Széttépett hattyú Gébárton

Befagyott tükrén ugyanis nyílt vízfelületet tapostak maguknak a madarak.

Kevésbé elbűvölő néznivaló is akadt azonban a környéken, mégpedig egy hattyú széttépett teteme. Közvetlenül a sétaút mellett, a kis „medence” közelében hevert a felkoncolt madár. Vajon mi ragadhat el egy ilyen viszonylag nagytestű madarat?

- Róka... - érkezik a habozás nélküli válasz Darázsi Zsolt természetvédőtől. - Éjszaka a róka is rámerészkedik a jégre, s megfogja az alvó madarat.

A Gébárti tó népe ugyanis - már amelyik nem húzott el melegebb égtájra -, a jó pár méter átmérőjű „mesterséges” tavacska körül nyüzsög. Főként tőkésrécék és hattyúk keringenek a szabad vízen, szorgos úszkálásukkal akadályozva meg, hogy a tó ezen része is befagyjon. S hogy vajon miért van erre szükségük?

A madarak telelő "medencéje", előtérben a széttépett hattyútetem

Fotó: Gallai András

- Mégiscsak a víz az igazi elemük, abban érzik jól magukat, s szívesebben is éjszakáznak a biztonságos nyílt vízen - halljuk a választ, amit a pórul járt, nyilván jégen elkapott hattyú esete is igazol. - Ezen túl némi növényi táplálékot is remélhetnek még a vízből, bár erre mostanság már alig van esélyük.

Fotó: Gallai András

Tudakoljuk, vajon horgászok lékét tágították-e ily nagyra a madarak?

- Nem, ahhoz nem volna erejük. Szinte minden tónak vannak azonban melegebb pontjai, áramlatai, ahol lassabban áll be a jég. A madarak ezeket jól ismerik, s ott alakítják ki maguknak a telelő felületeket. A Balatonon és a zalacsányi tónál is láthatunk ilyeneket.

Fotó: Gallai András

Az is érdekelt bennünket, miért nem fagy le a jégen járva a madarak lába? Ennek egyik oka az alacsony hőveszteség. A kacsák, hattyúk úszóhártyás lába ugyanis télvíz idején mindössze egy-két fokkal melegebb a fagyáspontnál. Emellett egy speciális hőcserélő érrendszer biztosítja, hogy a lehűlt vér helyébe folyamatosan melegebb áramoljék a madár lábába.