Hírek

2017.05.30. 12:44

Szakos Jánosnénak az étel lett az élete fűszere

BÁNOKSZENTGYÖRGY „Soha nem felejtem el, amikor a mamám köpülte, rázta a vajat és közben énekelt hozzá. Aztán amikor összeállt a vaj, hideg vizet húzott a kútból, abban lehűtötte és kockákra vágta. Annak az ízét máig érzem a számban...”

Horváth-Balogh Attila

A bánokszentgyörgyi Szakos Jánosné idézte fel így élete meghatározó élményét – az asszony gasztronómiai fesztiválok rendszeres résztvevője, a Pannon Lapok Társasága szakácskönyveinek állandó szerzője. Nemrég pedig Zalakaros Élménnyel teli ízek című ételkereső versenyén vett részt, amin több recepttel szerepelt. A vargányás, gombás, tejszínes, tárkonyos, sonkás krumpligombóc-levesével és a fokhagymamártás főtt hússal, trombitagombával ételével 2. helyezést ért el.

– De voltam már első helyezett is a Kanizsai Bor- és Dödölle Fesztiválon a dödölléből készült desszertemmel – folytatta. – Kevesen tudják, hogy ebből a zalai ételspecialitásból finom édesség is készíthető: így például diós dödölle karamellmártással, vagy mákos dödölle pálinkás szilvalekvárral.

Közben Szakos Jánosné egy dossziéra való emléklapot, oklevelet vett elő és mutatta büszkén.

Szakos Jánosné emléklapjait és okleveleit mutatja. Egy dossziéra való van belőlük... Fotó: Horváth-Balogh Attila

– Nekem az életem a főzés, és amíg súlyos cukorbetegségem miatt amputálni nem kellett az egyik lábam, tényleg ott voltam minden környékbeli gasztronómiai fesztiválon, főzőversenyen – jelentette ki. – De attól sem ijedtem meg, ha az ország másik felébe, mondjuk, Kalocsára kellett elmenni a paprikás ételek versenyére... Sajnos, amióta történt ez a dolog, már nem tudok mindenhol ott lenni, de azért ahova bírok, elmegyek. És természetesen, itthon is sokat és örömmel főzök, illetve írom a receptjeimet a szakácskönyvekbe. Azt szoktam mondani, hogy nem a múltba kell révedni és hátrafelé tekingetni, hanem előre nézni. Én így próbálok élni.

Mint elárulta: eredendően fodrász a szakmája, de abban csupán néhány évet töltött el, az életét igazából egy konyhán élte le, ahol 300 főre főztek. Ott sokat tanult és számos praktikát ellesett. Intenzív versenyző szakasza pedig az első Kanizsai Bor- és Dödölle Fesztivállal kezdődött, amikor az azóta már elhunyt Kovács Károlyné, Emi vezette csapat tagja lett.

– Nagyon jóban voltunk egymással, Emi sokat segített – emlékezett vissza. – Többen megkérdezték, hogy ő az anyám-e, annyira hasonlítottunk egymásra... Pedig csak nagyon jó barátnők voltunk.

Az asszony azt is elmondta: nem tudja, hány receptje van – igazából megszámlálhatatlan. Sokat tanult az édesanyjától, de még több saját kísérletezés eredménye.

– Akkor szegények voltak az emberek, és aki földműveléssel foglalkozott, annak minden forintot meg kellett fognia – magyarázta. – Ezért étel nem kerülhetett a szemétbe, a maradékot fel kellett használni. Ez az elv ma is meghatározó számomra. Így lesz a maradék rizsből töltött paprika, vagy rizsgombóc.

Szakosné igyekszik ételeiben felhasználni a lakóhelyre jellemző alapanyagokat, a gombaféléket és a vadat.

– A legkedvesebb étel-alapanyagom pont a vargánya – tette hozzá. – Finom és sokrétűen felhasználható, még savanyúságnak is jó...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!