Üres boltba nem megy be senki!

Káliékat Pál Zoltánnal, Kerkaszentkirály polgármesterével keressük fel turisztikai sorozatunk készítésekor az egykori uradalmi Margit-majorban.  Ki gondolná, hogy az Isten háta mögöttinek tűnő településen ilyen lehetőség is van, az itt látottakról később még szólunk...

A rendszerváltásig valóban szinte a világ végén éltek a kerkaszentkirályiak, hiszen a község határában húzódott a Horvátországtól elválasztó műszaki határzár, s ide engedély kellett ahhoz is, hogy meglátogassanak valakit. Most meg a polgármester éppen Észak-Rajna Vesztfáliába készül, hogy hírét vigye a környéknek egy turisztikai konferencián.

-A Mura brand-et  szeretnénk felépíteni.  Ez egy olyan kis táj, amelynek sok, még nem ismert egyedi sajátossága, értéke van. Tavaly Pesten az Utazás kiállításon többen még azt is megkérdezték, hol van az a Mura? Ez szintén az elzártságból adódik, a Mura ugyanis nem volt közhasználatú folyó, s a hosszú ideig tartó elzártság legalább arra jó volt, hogy megmaradtak,  most újdonságnak hatnak az értékei, történetei – mondja Pál Zoltán.

A Kerka patakról például azt a mondát őrzik, hogy  Attila hun király feleségének anyjáról, Kerka királynőről kapta a nevét. Azt mesélték a csillagos estéken az anyák a gyermekeiknek, hogy Kerka királynő fürdőzés közben lelte halálát a szeszélyes folyóban. Meg azt, hogy a honfoglalás után Szent László király a déli határszélt  is igyekezett bevonni a királyság hatalmába.  A falut is ő alapította, amikor erre járt, s a Szentkirály nevet is ekkortól származtatják. Valószínű, hogy eredetileg királyi birtok volt ez a terület, erre utal a legrégebbről őrzött „Zent-királ" név. A faluról az első írásos adat 1322-ben keletkezett, Károly Róbert uralkodása alatt. Háromszáz évig az alsólendvai Bánffyak uradalmához tartozott, s miután „magvuk szakadt", 1690-től az Esterházy uradalomé lett.

A falut kettészeli a Kerka. Az 1972-es árvíz a régi hidat is megrongálta, a mostani betonhíd 1975-ben készült el, ez Magyarország második kilenclyukú hídja, na nem olyan, mint a hortobágyi, de tény, hogy a hosszú híd alatt itt is kilenc nyílás van. A Kerka biztonságosabbá tétele érdekében mederkorrekciót végeztek Kerkaszentkirályon, s a falu közepén, a régi holtágból egy festői tavat alakítottak ki. Sőt, két tó is van a faluban, mert az egykori vízimalom duzzasztójánál is megmaradt a holtág egy része vizes élményparknak. A molnár,  Hosszú Ferenc patinás lakóházát pedig felújították, s itt a székhelye a Zala Zöld Szíve Vidékfejlesztési Egyesületnek is, aminek szintén Pál Zoltán a vezetője. Sajnos, a malmot a hetvenes években lebontották, pedig ez legalább olyan színvonalú építmény volt,  mint a közeli szécsiszigeti, amely most múzeummá átalakítva fogadja a vendégeket.

- A kerkaszentkirályi  malmot  nem álló vízikerék hajtotta, hanem modernebb  fekvő turbina. A molnár lakóépületéből hoztuk létre az úgynevezett Természetházat. Ebben tanácskozó termek, irodák vannak, s kialakítottunk tizenegy, fürdőszobás vendégszobát is. Az egyesületünket mintegy 22 ezer lakosért  felelős települések hozták létre a letenyei, a lenti, a kanizsai és az egerszegi járásból. A turizmus adta lehetőségeket szeretnénk megragadni, mert más fogódzó már nem nagyon maradt számunkra.  A föld, a falu gazdasági alapja egy-két nagyvállalkozóé lett, a legfőbb foglalkoztató, az olajipar is visszaszorult, viszont mindenünk meg van ahhoz, hogy a turizmust szervezzük. Sok mindent ki kell találnunk, s kínálnunk is kell magunkat, mert az üres boltba senki sem megy be vásárolni – mondja Zoltán.

Máig nagy hatása van a „Vizek hátán, dombok ölén, bunkerek mélyén" című turisztikai fejlesztésnek, aminek  a Kerkamenti Települések Szövetsége volt a gesztora. Hét kilátót építettek a turistaútvonalak érintette dombokon,  egyet a szentkirályi szőlősgazdák is használta Vörcsöki-hegyen. Kerkaszentkirályi rafting bázissal meghonosították a vadvízi evezést. Hét kikötőt építettek a Murán, illetve a Kerkán, sőt,  hat, tízszemélyes profi vadvízi csónakjuk is van, amit bérelni lehet. Rendre igénybe is veszik ezeket osztályok, munkahelyi közösségek, baráti társaságok.

- A bunkerturizmust szinte robbanásszerűen kapta fel a média. Pákán és Lovásziban látogathatók ezek a létesítmények. Nálunk is vannak géppuskaállások a Mura erdőben, mi is látogathatóvá igyekszünk tenni ezeket, illetve kiállítást szervezni a hozzájuk kapcsolódó hidegháborús látnivalókból. Fontos, hogy a térség értékeit együtt ajánljuk. A bor köré szervezhető kínálatot is. A miénk a huszonkettedik, s egyben a legkisebb borvidék az országban – mondja Pál Zoltán, aminek létrehozásáért ő is sokat tett, lévén borász is a Vörcsöki-hegyen, két hektár szőlőt gondoz a családjával, s több régi pincét is felújított.

A Vörcsöki-hegyen korábban báró Rubidó Zichy gazdálkodott, s a feljegyzések szerint az 1900-as években a budai várban vörcsöki-hegyi borozó is várta a vendégeket. Zoltán egyik pincéjében a régi gazdálkodás emlékeként tornyosul egy óriási prés, melynek szorítógerendája olyan magasra emelkedik, hogy a tető alá mennyezetet nem is építettek. Sajnos, itt sem kerüli a végzet a zártkerteket. A megművelt kertek mellett sokfelé burjánzik a gaz.

- Az itteni embert két dolog éltette, a Kerka és a szőlőshegyek. Ezért hangsúlyozom a Mura brand-et, mert a határon túl, a horvátok is ebben érdekeltek. Most is, a magyar-horvát határon átnyúló Interreg pályázatra közösen adtunk be munkát egy horvát partnerrel. Ők a Mura, mi meg a Kerka holtágait akarjuk revitalizálni. A folyószabályozással lecsökkent a talajvíz, elpusztultak az ártéri erdők, sérült a vízi világ. A mi térségünk ideális volna az édesvízi haltenyésztés gyakorlati oktató helyének. A Természetház hatalmas pincéje ehhez ideális adottságokkal rendelkezik. A Pannon Egyetem Georgikon Karának illetékes tanszéke szívesen együttműködne velünk. De léphetünk a gasztronómiában is, amit már meg is próbáltunk, kiadtunk egy füzetet „Hájas Kráfli és kuglihupp" címmel, amelyben helyi történeteket is írtunk az ételek mellé  – meséli Zoltán.

Megérkezvén a már említett Margit-majorba, Káli János gazdálkodó azt mondja:

- Tizenhét fajta állatom van. Kecskék, juhok, lovak többféle is. Nyugdíjas vagyok, én már nem kezdek új dologba. A lelkem akkor örül, amikor a gyermekeknek megmutathatom az állatokat úgy, ahogy élnek, s megérinthetik őket, felülhetnek a hátukra. Jó, ha jönnek.

Felesége, Zsuzsa asszony behív az állatok kertje melletti takaros házba, ami az övék.

- Nem akartuk, hogy üresen, lakatlanul pusztuljon ez a ház a szomszédunkban. Felújítottuk, berendeztük, ha lesz rá érdeklődő, szívesen fogadunk vendéget  – mondja, majd a férje elvezet a dagonyázó mangalicákhoz, mert azzal is foglalkoznak. Igaz, - tipikus magyar állapot - most éppen nincs rájuk kereslet...