Természetgyógyászt vagy orvost?

– Mint tudjuk, fűben, fában orvosság – mondta kérdésünkre. – A természetgyógyászat nálam a megelőzésben fontos és ha már a hagyományos orvoslás jön szóba, akkor annak mindenképpen csak a kiegészítése lehet. Sok orvos is ajánlja kiegészítésként a természetgyógyászatot, ám csak erre hagyatkozni nem biztos, hogy elég.

Csordás Éva Andrea szintén úgy véli, hogy a két tudományterületnek együtt van létjogosultsága.

– Én gyerekkorom óta nagyobb bizalommal ittam a gyógyteákat, ha beteg voltam, és csak ritkán használtam gyógyszert – szögezte le. – Mivel a gyógyszerek gyógynövényből készülnek, szeretném megkímélni magam a ragasztóktól, illetve egyéb szintetikus anyagoktól, amik terhelik a vesét, ezért maradok a teáknál. – Persze, nagyobb sérülések esetében rapid megoldás kell, ilyenkor elfogadható, ha koncentráltabb, úgymond „felturbózott” hatóanyagokat adnak a betegnek a kórházban, de a rehabilitáció esetében ismét csak az alternatív gyógyászat eszközeit és módszereit tartom szerencsésebbnek – folytatta Csordás Éva Andrea.

Kovács Krisztina fizioterapeuta interferenciakezelést készít elő Nagykanizsán, a Kanizsai Dorottya Kórházban. Hagyományosan az akadémiai orvoslás és a természetgyógyászat jól kiegészíti egymást – Nyugat-Európában ez működik is, lenne tehát mintánk Fotó: Gergely Szilárd

Az előbbieken kívül léteznek más vélemények is, van, aki a természetgyógyászatra esküszik, más szerint pedig az egész kamu. Az egészségügy oldaláról is vannak rossz tapasztalatok a természetgyógyászattal kapcsolatban (és minden bizonnyal fordítva is igaz ez), ezért nem minden esetben felhőtlen a viszony a szakma képviselői és az orvosok között. Ennek javítása, a természetes gyógymódok kórházi, háziorvosi terápiába való beemelése és a szakmaiatlanság kiküszöbölése érdekében indított példaértékű kezdeményezést a nagykanizsai Kanizsai Dorottya Kórház. „Egy nyelvet beszélünk” címmel időközönként szakmai rendezvényre kerül sor orvosok, természetgyógyászok és külső érdeklődők részvételével. Dr. Brünner Szilveszter főorvos-főigazgató szerint ez egy lépés lehet ahhoz, hogy a természetgyógyászat megtalálja a maga (nem kevésbé fontos) helyét az egészségügyi ellátórendszerben.

Dr. Brünner Szilveszter

– A program ötlete két szálon indult el – bocsátotta előre dr. Brünner Szilveszter. – Az egyik szál tőlem ered. Vesebeteg-gondozáson az utóbbi egy évben két olyan esetem is volt, amikor évek óta súlyos veseelégtelenséggel kezelt betegeink „megunták”, hogy a kórházba járjanak, ahol hónapról-hónapra ellenőrizzük a veseműködésük állapotát és inkább elmentek természetgyógyászhoz. Az ő javaslatára mindketten abbahagyták gyógyszereik szedését és nagyon rövid idő alatt végstádiumba kerültek, ezért művesekezelés vált szükségessé. Ezen ügyek kapcsán merült fel bennem, hogy valami probléma lehet a hagyományos medicina és a természetgyógyászat kapcsolatában. Úgy vélem, ennek gyökere, hogy miközben a klasszikus medicina – ami természetesen, valamikor a természetgyógyászatból indult – szigorú szabályok között működik, amelyeket roppant nehéz teljesíteni (orvostudományi egyetemet kell végezni, szakvizsgázni, hatósági előírásokat teljesíteni, s többféle szakmai grémium vizsgálja, hogy megfelelünk-e azoknak a protokolloknak, melyek elengedhetetlenek a biztonságos betegellátáshoz), aközben a természetgyógyászat rendszertelen keretek között, esetenként erősen kétségbe vonható szakmaisággal létezik. Mégis, az emberek közel annyit költenek rá, mint amennyibe az országnak a klasszikus egészségügy kerül. Azt hiszem, orvosoknak és természetgyógyászoknak azonos az érdekük, a beteg gyógyulása, üdve, de ehhez szükség lenne a természetgyógyászatban is a világos követelmények meghatározására, illetve a két szektor kommunikációjára, a véleménycseréjére, ne adj’ isten az építő kritikára.

Ehhez kapcsolódik a másik szál, ami a zalakarosi professzor dr. Fejér László egyetemi tanártól ered, akit szintén nagyon izgat a klasszikus orvoslás és a természetgyógyászat viszonya, illetve a két diszciplína ötvözése, ami a fejlett európai országokban már évek óta kiválóan működik. Azt gondolom, a betegek biztonsága érdekében el kellene indulnunk nekünk is ezen az úton, ennek érdekében a professzor előadásokat fog tartani orvosoknak és természetgyógyászoknak egyaránt.

Professzor dr. Fejér László

– A természetgyógyászat fogalma napjainkban átalakulóban van, erre utal az is, hogy mind többször használjuk helyette a komplementer medicina kifejezést, ami azt jelenti, hogy a hagyományosan természetgyógyászatnak hívott tudás és gyógyítás komplementer, azaz kiegészítő jellegű – hallottuk immáron dr. Fejér Lászlótól. – Tehát kiválóan megfér a fehér köpenyes orvoslással, annál is inkább, mert mindkét terület azonos forrásból született, mégpedig a természetből. Ezért hibás és káros tagadni egymás létjogosultságát, már csak azért is, mert az eddigi történelmi, tudománytörténeti tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a gyógyítás sikere a két módszer összekapcsolásában rejlik. Persze, a tévedés és a sikertelenség lehetősége mindkét területen fennáll, s megengedhetetlen rosszindulatú szándékosság vagy tudatlanság miatt sarlatánsággal vádolni akármelyiket is. Igen, vannak közöttünk rossz szándékú, pénzéhes kufárok a klinikai és természetgyógyász területen egyaránt – de ők folyamatosan lelepleződnek. S hogy a kérdésére is válaszoljak: mitől lehet hitelesebb a természetgyógyászat? Ha akadémiai tudománnyá alakul át, s magára nézve is kötelezőnek tekinti a tudományos igényességhez szükséges kritériumokat – a rendszerezettségre, a logikai tisztaságra, a verifikációra, az egyes állítások és eljárások igazolására való törekvést. Amennyiben ez bekövetkezik, a sarlatánok automatikusan eltűnnek a rendszerből, s a természetgyógyászat végre bekerülhet az egyetemi képzésbe. Ez persze, nem minden, hiszen ha valaki a gyógyítás alapelveit nem veszi komolyan és nagy teret enged a pénznek, mint motivációnak, akkor is sarlatánná válik. Látunk erre példákat az akadémiai orvoslás esetében is Ha az ördöggel táncolok, nem szabad megfeledkeznem arról, hogy a tánctól az ördög még nem változik meg. De én igen.

A nagykanizsai Jakabfy Sándorné, Ági korábban évekig praktizált végzett természetgyógyászként. Ma már mint nyugdíjas, masszőrként tevékenykedik, de „előéletéből” fakadóan jól ismeri a szektor problémáit, helyzetét.

Jakabfyné Ági szerint a természetgyógyászokat akkor kellene bevonni a gyógyítás folyamatába, amikor még nem rapid a helyzet

– Valóban, Nyugat-Európában nagy hagyománya van természetgyógyászok és orvosok szakmai együttműködésének – bocsátotta előre. – Sok mindent átvettünk már külföldről, lehet, hogy ezt sem ártana. Egy-egy komolyabb betegség kapcsán összehívott konzíliumon az orvosok mellett jelen vannak természetgyógyászok is, s előbbiek figyelembe veszik utóbbiak véleményét a diagnózis felállításában, vagy a terápia kidolgozásában. Azt gondolom, ennek főleg olyan esetekben lenne jelentősége, amikor még az orvosszakma sem tart szükségesnek komolyabb beavatkozást, hanem elegendő egyfajta prevenció. Másrészt a beteg számára csak előnyös lehet, ha az orvosok is megismerik a természetgyógyászat módszereit.

Ugyanakkor azt is kijelentette: nem igaz, hogy a természetgyógyászat nem szabályozott, mert a szabályozás megtörtént már 1998-ban. Méghozzá avval, hogy tanfolyam elvégzéséhez és természetgyógyász-vizsgához kötötték a praktizálást, továbbá kreditrendszerben ötévente kötelezően meg kell újítani az ismereteket, amit az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet igazol. Ezt a hatóság ellenőrzi is.

Az más tészta, tette hozzá, hogy vannak kiskapuk, amiket egyesek ki is használnak...