Pálinkaverseny - A fekete nohától a seprőig

Közel hét esztendeje így „emlékezik meg” a dél-zalai település arról, hogy az első olyan község volt annak idején az országban, amely legális keretek közt, szabad pálinkafőzésbe kezdett.

– A házi párlatok versenye időközben olyan népszerű lett, hogy nem csak a környékről, még a térség távolabbi részeiből is elhozzák főzeteiket a pálinkakészítők – fogalmazott Németh Géza, Becsehely polgármestere. Egyúttal elárulta: azok a gyümölcspárlatok, amiket a neves, ám szigorú ítészek elismeréssel illetnek, mindenütt megállják a helyüket, nem csak házi berkekben.

A kiváló párlatról már az illata árulkodik, jól tudja ezt a szakmai zsűri. Kaiser Gábor (balról), Vörös Tibor, Vértes Tibor és Gazdag Attila több mint hatvan pálinkamintát szagolt meg Fotó: Szakony Attila

Többek közt alma, körte, vadgyümölcs, birs, seprő, törköly, naspolya, sőt, még fekete noha szőlőből készített „tüzes vizet” – ami helyi specialitásnak számít – is véleményezett a négyfős, neves szakembergárda.

– Nem csak az alapanyagban, a feldolgozásban, az erjesztésben és a főzésben rejlik az igazán kiváló pálinkák titka – magyarázta a szakmai zsűri elnöke, Vértes Tibor, aki azt is hangsúlyozta: az ízletes, minőségi párlatnak „erénye” is van. Méghozzá, az intenzív, természetesen hozzáadott aromáktól mentes, harmonikus gyümölcsíz, amit a szakavatottak már szaglás alapján felismernek.

– Ha egy hordóban minden donga a helyén van, a bor nem folyik ki – fűzte hozzá a pálinkafőző-mester. – Így az elsőrangú párlatok attól prímák, ha a szükséges összetevőket tartalmazzák és a készítési módjuk is megfelelő – jegyezte meg Vértes Tibor.

Az ítészek végül, a versenyre beérkezett hatvanhat mintából, tizenhetet arannyal, huszonhármat ezüsttel és tizenkettőt bronz minősítéssel jutalmaztak.