Sikoly a romok alól - Egy zalai tanárnő beszámolója Nápolyból

Ismert, az Appennini-félsziget tektonikailag aktív területen fekszik. Az első, a Richter-skála szerinti 6,1 fokú földlökés kedden éjszaka 3.36-kor rázta meg Lazio megye Rieti járásbeli részét, de gyengébb lökéshullámait Riminitől Nápolyig érezni lehetett. Az epicentrumban lévő városkák, Amatrice, Accumuli, Arquata es Pescara del Tronto gyönyörű középkori épületei nem léteznek többé.

A túlélők keresése azonnal megindult, először a falusiak segítségével, hisz nem volt egyszerű az mentőcsapatoknak elérniük ezeket a településeket, mivel az odavezető utak és hidak is megrongálódtak. Iszonyúak voltak az első híradások, melyekben hallani lehetett az eltemetett emberek segélykiáltásait.

A tűzoltók, az önkéntesek többnyire kézzel próbálják kiszabadítani az eltemetett embereket, hisz a gépek használata még inkább összenyomná a romokat.

Két (4 és 7 éves) kisgyereket a nagymama okos szeretete mentett meg Arquatában. Az idős hölgy, akinek már volt gyakorlata a földrengésben, hisz a terület érintett volt a 2009-es földrengésben is, azonnal az ágy alá bújtatta az unokákat. Először a kicsiket húzták ki a mentők a porig összeomlott házból. A nagymamát csak több óra után sikerült kimenteni, míg a nagypapa meghalt a romok alatt.

A képet és a beszámolót a Nápolyban élő zalai tanárnőtől kaptuk

Pescara del Trontóban a tűzoltók 17 órán keresztül tartották a lelket egy 10 éves kislányban, míg sikerült kimenteniük. Meglett férfiak sírtak, amikor ölben levitték a kék pizsamás kislányt a mentőhöz.

Igen, tudom, más történetekről kellene írnom, az egyedül maradt szülőkről, akik kezeiket tördelve kiabálják a romokon szeretteik nevét, hisz a halottak száma elérte a 260-at, de az ember mégis a reménybe kapaszkodik bele.

A legnagyobb probléma, hogy megközelítőleg sem tudni, hány ember hiányzik. Ezekben a kis városkákban többnyire idős emberek élnek, de épp ezekben a napokban a lakók száma megtízszereződött. Minden ház, fogadó és szálloda tele volt vendéggel, mert augusztus 20-án tartották a környék legfontosabb ünnepét, a Fiera dell 'Amatricianát, aminek ez évben volt az ötvenedik kiadása. Erre hazatértek az elvándorolt rokonok, gyerekek, unokák. Ezért rendkívül magas a gyermek áldozatok száma, akik a nagyszülőkkel töltötték a vakáció utolsó napjait.

Míg a helybeliek tudják, kiket hol keressenek, különösen tragikus a híres Hotel Roma alatt maradt vendégek helyzete. Eddig két holttestet sikerült kiszedni, de az amaticei polgármester szerint, legalább hetvenen voltak az épületben.

Egész Olaszországban elindult a szolidaritási hullám. Sorok állnak a kórházak előtt, hogy vért adhassanak, humanitárius szervezetek élelmiszer- és ruhanemű gyűjtést szerveznek. Fiatal migránsok csoportjai az olasz tűzoltóság és a polgári védelem szervezése alatt dolgoznak olasz önkéntesekkel. Nekik gyakorlatuk van a mentésben, olyan országokból érkeztek, ahol nem a természet, hanem az emberi gonoszság rombolta le házaikat.

De a helyükön vannak az állami szervezetek is.

Nem szabad elfelejteni, Itáliában az épületek 70%-a nem felel meg a földrengés-biztonsági előírásoknak.

Én 44 éve élek ebben a gyönyörű országban, átéltem hat földrengést. Az 1980-ast közelről, ami Nápolyban okozott omlásokat és halálos áldozatai is voltak. Bár megértettem, mi történik, pánikba estem, és kifutottam a lakásból. Az utcán láttam, ahogy a föld hullámzott. Az valami iszonyú érzés, mert azt hiszem, a génjeinkben hordjuk, hogy a föld stabil közeg, talán az egyetlen biztos pont az ember életében.

Nem az.

Mi itt már tudjuk.