Sportfüggőség: Ha túlzásba visszük az edzéseket, a szervezetünk előbb-utóbb besokall

Tény, sportra mindenkinek szüksége van. Ám van az a pont, amikor az edzés fanatizmusba csap át. Ekkor már rég nem az egészségmegőrzésről, testi-lelki fittségünk megóvásáról szól a sport. Sőt, kárt is tehet bennünk a túledzettség, másnéven exorexia.

– Ha valaki az adott egészségügyi állapotán, edzettségi, felkészültségi szintjét túl meghaladva sportol, túledzettségről beszélünk – mondta dr. Dudás Margit sportorvos. – Nem a folyamatos edzéssel van a probléma – tette hozzá – hanem azzal, ha a szervezet nem tud regenerálódni a tréningek után. Az ekkor keletkező mikrosérülések felhalmozódnak.

Orbán Krisztina testépítő évekkel ezelőtt megtapasztalta a túlzásba vitt edzések negatív hatásait. Azóta tudatosan, mértékkel sportol

Emiatt aztán idővel jönnek a különböző testi tünetek, amikről a szervezet fájdalom formájában jelez.

– Fokozatosan kell terhelni magunkat – hangsúlyozta a sportorvos. Ahogy azt is: nem az edzés mennyisége számít, hanem a koncepciója.

– A pihenés és a test rehabilitációja ugyanolyan fontos – fűzte hozzá dr. Dudás Margit. – Ahhoz, hogy a mozgás valóban az egészségünket szolgálja, a sportoló, a sportorvos és az edző összehangolt csapatmunkájára van szükség. Egyúttal, azzal sem árt tisztában lennünk, mit enged meg a szervezetünk. No, meg a lelkünk, mert a túledzettség „alattomos" szenvedélybetegség. Ezt állította dr. Nagy Rozália, a Kanizsai Dorottya Kórház pszichiátere. Az osztályvezető főorvos szerint a testképzavar, a problémás önértékelésünk taszíthat bennünket túledzettségbe. Magyarán, ha nem vagyunk elégedettek azzal, amit a tükörben látunk.

- A külső környezeti behatások is hozzájárulnak mindehhez – fogalmazott a pszichiáter. – Amikor megjegyzéseket kap a lelkileg amúgy is instabil nő, férfi. Hogy lefogytál, mennyit híztál – a hasonló hozzászólások sarkallhatnak szigorúbb diétára, intenzívebb edzésekbe – összegezte dr. Nagy Rozália.

Egyre növeljük a mozgással töltött időt, mivel sikerélményeket ad: hogy erősek vagyunk, legyőzhetetlenek.

– Aki érintett, először is magának kell belátnia, gond van – állította az osztályvezető főorvos. – Nem szabad, hogy a lelket gúzsban tartsa ez a függőség. Meg kell ismerni a korlátainkat, erősségeinket, ezekből kell építkeznünk. A mozgás a legjobb szorongás-és feszültségoldó, de nem szabad hagyni, hogy a jótékony hatásai csak addig működjenek, amíg űzzük. Ám ez esetben is magunknak kell megteremtenünk a rendet, a rendszert.

Jól tudja és ekként állítja össze edzéstervét a háromgyermekes, kanizsai édesanya, Orbán Krisztina, aki négy éve a testépítés szerelmese. Olyannyira, hogy legutóbb egy olasz világbajnokságon negyedik helyezést ért el. A sportággal a szülés után kezdett el aktívan foglalkozni, mert elégedetlen volt külsejével.

– Ugyan kértem szakmai segítséget, de a kidolgozott edzéstervhez saját magam plusz tréningeket építettem be. A dupláját csináltam, mint amit szabadott volna. Amivel elértem, hogy begyulladtak az izmaim. Két hét muszáj pihenőre volt szükségem – ismerte el Kriszti, aki arról is beszélt, immár versenyzőként nem esne a túledzettség hibájába, annak ellenére sem, hogy a felkészülések során túlfeszített tempóban kell dolgoznia. Amint pedig lejár az intenzív, verseny előtti szakasz, majd a megmérettetés, hagy időt a pihenésre.

– A sportot verseny után sem hanyagolom – jegyezte meg Orbán Kriszti. – Ekkor is „örömből" mozgok, mert az életem része a mozgás.

Ahogy a Kanizsai Futó-és Szabadidősport Klub elnökének, Ignácz Renátának. Az amatőr futónak szintén vannak tapasztalatai a túledzettségről. Több mint tíz esztendeje, fogyókúra miatt vágott bele a futásba a fiatal védőnő.

– Anno néhány kilométerről szólt a futás – idézte fel Ignácz Renáta. – Pontosabban arról, hogy kocogás közben jókat beszélgettem a barátnőmmel – nevetett.

„Komolyabban" évekkel később kezdett futni.

– Hamarosan már versenyeztem is – folytatta. – Nem volt nagy a táv, de nekem sokat jelentett.

Nem a megmérettetés, maga a futás szabadsága az, ami „doppingolja" e mozgásforma szerelmeseit. Nem könnyű beleszeretni, de ha valaki „ráérez az ízére", könnyen rabul ejti. A pozitív hatásait könyvnyi terjedelemben lehetne boncolgatni.

Ignácz Renáta hosszútávfutó sérülés miatt egy időre búcsút mondott az aszfaltszaggatásnak. Rehabilitációjában Andrási Mónika masszőr is közreműködik
Fotó: Szakony Attila

– Azonban nagyon belemerültem a futásba. Idővel napi két alkalommal is edzettem, amit konditermi edzésekkel is megfejeltem. Ráadásul nem megfelelően táplálkoztam – ismerte el Reni. – Jelentkeztek a tünetek, először pszichésen: álmatlanságtól az ingerlékenységig. A saját magam „gyilkolása" fizikai problémák formájában is megnyilvánult. Amikor újabb versenyre készültem, megsérült a vádlim. Elmentem orvoshoz, a javasolt kezelés nem használt. Az agyam tovább hajtott, pedig nem lett volna szabad. Csonthártya-gyulladás és másfél hónap teljes pihenő lett az eredménye.

Ekkor  belátta: az edzéseket tudatosan kell felépítenie és figyelnie a jelekre, amik felhívják a figyelmét a „húr" túlfeszítésére.

– Sokat segített, amikor a kanizsai futókkal megismerkedtem. Szakmai segítséget kaptam, illetve kapok tőlük a mai napig. Ésszel edzem, nem teszem magam tönkre.

Reni alig egy esztendeje elnöke lett a klubnak, ahol az egykor szárnybontogató futólányt a helyes útra terelték tapasztalt futótársai. Akik nem „szadizzák" magukat naponta az aszfalton. Mégis rendkívüli eredményeik vannak.

Reninél is jöttek idővel a versenyek, amiken szépen teljesített. Most ugyan nélkülöznie kell a futást, mivel sérüléssel küzd. Nem a futás, hanem egy rossz lépés miatt.

– Jelenleg a gyógyulásra koncentrálok. Futás helyett most  úszom, orvoshoz, masszőrhöz járok, rehabilitálódom. Nem mardosom magam amiatt, hogy egy időre „pókhálós" lesz a futócipőm. Mivel enélkül is boldog vagyok.

Bár Reni azért bevallotta: e szenvedélyéből nem gyógyult ki teljesen. Hisz' a párja ismert, eredményes ultrafutó...