Változatos és a'la carte - Terítéken a vadlakoma

S hogy ne legyen olyan száraz e koszt, szaftos szilázzsal spékelik meg. Kik fogyasztják el a fejedelmi eledelt? Az erdő négylábú lakói...

A változatos a'la carte egész évben az erdei állatok rendelkezésére áll, ám télen mégis intenzívebb élet zajlik a vadállomány „boszorkánykonyháján".

Tombolnak a mínuszok, emellett pár centiméteres hótakaró is elrejti az emlősök és egyes szárnyasok földön, fűben lévő éléskamráját. Ezért a kérődző őzek, szarvasok csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak legelni. A nagy „zabagépek" hírében álló talajtúró, makk után kutató vaddisznók is bajban vannak, ha nem lelnek harapnivalót maguknak.

Pedig kell  a jó kondíció, a szénhidrátgazdag táplálék az apró- és a nagyvadállomány számára.

A haraszti dámkert lakóinak különleges „pincérek” szolgálták fel minap a betevőt. Méghozzá a borsfai iskola diákjai, köztük (jobbról) Orsolya Diána, Feitli Botond, Bertalan Boglárka, Tóth Jázmin

– A hidegebb idő beköszöntével magasabb az állatok energiafelhasználása – jelezte Kreiner Roland, a Zalaerdő Zrt. nagykanizsai erdészetének igazgatója. – Ugyanakkor élelemhez nehezebben jutnak, ezért a vadetetés ilyenkor – az esztendő többi időszakához képest – hangsúlyosabb szerepet kap. Mivel vadgazdálkodást folytatunk, nem csak a téli hónapok átvészelését könnyítjük meg számukra. A vadtakarmány irányított kihelyezésével, az állatok által erdészeti és mezőgazdasági területeken okozott károkat is mérsékelhetjük. A havas, téli időszakban hatványozottabban jelentkezhet erdei vadkár. Példának okán, megdézsmálják az erdőállományt alkotó fa- és cserjefajok hó felett lévő rügyeit, emellett hántják a vékonyabb kérgű fák törzsét is. Másrészt, a célzott vadetetéssel, a téli állományszabályozó vadászatok eredményességét is megpróbáljuk befolyásolni– összegezte.

No, de milyen étellel „csalogatják" és lakatják jól a zimankós szezonban heti kettő, netán több alkalommal az erdő nagyvadjait?

Kreiner Roland elmondta: a kanizsai erdészet több, mint ötezer hektáros, elsősorban nagyvadas területén szemestakarmánnyal is etetik az állatokat: zömében kukoricával, idényszerűen búzával, árpával, zabbal. Éves viszonylatban összesen akár ezer mázsa mennyiséget is kihelyeznek. A szemes takarmányt szinte teljes mértékben az erdészet által művelt vadföldekről takarítják be.

Ezen felül vásárolniuk is kell (némi) pluszt, lédús takarmány formájában. Ősszel hulló almával, a hideg, téli időszakban szilázzsal is etetik a vadállományt.

A fák tövéhez pakolja a szénát Héjjas Ambrus (balról), Kovács Bálint és Feitli Botond. A kisrácok jól tudják, kell a szálas takarmány a vaddisznóknak (is), különösen az ellés időszakában, akár vacok készítésére

- Figyelünk az állatok ásványi anyag pótlására is– így a szakember.  – A megyében lévő talajtípusok sószegények, ezért robbantott kősóval egészítjük ki a takarmányt, amit az őzek, szarvasok is fogyasztanak.

A tudatos és alapos vadetetésnek köszönhetően minimális a legyengültség miatt elpusztuló állatok száma. Ám a vadvándorlás, melyet akár az autóval közlekedők is tapasztalhatnak - többek közt - az úton átvonuló rudlik észlelése révén, nem lanyhul. Az élénkebb „állatforgalom" a vadállomány természetes mozgásán túl az emberi tevékenység által okozott folyamatos zavarásnak, mint például a februártól „felélénkülő" illegális agancsgyűjtők rendkívül káros tevékenységének tudható be. Pedig erdei „terülj, terülj asztalkákból" nincs hiány a zöldben. A (zömmel) fából készített, magasított vadetető „tálcákba" kerül széna, speciális vadtáp, csöves kukorica is. Ebből falatoznak az őzek, a szarvasok. A „haspók" vaddisznók azonban nem férnek hozzá. Nekik a földre szórják a takarmányt az erdészet(ek) munkatársai.

A megye délnyugati részén lévő Haraszti dámkert vadjainak minap azonban különleges „pincérek" tálalták a betevőt. A borsfai Fekete István Általános Iskola diákserege, az intézmény névadójának születésnapja alkalmából a hét folyamán szervezett emléknapon,  a délelőtti megemlékezés után, vadetető körúton vett részt a szomszéd községhez tartozó erdőben.

- Az effajta programok remek lehetőséget nyújtanak a gyerekeknek arra is, hogy testközelből megismerkedjenek az erdővel, egyúttal az ott élő állatokkal – fogalmazott Hopp Tamás, a bánokszentgyörgyi erdészet igazgatója, aki ezúttal is – ahogy az év több időszakában – „tárlatvezetést" tartott a lurkóknak az erdőben. A terítéken ezúttal a vadlakoma volt.

Búspataki József (balról) és Petek László a zsigárdi erdő vadjainak lédús (ám korántsem parfümillatú) silót szór le a kistraktorról

- Fontos, hogy a diákok természetről szerzett ismereteit ily' módon is bővítsük – jegyezte meg. – Ezek a gyerekek az érdekes, színes, természetben szerzett élmények után tudni fogják, hogy – viccesen szólva – a tyúk testét nem zacskó borítja– nevetett az erdőmérnök.

- Az erdőben akár találkozhatnak is azokkal az állatokkal, amelyekkel az iskolában csak a könyvekben. Szinte észrevétlenül tanulhatnak, ráadásul nagyon élvezik is az ilyen programokat – kapcsolódott a beszélgetésbe Hopp Marianna, a borsfai iskola pedagógusa, aki az intézmény aprajának-nagyjának szervezte a kirándulást.

– A vadetető túrákat különösen kedvelik a tanulók. Azért is, mert nemcsak szemlélőként, hanem aktívan is kivehetik részüket a vadászok, erdészek ezen munkájából – mondta a tanárnő.

Már az is kedvére volt az iskola alsó tagozatosainak, hogy kalákákba verődve tankolhatták fel állati csemegével a terepjárókat. Kukorica, széna, táp bőven került a platóra, amit kis idő múlva maguk raktak szét az erdőben falatozó állatoknak.

- A vadetető tálcákra is kell tenni - mondta a harmadik osztályos Bogdán Balázska, miközben társaival alaposan megpakolta az egyik vályút.

- Az állatok szagot fognak, megérzik az ennivaló illatát, ezért meg is találják – ecsetelte, alig tízévesen, talpig erdészhez méltó öltözékben egy másik kissrác, Feitli Botond, aki, korát meghazudtolóan, alaposan ismeri az erdőt. Rutinosan válaszolt, több társához hasonlóan, az erdészet munkatársainak „kérdezz-felelekeire", amikről a vadtáplálás közben esett szó.

Azonban egy újságírói keresztkérdésre, amely arra vonatkozott, a „zöldön" kívül fogyasztanak-e esetleg élelmiszert, csokit az állatok, mindössze nevetés volt a válasz.

– Te nem is tudod – így a kiscsapat – ők nem ehetik meg azt, amit mi?