Segíteni, de nem mindegy, hogyan - Zalai buszsofőrök speciális képzése

– Lassan mozognak, sokszor néznek lefelé, többször megállnak miközben a fejüket le-föl, ide-oda forgatják. Próbálnak ugyanis tájékozódni –  magyarázta Ballai Anna Mária, aki az Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központ buszsofőrjeinek tartott minap ismertető foglalkozást Zalaegerszegen. A Vakok és Gyengénlátók Csongrád Megyei Egyesületének elnöke Szegedről látogatott el Zalába, hogy az országban második megyeként úgynevezett érzékenyítő előadásokat tartson a közlekedésben dolgozók számára.

Ballai Anna Mária segít a speciális szemüvegben buszra szálló Kovács Krisztiánnak

– A fogyatékkal élők is a társadalom, a közösség részei, ám ha a szolgáltatásokat igénybe akarják venni, akkor nekik segítségre van szükségük. Az első lépés ehhez, hogy miként lehet felismerni a látássérültet? A bevezetőben említett jellegzetességen túl sokkal egyszerűbb a helyzet, ha ott van vele a vakvezető kutya. Ezen kívül létezik a vakok számára megkülönböztető jelvény is, ami sárga körben három fekete pötty, majdnem olyan, akár a sugárzó anyag jelzése. Esetleg a kezükben ott a vékony, több részből álló, összecsukható fehér bot, ami nem keverendő össze a seprű, vagy felmosó rúdjával – vetett közbe némi humort is a magyarázatba.

A látásfogyatékosok számára a buszállomáson az első feladat, megtalálni a megfelelő járatot. Néhány helyen már segíti őket a járdába épített taktilis, azaz a felületből kiemelkedő, talppal is érzékelhető vezetősáv, de ez még ritka és általában nem elegendő a célhoz jutáshoz. Segíti eljutni a megállóhoz ugyan a látássérültet, de arról már nem ad tájékoztatást, hogy az hányas, és oda épp milyen járat állt be. Ezért a legtöbb segítséget a hangos bemondótól kaphatnak a látássérültek. Persze az is előnyös, ha a megállók nagy számokkal, feliratokkal jelöltek, mert a legtöbb látásfogyatékos valamennyit érzékel a környezetéből. Ám, ha megkérdezi, hogy épp melyik járat jött be, ne az legyen a válasz, ki van írva, mert nem kérdezné, ha látná. Hangosan sem kell beszélni hozzájuk, mert nem süketek, mondta Ballai Anna Mária és e ponton a teljes vakság melletti leggyakoribb károsodásokat vette sorba. Tompa látással együtt jár a térlátás hiánya is, ezért nem képes az illető a távolságot sem felmérni. Jó megvilágítású, kontrasztos helyen azonban viszonylag magabiztosan közlekedik, de a finom részleteket nem tudja megkülönböztetni. Neki is hiába mondják, kérjen tájékoztatást, segítséget a sofőrtől, mert az előtte álló homályos, színes alakokból nem tudja kiválasztani, ki is az. Ezért ő a buszon a jegyvásárlásnál is  bizonytalanul a semmibe fog nyúlni, a kapaszkodót sem biztos, hogy megtalálja. A csőlátásnál a látótér erősen beszűkül, a maradék is általában homályos, változó helyeken foltokkal takart, ebből kellene kiválogatni a hasznosítható információkat. Ezért nagy segítség, amikor hangosan köszön, bemutatkozik a sofőr és beszéd közben megérinti a látássérültet, hogy az tudja, ki és honnan beszél hozzá.

Ballai Anna Mária és Kamasz László bemutatja, mi módon kell segíteni, vezetni a látássérültet

– Azt viszont nem kell megtanulniuk, hogy kinek, mi módon kell segíteniük, mert minden látássérültek mást vár el – szögezte le Ballai Anna Mária. – Csak annyi a teendő, hogy kérdezzék meg, szüksége van-e segítségre és ha igen, mire? – majd mutatta, milyen kéztartás a legmegfelelőbb ahhoz, hogy a látássérültet biztonságosan lehessen irányítani.

– Nem kell maguk előtt tolni, erővel vezetni, hanem engedjék, hogy az utas fogja meg a kísérője kezét, aki közben mondja azt is, ha valamilyen akadályra kell figyelni. Odakíséri az ülőhelyéhez, ahol a látássérült kezét simítsa végig a szék támláján, hogy érezze, hol tud helyet foglalni. Ha pedig a sofőr egyéb teendői miatt nem tud a látássérült segítségére lenni, akkor kérje meg valamelyik utast erre – mondta az elnök, majd néhány apró, de fontos részletre is kitért. Például a megállóban a busz eleje a jelző táblával essen egybe, mert akkor a látássérült tudja, hol lesz az első ajtó a felszállásához. Nagyon hasznos, ha sofőr a látássérült utassal közli, hányas járat érkezett és alacsony vagy magas padlós a jármű. A látássérültek lehetőleg a sofőr mögötti helyeket szeretik elfoglalni, mert ezt a legegyszerűbb megtalálniuk, utazás közben innen tudnak gyorsan tájékoztatást kérni a sofőrtől és innen a legkönnyebb leszállniuk is.

Az elméleti oktatás után a sofőrök olyan speciális szemüvegeket kaptak, amelyek a leggyakoribb látáshibákat reprodukálták és ezeket felvéve kellett utasként buszra szállniuk. Tanulságos volt látni, hogy az általuk jól ismert környezetben milyen bizonytalanul mozogtak – Nem könnyű felszállni, ha ilyen keveset lát az ember, szerintem sokat segítene nekik, ha a helyi járatokon több alacsony padlós busz közlekedne – mondta az egyikük. – Több fogyatékos utasunk van, mozgássérültek is, ők bizony rákényszerültek arra, hogy megtanulják, mikor jön az alacsony padlós, mert különben nem tudnak utazni – ismerte el.

Buszra felszállás előtt speciális, a látást jelentősen rontó, vagy teljesen korlátozó szemüveget kaptak a sofőrök. Képünkön balról jobbra: Rumi László, Péter Aladár, Rudas Zoltán, Kovács Krisztián Fotó: Arany Gábor

Érdeklődésünkre Ballai Anna Mária elmondta, hogy az országban elsőként 2013-ban a Tisza Volán villamos- és troli vezetőit képezték ki a fogyatékkal élők segítésére. Ezzel indult el ott az utas segítő szolgáltatás, aminek lényege: távolsági utazáshoz előre be lehet jelenteni, ha valaki segítséget kér. A járat indulása előtt a forgalmi irodánál kell jelentkeznie a rászorulónak, ott kísérőt kap, aki segítségére lesz végig az utazásban.

Az elnök elmondta: nemrég új programjuk is indult, amelyben  nyolcvan Csongrád megyei boltot minősítenek a látássérültek által kidolgozott rendszer szerint.

– Fehér botos, vezetőkutyás vak, valamint csökkentlátó méri fel az üzletet és a tapasztalataik alapján teszünk ajánlást a változtatásra. Ha ezt elfogadják, akkor a vakbarát üzlet minősítésről tanúsítványt adunk. Ehhez nem szükséges méregdrága átalakítás, akadálymenetesítés, hanem elsősorban a szemléletet kell módosítani. Szép lassan az élet  minden területén – magyarázta.

Zala megyében ebben a hónapban folytatódik a buszsofőrök érzékenyítő foglalkozása.