járhat, hogy hova, azt a budakeszi rehabilitációs szakemberekkel közösen kell kitalálniuk.

E perc azonban nem a töprengésé, hanem az örömé.

- Az ember ilyenkor szavakat se talál - küzd feltörő érzelmeivel az édesanya. - Nagyon köszönjük az egész megyének, a Zalai Hírlapnak, az egyházaknak, mindenkinek, hogy így megszépítették a karácsonyunkat...