Történelmi zarándokhely tízezernyi látogatóval

Amikor közelítettünk Csatárhoz, az odavezető mezei utakon emberek sokasága gyalogolt templomi zászlók alatt, s messze szálltak a szent dallamok, köztük Csatár búcsúi éneke is : „Mária, tégedet áld a határ, / Régi kis őrhelyed Pusztacsatár. / Bízva emeljük fel szíveinket,  / Ó, Szűzanyánk, védd meg a népedet!...”

Amikor megérkeztünk szinte mozdulni sem lehetett a rengeteg embertől. Szekerek, hintók sokasága is várakozott az utak mentén, és megszámlálhatatlanul sok árus kínálta portékáit a sátrai alatt. Aztán hosszú mise kezdődött a kis templom körül, leírhatatlan látványt nyújtott a tömeg, amelyhez foghatót falusi gyerekként addig nem láthattam. Több ezren gyűltek össze a hatvanas években is egy-egy búcsúi alkalomkor Pusztacsatáron.

- Most sincs ez másként, csak most nem szekerek, hanem autók igen hosszú sora parkol az út mentén, de sokan jönnek még gyalogosan is – tudom meg Horváth Lászlótól, Vaspör polgármesterétől. Vagy ötven év múltával újra itt vagyok és keresem emlékeimben a fogódzókat. Minden más lett azonban azóta, de Horváth László segít feleleveníteni a múltbéli dolgokat is. László, attól függetlenül, hogy nagyon fiatal, mégis, talán a legtöbbet tudja Pusztacsatárról. Mindenekelőtt azonban szenteljünk néhány szót Lászlónak is, aki jelenleg a Pázmány Péter Tudomány Egyetem történelem, magyar szakos hallgatója, s a megye legfiatalabb polgármestere.

- Tavaly, amikor érettségiztem, az egyházmegyei zarándoklat előtti felújítás befejezésekor tizenegy órakor még lapátoltam a követ a templom körül, majd koradélután az érettségizők nevében beszéltem a ballagási ünnepségen. Akkor még nem foglalkoztatott a polgármesterség, de ősszel, a választásokon öt jelölt közül én kaptam bizalmat. Nem főállású polgármester vagyok, az egyetemet végzem most. Pusztacsatár azonban szinte a mindenem. A történetét is feldolgoztam már egy nagyobb tanulmányban – mondja.

Mint megtudjuk tőle, reneszánszát éli a zarándokhely. Egy, az Emberi Erőforrás Minisztériumától elnyert pályázat és a szombathelyi püspök jóvoltából 2014-ben huszonhatmillió forintot fordíthattak a csatári kegyhely megújítására. Ebből, a többi között renoválták a kápolnát, s új szabadtéri miséző helyet létesítettek. A szombathelyi püspökség a szívén viseli Pusztacsatárt, bekapcsolták például a Szombathelytől, a franciaországi Toursig vezető Szent Márton túraútvonalba és dr. Veres András szombathelyi megyés püspök döntése alapján, 2014. május elsején Pusztacsatár adhatott otthont az egyházmegyei zarándoklatnak is. Hagyomány már hogy minden hónap tizenharmadikán szentmisére, engesztelésre várják a híveket az erdei tisztáson található műemlék templomba, melyet nagy lelkesedéssel szervez plébánosuk Mikolás Attila atya, a helyi egyházközség és több vaspöri elhivatott ember. Pusztacsatár sorsát egyébként a vaspöriek a szívükön viselik, hitük és múltjuk gyökerei ide kötik őket. A nem kis terület karbantartásában is együttműködik az egyházközség és az önkormányzat.

- Közfoglalkoztatottjaink is lelkiismeretes munkát végeztek itt, amit nekik és természetesen minden feladatot vállalónak, támogatónak ezt ezúton is köszönöm. Ez is kell ahhoz, hogy a havi rendszeres misék, s a búcsúk évente több mint tízezer hívőt vonzhatnak. Egyre messzebbről jönnek az emberek, fogadtunk már itt Szegedről érkezőket is, meg szinte nincs olyan nap, hogy ne jönne valaki megnézni a helyet – mondja Horváth László, s mintha csak igazolni akarnák őt az égiek, begördül egy autó a templom mellé. Utasai, a polgármester nagy örömére elmondják, hogy most költöztek be éppen Vaspör egyik házába. Pest mellől választották új lakóhelyüknek Vaspört, mert barátaikat meglátogatva igen megtetszett nekik ez a táj. Horváth László gyorsan megmutatja a templomot, ami nyáron soha sincs bezárva a szem elől, hiszen csak az ajtó előtti vasrácsot zárják, hogy az Isten házába a betekintés mindig és mindenki előtt nyitva legyen.

A polgármester elmondja a vendégeknek, hogy Pusztacsatár már az Árpád-korban létezett, lakói csatárok, azaz pajzskészítők voltak. A török korban a település elpusztult, a falu népe Vaspörbe és a szomszédos Velencébe menekült, innét származik Vaspör és Velence máig ható összetartása. A török ekkor megrongálta a templomot is, de az addig oltáron álló Fájdalmas Mária-szobra egy fatörzs alá rejtve megmenekült. Érdekes a szobor egykori megtalálásának története. A zágrábi és a győri püspök zarándoklatokat indított a szobor fellelésére. Csoda történt, a zarándokoknak egy fánál megjelent a Szűzanya, s a fa alatt ásva megtalálták a szobrot. A győri püspök akkor elrendelte, hogy a szobornak egy fatörzsön kell állnia. Sajnos az ereklyét a hatvanas években ellopták. Egy fényképet még őriznek róla, az oltáron jelenleg látható szobor szintén egy fatörzsön áll.

A templom sem akármilyen helyre került. Amikor István király parancsára elkezdték építeni, eredetileg egy dombra szánták. A kijelölt helyre felhordott építőanyag azonban minden reggelre a völgybe került, s miután ez háromszor megismétlődött, oda építették a templomot az akkori hívek, ahol reggel a kövek voltak. Tény viszont, hogy a templomot 1736-ban újjá építették, majd a második világháborúban bombatalálat érte az erdős völgyben egyedül álló Isten házát, ezért akkor ismét meg kellett újítani, majd a hívek adományából 1968-ban újra tatarozták. 2000 – 2001-ben az elszármazottak támogatásával újult meg a templom és környéke, s most 2014-ben sikerült ismét javítani az állapotán.

- Várnak-e előbbre lépést az egerszegi zarándokközpont megépítéstől? – kérdezem Horváth Lászlót.

- Igen, ez jó lehetőség számunkra is az egyházi turizmus tovább lendítésére. Nagyboldogasszony templom a miénk, de a kegyhely nincs benne a Mária zarándoklatok útvonalában. Szerintem Csatár, az évszázados zarándokhely voltával, a csodatevő forrásával, s egyéb lehetőségeivel egyre inkább vonzza a hívő embereket. Az idevezető út mentén, a szomszédságban egy gyönyörű tó is van, amelynek a tulajdonosa, Lebics István zalalövői vállalkozó családja, aki a tározó fejlesztésénél épít a kegyhelyre. Egyébként őt már most is dicséret illeti. Az idevezető önkormányzati út felújításában is kivette a részét anyagilag is, ő volt a kivitelező, a fennmaradó költségeket pedig fele – fele részben finanszírozta a vaspöri egyházközség és Vaspör önkormányzata. Lehetséges akár a kempingezés is a tó mentén, ami a több napos itt tartózkodásra nyújtana lehetőséget. Tervünk a villanyvilágítás megoldása is, amire a terület tulajdonosával, az egyházközséggel pályázni szeretnénk a jövőben – mondja Horváth László, hiszen a világítás azért is fontos, mert az augusztusi és a szeptemberi búcsúkkor, most is több ezer hívő érkezik a történelmet megidéző völgybe.