Ropogós és harmonikus a jó kolbász

Húsz csapat érkezett a Hagyományőrző disznótoros és kolbásztöltő mustrára szombaton. A rendezvényen nem csak az ízek játszottak főszerepet, hanem a közösség erősítése is.

– Több településről jöttek a csoportok és minden tájegységre különböző fűszerezési eljárások jellemzőek. Megkóstolhatjuk egymás ízeit – és megtanulhatjuk, ők hogyan készítik kolbászt, és fontos az is, hogy megismerjük egymást – mondta el a szervező Rezi Várbarátok Köre Egyesület elnöke Tafota Istvánné.

A versenyzők legtöbbje nem árulta el, mi kell a jó kolbászba, csak annyit mondtak: hagyományos, nemzedékről – nemzedékre szálló vagy saját maguk által kitalált titkos recept alapján készül. Voltak, akik viszont meséltek a fűszerezésről: mindenki említette a pirospaprikát, sót, sokan a fokhagymát, köményt, sőt volt olyan kolbász, melybe szerecsendió is került.

A neves vendéglátós család leszármazottja, Gundel János főiskolai tanár volt a zsűri elnöke.

– Minden kolbászban érezni lehetett az igyekezetet, hogy mindenki szeretett volna nagyon jót készíteni.    A fűszerezés, a töltés és a sütés is meghatározó. A jó kolbász ropogós, szép pirosra van sülve az ízhatása harmonikus: semmi nem könyököl ki belőle. De el kell fogadni, hogy különböző családok más-másképpen szeretik: vannak, aki több fokhagymát tesznek bele, vannak, akik több paprikát, vannak, akik vékonyabbra, mások vastagabbra, hosszabbra vagy rövidebbre készítik vannak, akik erősen, vagy kevésbé erősen szeretik és vannak régiókénti szokások is. A csapatok nagyon gondosan, ötletesen tálalták a kolbászokat. Nem mindegy, hogy ami előttünk van, hogy néz ki, hiszen az ember nem csak a szájával eszik, hanem a szemével is.