Szent Kristóf napja alkalmából megáldotta Grácián atya a járműveket

Ki autóval, ki biciklivel érkezett, hogy áldást kérjen közlekedési eszközére, s ezáltal védelmet kapjon útjai során.

– Hallgasd meg Urunk alázatos könyörgésünket. Áldd meg szentséges és hatalmas jobboddal e járműveket. Állítsd kegyesen őrizetükre szent angyalodat, Rafaelt; és dicsőséges vértanúdnak, Szent Kristófnak közbenjárására mindazoknak, akik ezeken utaznak, nyújtsd gondviselő oltalmadat minden veszéllyel szemben – fogalmazott a járművek előtt állva Ocsovai Grácián ferences szerzetes, a Jézus Szíve templom plébánosa, majd szenteltvizet locsolt az autókra, kerékpárokra. Később elmondta: Szent Kristóf, az utazók védőszentje az autóra is vigyáz, Rafael pedig a kísérőangyal, aki az utasokat óvja. Ő ugyanis, amellett, hogy az emberek testi, szellemi és lelki szenvedéseinek gyógyításával megbízott arkangyal, a vándorok és utazók védője is.

Minden tárgy, ami az életünkben jelen van, és az Istenre utal, tehát például szobor, szentkép vagy kereszt, segítségünkre van az életben. Az áldás pedig védelmet ad, általa „olajozottabban mennek a dolgok”, hangsúlyozza Grácián atya, aki példaként a házi áldást idézi: „Hol hit, ott szeretet, Hol szeretet, ott béke, Hol béke, ott áldás, Hol áldás, ott Isten, Hol Isten, ott szükség nincsen.”

Szertartás a védelemért. Grácián atya megáldotta járműveket
Fotó: Katona Tibor

A szerzetes azt tanácsolja, minden fontosabb tárgyunkat szenteltessünk meg egy pappal, s kérjük az égiek segítségét a mindennapokban és áldásukat cselekedeteinkre, továbbá használjuk sokat a szenteltvizet, ami hozzátartozik keresztény életünkhöz.

– Nem elég persze, ha a rózsafüzér vagy a Szent Kristóf éremmel ellátott imafüzér ott lóg az autóban, még ha meg is van áldva. A védelemhez imádkozni is kell – hívja fel a figyelmet a plébános, aki sok történetet hallott már arról, miként segítette meg az imával útra kelő utazókat Szent Kristóf. Sok esetben az életüket mentette meg.

Grácián atya azt javasolja: különösen figyeljünk azokra a szentekre, akiket mindig gyermekkel ábrázolnak, mert ők különleges kegyelmet hordoznak. Ilyen a Szűzanya, Szent József, Szent Antal és Szent Kristóf. Hívjuk meg őket az életünkbe.

Kristóf a néphagyományban az egyik legerősebb és legnépszerűbb szent évszázadok óta, képe ma is sok autóban ott van. A leírások szerint hatalmas termetű, erős ember volt, aki emiatt a leghatalmasabbat akarta szolgálni. A vele kapcsolatos legenda, hogy először egy királyhoz szegődött, aki félt az ördögtől, ezért Kristóf utóbbihoz csatlakozott, az ördög viszont megrémült egy út mellett álló kereszttől. Kristóf ezért döntött úgy: Krisztus szolgálatába áll.

Egy remete tanácsára egy veszélyes folyó mellé költözött, s vállalta, hogy aki arra jár, átviszi a túlsó partra az erős sodrásban. Egy napon szegényes öltözetű kisfiú kérte segítségét, akit vállára vett, ám a folyó közepéhez érve egyre súlyosabbnak bizonyult a teher. A túlparton a gyermek Krisztus – mert ő volt az – elmagyarázta neki, azért volt ilyen nehéz, mert vele a világ terheit kellett cipelnie. Kristóf ezután egyre több embert térített meg, emiatt halálra ítélték, de nem fogott rajta sem a máglya, sem az izzó sisak, és még a nyílzáport is túlélte. Gyilkosai végül lefejezték. Ám még vérében is erő volt, hisz' attól meggyógyult az őt elítélő bíró szeme.

A görög Krisztophórosz név egyébként azt jelenti: Krisztushordozó. Ezért is ábrázolják őt mindig a gyermek Krisztussal a vállán.