Osztunk, szorzunk: sok vagy kevés a közös költség?

Erre hívta fel a figyelmet Laczó Géza zalaegerszegi igazságügyi könyvszakértő annak kapcsán, hogy februártól kezdődnek az éves elszámolások a társasházaknál. Tapasztalatai szerint a lakóközösségek gyakran egyszerű megoldást választanak a költségek megállapítására. Példaként említette, hogy munkája során találkozott olyan közös kazánnal rendelkező társasházzal, ahol külön nem számolták ki a meleg víz díját. A lakók által fogyasztott gáz mennyiségét a tulajdonhányadok arányában osztották vissza, míg a vizet a fogyasztás szerint. Ezzel azonban a fűtésre és a meleg víz előállítására felhasznált energia költsége „keveredett”, ezért a meleg vízzel takarékoskodó lakó a fűtés díjában többet fizetett, mint amennyit a valóságban erre a gázból felhasznált.

Ezzel lényegében támogatta a meleg vízzel pazarlókat. Pedig van a számításra megoldás: a fűtési idényen (ez hivatalosan október 15-től április 15-ig tart) kívüli hónapokban elfogyasztott gáz csak a meleg víz előállításra használatos. Ebből pedig már kiszámolható a meleg víz egységnyi hődíja. Természetesen a fizetendő összeghez hozzászámítandó a rendszer működtetésével kapcsolatos többi költség, de a díj végső soron a fogyasztással arányos lesz. Persze ronthatja a számítás pontosságát, és nem ösztönöz takarékosságra sem, ha a fűtőtesteken nincs költségmegosztó, vagy a gáztűzhely átalánydíjas, mert nincs mérőórára kötve, ugyanis ilyen megoldásokkal is találkozni még.

Laczó Géza szerint a társasházi lakók érdekét a valós fogyasztáshoz legközelebb álló mérés és számítás szolgálja. Tapasztalatai szerint azonban rendkívül nagyok az eltérések az alkalmazott hődíjakban, ami műszaki okokkal nem magyarázható
Fotó: Pezzetta Umberto

Laczó Géza utalt rá, a vonatkozó kormányrendelet lehetővé teszi a lakók számára, hogy a fűtést és meleg vizet egyaránt szolgáltató hőközpont esetében szótöbbséggel mellőzzék a külön elszámolást, de ez felesleges akkor, ha vannak megfelelő mérőeszközök. Külön elszámolás nélkül ugyanis az összes tényleges üzemeltetési költséget a fűtött légtérfogat és a fűtőfelületek arányában oszthatják fel. A törvény egyébként megengedi, hogy a társasházi közösség az elszámolás más módját is válassza, de ezt a belső szabályzatukban rögzíteni kell.

Laczó Géza szerint a lakók érdekét a valós fogyasztáshoz legközelebb álló mérés és számítás szolgálja. Tapasztalatai szerint azonban rendkívül nagyok az eltérések az alkalmazott hődíjakban, ami műszaki okokkal nem magyarázható. Hozzátette, az éves elszámolásnak tartalmaznia kell a tényleges üzemeltetési költségek alapján az egyes fogyasztókat terhelő díjakat és a kiszámítás módját is. Ha ebben túlfizetés mutatkozik, az a lakónak visszajár, és nem vonható be a felújítási alapba, bár ilyen esettel is találkozott. Az említett díjak ugyanis a fogyasztáshoz kapcsolódnak, míg a felújítás költségei a tulajdoni hányaddal arányosak.