Tíz évet töltött el a Jóság földjén Kiss László esperes-plébános

Mindezt Kiss László esperes-plébános mondja, aki eddigi, 25 éves lelkipásztori szolgálata közel felét töltötte megyénkben. Eredetileg a minap megtartott ezüstmiséje miatt terveztük megszólaltatni őt, ám a sors közbeszólt, ugyanis dr. Székely János újonnan kinevezett szombathelyi megyés püspök rendelkezése alapján Kiss László augusztus 10-től a körmendi plébánián folytatja szolgálatát.

– Vegyes érzések keringenek bennem, hiszen engem is elszomorít, hogy el kell hagynom azt a közösséget, amit tíz és fél évvel ezelőtt megismertem, majd nagyon meg is kedveltem – mondta az esperes-plébános. – Ugyanakkor azt is szeretném rögtön hozzátenni, hogy nagyon jóleső érzés volt az ezüstmisén megtapasztalni az itteni hívek ragaszkodását. A zalai emberek szeretete valóban rendkívüli. Volt lehetőségen Vasban, Táplánszentkereszten, illetve itt Zalában is megtapasztalni a falusi emberek viszonyulását, és valóban óriási különbség van az elfogadás, a befogadás terén köztük. A zalai nép tényleg jóval szeretetteljesebb, vagyis nem hiába van köztünk, papok között az a mondás, hogy Zala a jóság földje.

A Szombathelyen született Kiss László azt mondja, gyerekként határozta el, hogy a papi hivatást választja, ötévesen már arról beszélt, hogy pap lesz belőle. Ugyan közben voltak más irányú tervei, de mégis mindig visszatalált eredeti szándékához. A középiskolát már tudatosan választotta, Győrbe, a bencés gimnáziumba jelentkezett.

– Indíttatásom a papi hivatás felé nem családi eredetű, hiszen mondhatni, hogy átlagos körülmények közt nevelkedtem. Lelkipásztori példa azonban több is volt előttem, Szombathelyen plébánosom, Németh János például egy szent életű pap volt, neki sokat köszönhetek. Később aztán több olyan atyával is találkoztam, aki szintén hatással volt rám, és mindez tovább erősítette bennem az elhatározást. A bencés gimnáziumba már úgy mentem, hogy én bizony pap szeretnék lenni. A tanáraim azonban rögtön közölték velem, aki úgy érkezik oda, abból nem lesz pap. Azt mondtam magamban, én csak azért is megmutatom.

Kiss László tartotta magát az elhatározásához, a gimnázium elvégzése után – másfél év Cegléden eltöltött sorkatonai szolgálati időt leszámítva – egyenes út vezetett a győri hittudományi főiskolára. Ennek elvégzése után, 1992-ben szentelték pappá, majd az első szolgálati helye Zalába, az egerszegi Mária Magdolna Plébániára szólította. Itt három éven keresztül káplánként tevékenykedett, s onnan került 1995-ben Táplánszentkeresztre, majd 2007-ben Pákára.

– A szombathelyi egyházmegye egyik legnagyobb plébániája a pákai, hiszen Lispeszentadorján és Bázakerettye is hozzá tartozik – mutatott rá a feladata egyik nehézségére. – Az itteni lelkipásztori feladat ellátása rengeteg koordinálást, nagyon sok szervezést igényel. Sok a település, nagyok a távolságok, ezért nagyon sokfele kell gondolkodni. Egy hétvégén száz kilométer is belemehet az autóba. A csesztregi plébános testvérrel számolgattuk, hogy melyik a nagyobb körzet, de az biztos, hogy ez a kettő az egyházmegye legnagyobbjai között van. Ez egyben azt is jelenti, hogy az itteni feladatok ellátása jóval több energiát emészt fel, mintha egy helyben koncentrálódna minden.

Kiss László 2013-tól lenti kerületi esperesként is dolgozott. Ez további szervezési és adminisztratív feladatokat rótt rá, amit ugyancsak lelkiismeretesen végzett.

– Az esperes a püspök szeme, szoktuk mondani – neveti el magát. – Az a legfőbb feladata, hogy egyben tartsa a kerületet. Nem jelent sok plusz feladatot, de statisztikákat, jelentéseket kell írni, hiszen az esperes a közvetítő személy a püspökség és a kerületi papság közt. A lenti esperesi kerület mindig is nagyon összetartó volt, az itteni papok sok közös programot szerveztek, ezért tényleg öröm volt velük együtt dolgozni.

Az általános papi feladatok ellátása mellett Kiss László a karitatív tevékenységet is fontosnak tartotta. Mint mondta, ezen attitűdöt Táplánszentkeresztről hozta magával, hiszen ott börtön- és karitász lelkészként is tevékenykedett.

– Most Botfára járok, ahol a nevelőintézetben tanítok hittant. Azt gondolom, e feladatot a jövőben is el tudom látni, s ezért nagyon szívesen visszajárnék Körmendről.

A pákai plébános új szolgálati helyét augusztus 10-zel foglalja el. Egyelőre nem tudja, mi vár rá, hiszen Körmendet kevésbé ismeri. Első számú céljának az ottani hívek, a helyi közösség felrázását tartja, s ebben nagyon is számít a helyi Kolping-, illetve KÉSZ-szervezetekre.

– Nem Pákán születtem, és most úgy tűnik, nem is itt halok meg – mondja zárszóként. – Fájó szívvel hagyom itt Zalát, de ez az élet rendje. Oda kell mennünk, ahova a feladat szólít, ebben nincs választási lehetőségünk.