Hírek

2015.06.29. 09:00

Tények és gondolatok a zártkerti revitalizációs program kapcsán

Végre, valami megmozdulni látszik kormány szinten is az elhagyott zártkertek hasznosításában.

Győrffy István

Erről szólt a Zalai Hírlap, 2015. június 10-i számában, s a zaol.hu portálon megjelent Zártkerti revitalizációs program című írás, amelyben a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára, V. Németh Zsolt elmondta: – a program célja az elvadult zárkertek, az ősi tájfajta gyümölcshagyaték megmentése, a biodiverzitás (biológiai sokféleség) megőrzése és egyben a közösségfejlesztés elősegítése. Az államtitkár szerint, a 24. órában járunk, mert ezek a területek egy idő után nem maradnak gazdátlanok, egy másik kultúra települ majd meg ott, ugyanis, már most beékelődik néhány helyen a gabona, a kukorica, még rosszabb esetben egy akácos vagy odatelepített fenyő, ami végképp lehetetlenné teszi a szomszédok gazdálkodását. Tanúsíthatjuk, főleg az akác elfutására bőven van példa a zalai zártkertekben is. Hogy a helyzet a valóságban milyen rossz, arról, a cikkhez csatolt fotó alatt, Simon Zoltán, a Zalai Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke nyilatkozik, azt állítja, hogy a földhivatali nyilvántartás szerint, a szőlőművelési ágban lévő ültetvényeknek ténylegesen csak a hatvan százaléka gondozott.

Megtudjuk V. Németh Zsolttól, hogy a zártkerti revitalizációs programra – amelyet a termelőfalu program részeként, a tanyaprogramokkal együtt kívánnak bevezetni – csak önkormányzatok, egyesületek, nonprofit szervezetek pályázhatnak, magánszemélyek vagy gazdasági szervezetek nem. Itt jegyezzük meg, a városok körüli zártkertek állapota nem sokkal  jobb, mint a falvak környékéé, sőt, mivel nagy területekről van szó, a valós állapotok önkormányzati részről kevésbé ismertek, mint a falvaké.  Mindenesetre, az állam, a helyi közösségek számára ahhoz kíván majd forrást biztosítani, hogy legyen lehetőségük a zártkertekben meglévő gazos csíkok megvásárlására, azok összevonásával tudjanak megfelelő nagyságú területet kialakítani. A program segítheti a termelési-feldolgozási kultúrát is, hiszen hozzájárul ahhoz, hogy a helyi közösségek egészséges, szermaradványtól mentes élelmiszerekkel lássák el a környezetüket.

V. Németh Zsolt azt is hozzátette: felmérték, vajon mi okozhatja, hogy ilyen sok a gazos terület? Vizsgálatuk szerint ez alapvetően két tényezőre vezethető vissza, az életmódváltásra, illetve a kibogozhatatlan tulajdonviszonyokra. Egy területen gazdálkodni szándékozót valósággal elriasztja az adott parcella megvásárlásától az, hogy az ügyvédi költség jelentősebb, mint a terület értéke. Ez gátolja, hogy kialakuljanak olyan nagyságú parcellák, amelyeken már érdemes gazdálkodni, s igénybe lehet venni a földalapú támogatást.

Nem kívánom vitatni az államtitkár állításait, sőt üdvözlendő az általa vázolt törekvés, viszont ki kell egészíteni a megállapításokat a saját, főleg Zalára jellemző konkrét tapasztalatokkal, amelyek figyelmen kívül hagyása nehezítheti a valóban jó megoldások megtalálását. A zártkertek elgazosodásának legfőbb oka a tapasztalatim szerint ugyanis az, hogy a zártkerti termelés a jelenlegi formájában gazdaságtalan, ráfizetéses. A kertekben termett fölösleg értékesíthetősége nincs megszervezve, ilyen típusú felvásárlás alig létezik. Piacra járni, ott árusítgatni a termelők sokaságának nincs ideje, mert a többség a munkahelye mellett művel (még!) kertet. A kertelhagyás másik, s talán a legfőbb oka felénk az elöregedés, sőt, a gazdák kihalása. Az örökösök pedig, a belenevelésük hiányában, s a főállású elfoglaltságuk okán, a legtöbb esetben nyűgnek tekintik a kertek átvételét.

De említhetném nagyon fontos okként azt is, hogy a zártkertek gondozói magukra maradtak, az önkormányzatoknak többnyire nincsenek olyan szakembereik, akik naprakész információt hoznának a terület művelési  állapotáról a hivatal számára. Emiatt kérdéses is, hogy az önkormányzatok tudják, mire vállalkoznának, hiszen nem ismerik pontosan, mi van a zártkerti határban. Nem mindig tudják például azt sem, hogy hol vannak az elhagyott parcellák, kik és milyen ok miatt nem művelik a földet a tulajdonosok közül. Pontosabban, ezzel nem is feladatuk törődni, anyagi forrásaik ilyesmire nincsenek, tevékenységük többnyire kimerül az utak járhatóvá tételében. A gazdálkodásba egyáltalán nem szólnak bele, jelenleg, ha csak panaszt nem tesz valaki – hivatalból - senki nem intézkedik amiatt, hogy lekaszálatlanok a kertek, levágatlanok az út menti sövények, vagy, hogy a szomszéd kárára történnek faültetések, művelés elhagyások, stb.

A környékünkön lévő – zalaegerszegi zártkertek - elhanyagoltsága ellen fellépni például úgy lehet, hogy a gazda veszi magának a fáradtságot és főleg a bátorságot, bejelentést tesz a földhivatalnál, s kéri a lehetetlen állapotok megszüntetését. A bejelentésre történhetnek határszemlék, amelyek eredményeként többen, a bírságtól félve valóban kaszát ragadnak, de az is kiderül, hogy a környéken egyes tulajdonosok meghaltak, örökösük pedig nincs. Ilyenkor az államra száll az adott földdarab, de ettől még nem történik semmilyen változás a művelésében, az elhanyagoltság nem szűnik meg, sőt növekszik. Én legalábbis a konkrét esetekben ezt látom! Az is kérdéses, hogy a szemle feltárta elhalálozások esetében megtörténik-e az „államosítás”?  A (magán)tulajdonos nélküli kertben ugyanis a gaz tovább burjánzik, továbbra sem nyúl hozzá senki. S, hogy mindezekről van-e valamilyen tudomása az önkormányzatnak? Nem az ő feladatuk az államra szállt földek hasznosítása.

Mégis, csak remélni merem, hogy ezzel a kormány kezdeményezéssel az önkormányzatok jobban ráfigyelnek a zártkertjeikre. Hogy naprakész információik legyenek a zártkerti határról, több településen már visszaállították például a csőszöket, vagy mezőőröket, az országban, amit sok helyen a zártkertek tulajdonosai is kérnek azzal, hogy az önkormányzat szakemberi intézkedéseikkel segítsék a gazdák boldogulását. Az ő közreműködésükkel lehetne pontos tudomása a hivatalnak arról, milyen állapotban van a határ, hol vannak elhagyott területek, s mi az oka a művelés abbamaradásának?  A földhivatalok néhány szakembere ugyanis képtelen következetesen ellenőrizni azt a tengernyi zártkerti határt, ami egy-egy járásban rájuk hárul kötelezettségként. A környékünkön történt tavalyi földhivatali szemle óta a helyzet nem, hogy javult volna, inkább rosszabbodott. (Ezt igazolják a közelmúltban készített képeink is!)

Az államtitkár szerint az elhagyott terültek hasznosítására többi között az önkormányzatok pályázhatnak. A mezőgazdasági kormányzat a program indítását már 2015-ben tervezi, ebben az esztendőben 100 millió forint körüli nagyságrend áll rendelkezésre.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!