Tortával és muzsikával köszöntötték a 10 éves Búzavirág Népdalkört

A felállított sátrukat péntekre virradóra használhatatlanná tette a vihar, de szerencsére az önkormányzat segítségével és összefogással délutánra már berendezve és felvirágozva várta az iskola tornaterme a megszeppent kórust.

- Településünk legnagyobb értéke a tehetség, ami a lakóiban rejlik. Önkormányzatunk az elsőszámú kötelességének tartja, hogy minden esetben támogassa a kibontakoztatását gyermekekben és felnőttekben egyaránt - fogalmazott Zsuppán József, Zalabér polgármestere.

Van mivel büszkélkedniük. A Búzavirág Népdalkör tíz év alatt 22 településre látogatva 127 fellépésen öregbítette faluja jó hírét. Magasra tették a lécet, a tudásukat rendre megmérettetik, s az országos arany minősítések mellett már 3 Aranypáva díjat és egy Gála Különdíjat is őrizhetnek a vitrinjükben.

A tízéves Búzavirág Népdalkör a születésnapi tortával. Szeretnék a 20. jubileumot is együtt ünnepelni Fotó: Fincza Zsuzsa

- Tíz éve a falunap kedvéért állt össze a dalárda, s kértek, hogy tanítsam őket énekelni - elevenítette fel a kezdeteket Csiszárné Egyed Aliz, a dalkör vezetője, aki a helyi iskola tanítónője és énektanára. - A siker nagy lendületet adott a csapatnak, azóta is lelkesen tanulnak, s ma már 30 felett a népdalcsokraink száma. Ha elkezdenénk végigénekelni, nem mostanában jönnénk le a színpadról.

Megalakulásuk óta részévé váltak a falu rendezvényeinek, az ünnepségekre alkalomhoz illő dalokat tanulnak, beleértve az egyházi énekeket is, amivel például a karácsonyt színesítik. A fő profiljuk azonban a népzene maradt, hiszen a génjeikben még ott mocorog a népdal, sőt, mint kiderült, még tovább is örökítették. A legfiatalabb Búzavirág, Dézsi Réka például az idén szólóénekben kapott Aranypávát az országos minősítőn. A hévízi Bibó-gimnázium újdonsült diákjának ugyan még nincs rá konkrét terve, de egész életében az énekléssel akar foglalkozni, s annyi biztos: a népdalt sohasem felejti.

- Mi a siker titka? - töprengett a kórusvezető. - A legszebb dalokat választjuk ki, s minden lehetséges alkalmat megragadunk rá, hogy előadásunkról kikérjük a szakemberek véleményét. Sok segítséget kapunk például ifjú Horváth Károly népzenetanártól, Birinyi József népzenekutatótól, aki kérésre szívesen elküldi, amit zsűritagként a fellépésünkről jegyzetelt.

Sajnálhatják a zalabériek, hogy a négy fal közé szorult a népi értékőrzők találkozója, a szabadtérről ugyanis a falu legtávolabbi zugolyába is elhallatszott volna az énekszó. Itt ugyanis nem az járja, hogy egy kórus a színpadon dalolgat, a publikum pedig némán hallgatja. Itt bekapcsolódnak a másik énekébe, hiszen a legszebb zalai népdalokat valamennyien ismerik. Így vagy százan énekelték egyszerre a Fehér blúzom elejében a rózsa , a Szép Zalában születtem és A zalai zöld erdőben születtem kezdetű ikonikus zalai népdalokat is.

A megye északkeleti csücskének népdalkörei, a pókaszepetki Vadkörtefa, a pakodi Margaréta, a türjei Hétszínvirág, a zalabéri Búzavirág már összeszokott társaság. Még a települések is igazodnak egymáshoz, hogy részt tudjanak venni a másik rendezvényén.

A népdalkörök ajándék dalcsokraihoz egy komplett műsorral csatlakozott a Zala Zenekar, színpadra lépett még a zalabéri rendezvényen a zalaszentgróti Mézespatkó Dalkör, a helyi Bokréta Énekegyüttes és a Nyugi Kör tánckara. S a találkozó végén az önkormányzattól ráadásként egy négyemeletes születésnapi torta is érkezett.