Pozsonyi vagy zalavári csata? - Történészi álláspontok a helyszínazonosításról

Cikkünk nem maradt visszhangtalan, végül az olvasói visszajelzések hatására ellentétes állásfoglalást megfogalmazó reagálást közöltünk Tóth Sándortól, a Győztes csatáink: Pozsonyi diadal, Cserhalmi ütközet című könyv szerzőjétől (ZH 2015.04.09.). Ugyanakkor a vita nem zárult le a Zala megyét is érintő, a jelek szerint nagy érdeklődést kiváltó témában. Ezért az alábbiakban arra vállalkozunk, hogy történészek, régészek szakmai állásfoglalását, véleményét jelenítsük meg a magyar honfoglalást lezáró, kétségkívül nagy jelentőségű ütközettel kapcsolatban.

Elsőként a zalavári helyszínazonosítás mellett érvelő Szőke Béla Miklós írását közöljük:

907. július 4-én és/vagy 5-én sorsdöntő csatát vívott a bajor Liutpold herceg vezette sereg a Kárpát-medencében nagyrészt már megtelepedett honfoglaló magyarokkal. A keleti frank sereg katasztrofális vereséget szenvedett, az Ennstől keletre eső térség mintegy fél évszázadra magyar fennhatóság alá került. Az ütközet jelentőségét az egész birodalomban jól érzékelték, azon túl azonban, hogy a kolostori évkönyvek hírt adtak Liutpold hercegnek, a Karoling házból származó utolsó keleti frank uralkodó, IV. (Gyermek) Lajos (893-911) nagy hatalmú gyámjának és a vele harcoló Theotmar salzburgi érseknek, továbbá Udo freisingi, és Zacharias säben-brixeni püspöknek a haláláról, ritkán pedig a vereség okaként a babonás büszkeséget, elbizakodottságot (supersticiosa superbia) is felemlítették, további részleletet nem közöltek. A település nevét, Brezalauspurcot, melynek közelében zajlott az ütközet, csak egyetlen korabeli évkönyv, a salzburgi Annales Iuvavenses maximi jegyezte fel, amit Ernst Klebel 1921-ben tett közzé. A nevet Braslavespurch alakban a középkori humanista történetíró, Aventinus is ismerte, amit 1517-ben az Annales Boiorum című történeti művéhez a salzburgi évkönyvekről készített jegyzetei tanúsítanak.

Mit tudunk Brezalauspurc/Braslavespurch névadójáról és hol állt a vára?

A kutatók többségének véleménye szerint Brezalaus/Braslaves azzal a Brazlav duxszal (herceggel) azonos, aki 884-ben III. (Vastag) Károly hűbérese lett. A 890-es években már Arnulf keleti frank király katonai tanácsadója. 896-ban Arnulf egész Pannónia és az urbs Paludarum (Mosaburg, Mocsárvár) védelmét bízta rá. Brazlav a feladatot olyan lelkiismeretesen látta el, hogy Mosaburgot, a mai Zalavár-Várszigetet egy kettős cölöpsor közé fogott rost- vagy rácsszerkezet alapozású, döngölt földbázisú sánccal vette körül, aminek külső síkját szárazon rakott kőfallal köpenyezték. A sánc építését a sáncból vett famintákon pár éve elvégzett dendrokronológiai (a fák évgyűrűinek értékelésén alapuló) vizsgálat is a 9. század utolsó évtizedére keltezte.

Dr. Szőke Béla Miklós régész, az MTA doktora. Előtte a 9. századi Mosaburg ékessége, a Hadrianus zarándoktemplom makettje Fotó: Magyar Hajnalka, Magyar Nemzeti Múzeum

Brezalauspurc/Braslavespurchot Aventinus a névhasonlóság alapján már a 16. század elején Pressburg/Pozsonnyal azonosította, sőt a seregek felvonulási útvonalát, és a csata lefolyását is rekonstruálta. A hitelesség érdekében korábbi (Nagy Károly 791. évi), és későbbi (III. Henrik 1051. évi), valóban a Duna mentén felvonuló hadjáratokról szóló leírásokat használt fel. S bár a 19. században akadtak még történészek, akik Aventinus szavahihetőségét kétségbe vonták, utóbb ezek a hangok elhalkultak, a történészek többsége elfogadta a pozsonyi helyszínt még ha a történeti, régészeti indoklás meglehetősen ellentmondásosra is sikerült.

Legutóbb a tízkötetes Magyarország történetében (1984) Bóna István vélte úgy, hogy egyedül Pozsonyban volt a honfoglalást megelőző időben vár, Brazlav pannóniai Karoling dux 892 907 között fennállott ellenerődje , a Brazlavespurch. E nevet a 907 után a magyaroktól messze nyugatra visszaszorított németség mindörökre megőrizte (1052: Preslawaspurch, 1108: Presburch), s őrzi a régi szlovák nyelv is: Pre porok . Röviddel később ugyanott mégis azt írta, hogy a szabálytalan ovális dombperemen körbefutó sáncnak az alsó/első periódusa megegyezik Mosonnal és Sopronnal (ezek korai magyar ispáni székhelyek), így tehát nem lehet a 10 11. század fordulójánál korábbra keltezni. Azaz az elvárások ellenére nincs tényleges régészeti nyoma a 892. évi pozsonyi várépítésnek. Csak néhány gazdagabb ékszeres sír, és egy bizonytalanul keltezhető korai templom maradványa ismert erről a területről.

Egy fiatal kislány 9. századi sírjának ékszerleletei a térségből

A régészeti bizonyíték hiánya mellett legalább ennyire fontos, sokak által nem ismert körülmény, hogy a honfoglaló magyarok olyan mértékig megsemmisítették a Karoling-korban kiépült egyházi és világi közigazgatást és birtokrendszert, hogy egyetlen Karoling-kori helynév sem maradt meg a magyar szállásterületen belül. A csodával lenne határos, ha éppen egy, a magyar honfoglalás előtti évtizedben épült, múlt nélküli vár neve lenne a kivétel!

Pozsony vára tehát nem korábban, mint az ezredforduló táján, a születő magyar királyság egyik új központjaként épül meg, s nincs semmiféle kapcsolatban a források Brezalauspurc~Braslavespurchnak nevezett várával. A névhasonlóság oka nem a kontinuus névhasználat, hanem a helynév előtagjában előforduló személynév (Breclav~Breslav~Brazlav), ami a korai középkorban az egész szláv térségben feltűnően gyakori elég itt a bolgár Preszlavra, a morva Břeclavra, Pozsony Pressburg nevére, vagy a lengyel Breslau~Wrocławra gondolni.

Emberi csigolyába fúródott magyar nyílhegy egy zalavári sírból

Hol állt akkor a 907. évi ütközetnél említett Brezalauspurc~Braslavespurch? Ennek kiderítéséhez érdemes visszatérnünk a névadó Brazlav élettörténetéhez. A herceg életének meghatározó részét töltötte a Karoling birodalom legkeletibb tartományának székhelyén, urának, Arnulf királynak pannóniai székhelyén, Mosaburgban. A 899-ben elhunyt király utolsó kívánságát, hogy védje meg Mosaburgot, régészetileg is igazolhatóan maximálisan teljesítette, amikor erős sánccal vette körül a mocsárból kiemelkedő szigetet. Az új erődrendszer felépítése nem csekély technikai ismeretet és szervezési feladatot jelentett, így az új erődítés természetesen kapcsolódhatott össze építtetője nevével. A körülményeket jól ismerők körében márpedig a Mosaburg körüli keresztény térítést az egész 9. században felügyelő és irányító salzburgi érsekség szerzetesei különösen jó ismerői lehettek a Brezalauspurc~Braslavespurch nevet ugyanúgy használhatták, mint tették azt már korábban, a grófság előző urai esetében is, amikor Priwina városát (civitas Priwinae) vagy Chezil~Kocel várát (urbs Chezilonis) emlegették.

Nem véletlen, hogy 907-ben Pannónia legjelentősebb, és legjobban megerődített települése, Brezalauspurc ~ Braslavespurch alatt gyülekeztek Liutpold herceg vezetése alatt a keleti frank harcosok, hogy a Pannónia visszaszerzésére indított, a magyarokkal szemben döntőnek szánt ütközetet megvívják. A katasztrofális vereséggel a Karoling provincia végleg elveszett. A csatában elesettek közül néhányat a hátcsigolyájukban maradt magyar nyílhegyek alapján a várszigeti templomok körüli temetőkben temettek el, a többség azonban jeltelen tömegsírban, vagy a Zala és a Kis-Balaton mocsaraiban enyészhetett el. A vereség után Mosaburg és környéke elnéptelenedett, csak azok a szegény szolgálók maradtak, akiknek nem volt vesztenivalójuk.

Kevés a hiteles forrás - Jó elmélet briliáns logikával alátámasztva, de a régészeti bizonyítékok hiányoznak

Amíg nem találnak korban illő temetőt, az elmélet elmélet marad, mondja dr. Vándor László.

Dr. Vándor László régész, nyugalmazott megyei múzeumigazgató 2013. nyarán részt vett prof. dr. Szőke Béla Miklós nagydoktori értekezésének akadémiai védésén, amelynek a pozsonyi csata feltételezett zalavári helyszíne is részét képezte.

- A zalavári helyszínt felvető okfejtés egy jó elmélet, amit briliáns logikával támasztott alá megalkotója - mondja benyomásairól. - Az értekezés rámutat, hogy milyen kevés valóban hiteles forrás áll rendelkezésre, hiszen az események után ötszáz évvel papírra vetett beszámolók aligha fogadhatók el erős kétségek nélkül.

Dr. Vándor László régész, nyugalmazott megyei múzeumigazgató Fotó: Zh-archív

- Ha ennyire logikus az elmélet, miért nem kerül be jobban a köztudatba?

- A tudomány malmai lassan őrölnek, az általános iskolai tankönyvekben sajnos mind a mai napig találhatók 30-50 éve megcáfolt elméletek. Néha pedig nyilvánvaló tévedések is képesek makacsul továbbélni. Egy neves művészettörténész például 1939-ben azt találta írni, hogy az egervári vár egy tornyán négy betű található. Nyilván nem így van, négy tornyán található 1-1 betű, de még tavaly is találkoztam olyan cikkel, amelyben a hibás hivatkozás olvasható... De visszatérve a pozsonyi csatára, bármilyen tetszetős is a zalavári helyszín alátámasztása, a régészeti bizonyítékok hiányoznak. Ehhez találni kellene egy korban illő temetőt, ahova vágásokkal, harci sérülésekkel kerültek halottak. Amíg ez nem történik meg, az elmélet elmélet marad.

- Nincs Zalavár környékén erre utaló jel? A régészek sokszor légifelvételekből is meglátják az objektumokat...

- Igen, viszont ez nem igaz a temetőkre, vagy legalábbis nagyon kicsi az esélye. Egy épület alapozása kirajzolódhat, de a sírok kevésbé hagynak látható nyomot. Különösen Zalában. Az alföldi területeken, ahol humusz keveredik a mélyebb rétegek talajával, talán még láthatóvá válhat a magasból egy temető, de Zalában, ahol agyag keveredik agyaggal, nagyon halvány a színbeli eltérés. Itt, a halottak nagy száma miatt valószínűleg tömegsírt kellene keresni. Vannak kifejezetten csatatér kutatásra specializálódott szakemberek, de ők a fém fegyvermaradványok alapján derítik fel a terepet, ismert helyszíneken. Leginkább újkori ütközetekben tudtak sikereket felmutatni, esetünkben azonban több mint 1100 év az időbeli távolság.

- Pozsony környékén találtak korban megfelelő temetőt?

- Nem tudunk ilyenről. Bizonyára ez is hozzájárul ahhoz, hogy Szőke Béla Miklós elmélete tudományos körökben nagyobb részt elfogadásra talál. Zalaiként nagy örömömre szolgálna, ha igazolást nyerhetne.

A brezalauspurci helyszín - Nincs ok kételkedni abban, hogy a mai Pozsony térségében vívták

Zsoldos Attila egyetemi tanár, a történelemtudomány kandidátusa, az MTA doktora és levelező tagja 2013. március 7-én bírálóként értékelte Szőke Béla Miklós Pannónia a Karoling-korban című MTA doktori értekezését, és e bírálatban kitért a disszerens pozsonyi csatával kapcsolatos következtetéseire is.

Ezzel a részkérdéssel kapcsolatban mint bírálatában írta a disszerens álláspontját nem találta meggyőzőnek; ugyanakkor a magas színvonalú disszertáció egészéről igen kedvező véleményt alakított ki.

Az alábbiakban Zsoldos Attila lapunkhoz eljuttatott új írását közöljük:

Elöljáróban egy közkeletű félreértést vagyok kénytelen eloszlatni: Magyarországon nincsenek hivatalos történészek , csupán hivatásosak. (A különbség, gondolom, világos mindazok számára, akik legalább elemi szinten képesek használni anyanyelvüket.) Nincs továbbá olyan történeti kérdés sem, melyben lenne hivatalos álláspont , ami nagy szerencse, mert a tudomány nem létezhet szabad vita nélkül. Az alábbiakban vázlatosan kifejtettek ennek megfelelően kizárólag a magam személyes véleményét tükrözik, mely - amint az magától értetődik - lehet éppen téves is.

Dr. Zsoldos Attila történész, az MTA doktora és levelező tagja

A vita, amelybe e rövid írás erejéig bekapcsolódom, a Brezalauspurc mellett 907-ben vívott csata helyszínének azonosításáról folyik. A helynevet egy kortárs salzburgi évkönyv tartotta fenn, s nagyon hasonló névalak Braslavespurch olvasható a 16. század elején dolgozó bajor Aventinus jegyzetei között is, akinek a másik művében, a Bajor Évkönyvekben szereplő utalások alapján egyértelműnek látszik, hogy ő e helynevet a mai Pozsonyra vonatkoztatta. Mindezek alapján a téma kutatóinak többsége kétségtelennek tartja, hogy a mai Pozsony területén a Karoling Pannónia utolsó védelmezője, Braszlav erődöt épített ez volna Brezalauspurc , s a csata ennek közelében zajlott. E nézettel szemben hozott fel a közelmúltban érveket a Karoling Pannónia történetének legjobb ismerője, Szőke Béla Miklós, akivel alkalmam volt tudományos vitát folytatni a kérdésben. A vitára, értelemszerűen, azért került sor, mert álláspontját nem találtam meggyőzőnek.

Saját álláspontom kialakításában kulcsszerep jut annak, hogy Pozsony közismert 1052. évi ostromáról szólván a kortárs Altaichi Évkönyvek Preslawaspurch néven említi a várat. Pozsony esetében tehát igazolhatóan létezett egy, a 907. évi csata történetétől független, de az annak helyszínét jelölő helynévvel egybecsengő névváltozat, míg a mai Zalavárral az egykori Mosaburggal kapcsolatban ilyen adat nem áll a rendelkezésünkre; az, hogy Mosaburgot nevezték volna Brezalauspurcnak, azaz Braszlav várá -nak, csupán feltételezés. Preslawaspurch névadójának pedig azért tekintem Braszlavot, mert nem ismerek erre a szerepre más, alkalmas jelöltet. Szóba jöhetne ugyan I. Břetislav cseh herceg (1034 1055), aki 1042-ben meg is fordult a mai Pozsonyban, amikor részese volt az 1046-ban német-római császárrá koronázott III. Henrik német király (1039 1056) magyarországi hadjáratának. Pozsony várát azonban akkor a német sereg érkezése előtt felégették a visszavonuló magyarok (egy másik, szintén ezen hadjáratról tudósító beszámoló szerint viszont a német sereg dúlta fel). Nehezen tudom elképzelni, hogy a cseh hercegről nevezték volna el az éppen nem létező várat.

Geiger J. Péter A pozsonyi csata című grafikája (képünk illusztráció) Fotó: archív

Abban ugyanakkor, hogy Braszlav brezalauspurci építkezésének nincs nyoma az írott forrásokban, a magyar középkor kutatójaként semmi meglepőt nem látok, hozzászoktam ahhoz, hogy a várak a legritkább esetben tűnnek fel forrásaikban építésük idején, létükről rendszerint akkor szerzünk tudomást, amikor meglehetősen esetlegesen először említik azokat. Az pedig, hogy a morvák Brezalauspurc felépítése ellenére is szabadon garázdálkodhattak Pannóniában, legfeljebb annyit jelent, hogy támadásaik során, érthető okokból, elkerülték a várat. Egy erősség csak akkor állítja meg a támadókat, ha azok ostromolni kezdik.

Végül pedig az, hogy Breszlav még 907-ben is ura lehetett volna Mosaburgnak, ellentmond azon forrásainknak, melyek szerint a magyarok 900-ra az egész Kárpát-medencét birtokba vették, s számomra hihetetlennek tűnik, hogy éppen a Karoling központtal, Mosaburggal tettek volna kivételt. Tény ugyanakkor, hogy mint azt éppen Szőke Béla Miklós írásaiból megtanultam a zalavári ásatások során nem kerültek elő olyan régészeti adatok, amelyek arra utalnának, hogy ennek során Mosaburg károkat szenvedett volna, ami különös ugyan, de még különösebb lenne egy, a térségben lezajlott nagyszabású ütközetet követően. Az egyetlen lehetőséget arra, hogy a csata mégiscsak a mai Zalavár környékén folyt le, abban a feltételezésben látom, mely szerint a hadjárat célja Mosaburg visszafoglalása lett volna a magyaroktól. Ez esetben azonban megmagyarázhatatlanná válna Pozsony bizonyosan létező Preslawaspurch nevének eredete. Olyan feltételezéssel, amely választ kínál ugyan egy már létező kérdésre, de egyúttal egy újabbat is teremt, megítélésem szerint, nem célszerű élni, mert amit nyerünk a réven, elveszítjük a vámon.

Makovecz Imre Kossuth-díjas építész Millenniumi Emlékműve a Zalavári Történelmi Emlékparkban. A térség történelmi jelentőségéhez kétség sem férhet de a 907-es csata helyszíne vitatott

Mindezek alapján vélem úgy: továbbra sincs ok kételkedni abban, hogy a brezalauspurci csatát a mai Pozsony térségében vívták meg.

Mint látható, a magam álláspontja sem kikezdhetetlen éppen, sokkal több benne a bizonytalanság, mint kívánatos volna. Azt is készséggel elismerem, hogy Szőke Béla Miklós kétségtelenül tudományos álláspontot képvisel a kérdésben, csak éppen, szerintem, téveset. Ő viszont nyilván az én véleményemet tartja tévesnek, s ez így is van rendjén. A korai magyar történelmet illetően ugyanis sokkal több értelmes kérdés tehető fel, mint amennyire egyértelmű és megnyugtató válasz adható. Abban pedig, hogy a válaszok keresése közben időnként más-más érveket tart nyomósabbaknak egyikünk, mint másikunk, nincs semmi rendkívüli. Reményeim szerint az is világos mindenki számára, hogy a 907. évi csata helyszínének azonosításával kapcsolatos vita valójában egy részletkérdésre vonatkozik: az ütközet eredménye és jelentősége megkérdőjelezhetetlen marad, akár Pozsony, akár Zalavár környékén vívták meg.

Forgandó források - Zalavár környékén vívhatták a csatát

Dr. Müller Róbert régész, az MTA doktora, a Balatoni Múzeum nyugalmazott igazgatója álláspontja dr. Szőke Béla Miklós koncepcióját támogatja.

Müller Róbert és csapata tárta fel a 80-as évek elején a Zalavár melletti Borjúállás-sziget Karoling-kori fatemplomát, s a környező temető 805 sírját. Az alábbiakban az ő írását közöljük:

A korabeli források alapján csak azt tudjuk, hogy 907 július 4-én vagy 5-én, vagy mindkét napon a magyar seregek döntő vereséget mértek Brezalauspurcnál másképpen Braslavespurchnál a Liutpold bajor herceg és Theotmár salzburgi érsek vezette bajor seregekre. A harcok során három püspök, három apát és több mint egy tucat gróf is életét veszítette. A győzelem következtében a bajorok visszahúzódtak az Enns folyó mögé az Óperencián túl-ra és 955-ig ez maradt a magyar fejedelemség nyugati határa. Továbbá 1030-ig, tehát több mint száz éven át, nem érte támadás a magyarokat nyugat irányából.

Johannes Aventinus, a bajor Hérodotosz több mint 600 évvel később a csata helyszínét Pozsonnyal azonosította, és Nagy Károly jól dokumentált 791-es hadjárata alapján a támadókat a Duna két partján vonultatta fel, miközben a hajóhad tartotta a kapcsolatot a két seregrész között. Aventinus munkáját a későbbi utódok tovább bővítették. Hogy a dicsőség nagyobb legyen, a bajor sereg létszámát 100.000, a magyarokét 40.000 főben állapították meg. Árpád fejedelmet megtették a magyar seregek vezérévé, és egyes források szerint el is esett a csatában. Arab forrás alapján a teljes honfoglaló magyar sereg két tümen azaz 20.000 fő lehetett, de ennek csak egy része vehetett részt a csatában, mint ahogy a bajor sereg is csak töredéke lehetett egy százezres hadnak. A neten még az is olvasható, hogy a West Point-i amerikai katonai akadémián oktatják a pozsonyi csata lefolyását, amelyről egy 20 perces 3D-s film is készült.

Dr. Müller Róbert régész, az MTA doktora

A történetírás fontos eszköze a forráskritika, annak tudománya, hogy az írott emlékek mennyire tükrözik az egykori valóságot. Annak kiderítése, hogy a források összeállítói milyen érdekből, vagy szándékból mit hallgattak el vagy mit írtak bele valótlanul?

Szent István 1019-ben alapította a zalavári bencés apátságot. Az alapítólevelet csak egy 1370-es átiratból ismerjük. Korábban hitelesnek tartották ezt a dokumentumot, de ma már tudjuk, hogy az eredeti adományok mellé az apátság korabeli igényei is bekerültek ebbe az átiratba . Sokáig a magyar honfoglalás hiteles leírásának tartották Anonymus gesztáját. Aztán kiderült, hogy P. mester 300 évvel a honfoglalás után számos, minden alapot nélkülöző regényes elemet épített be művébe.

Aventinus jegyzeteiből kiderült, hogy nem állt rendelkezésére olyan feljegyzés vagy forrás, amely többet tudna a csatáról, és azóta elveszett. Kijelenthető, hogy tévesen azonosította Braslavespurchot Bratislava-Presspurg-Pozsonnyal. A pozsonyi vár helyén a feltárások során semmilyen nyoma nem került elő egy 9. század végi várnak, és semmilyen feljegyzés nem említ morva földön épített ellenerődöt . Ezzel szemben korabeli írott forrás tudósít arról, hogy Arnulf király 896-ban Brazlav hercegre bízta Mosaburg védelmét. A zalavári Várszigeten a régészeti feltárások során pedig elő is kerültek egy 9. század végi erődítés nyomai. Ha Mosaburg másik neve Priwina idején civitas Priwinae, tehát Priwina városa lehetett, majd az ő halála után 865-ben a salzburgi érsek in castro Chezilonis, vagyis Kocel várában töltötte a karácsonyt, akkor Brazlav erődítési munkálatait követően nevezhették Mosaburgot másnéven Brazlav várának, vagyis Braslavespurch-nak. Akkor pedig a 907 július elején lezajlott döntő csatára valóban valahol Zalavár környékén kerülhetett sor.

A pontos helyszín akkor lenne meghatározható, ha előkerülnének az elesettek tömegsírjai. Erre egyelőre elég kicsi az esély. Gondoljunk a mohácsi csatatérre: a több évtizedes intenzív kutatás eredményeként is csak az elesettek töredékének nyughelyét sikerült eddig megtalálni.

Hangsúlyozni kell, hogy a helyszíntől függetlenül sorsdöntő volt ez az esemény, mert ez a csata zárta le a honfoglalást, a teljes Kárpát-medence meghódítását a magyarok által.