Várkastély, templom, barokk pince és istálló - Egervár műemlékei, új látnivalói vonzóak a múlt iránt érdeklődők számára

A Sárvíz-patak völgyében fekvő falu történetéről ma már kevesen tudják, hogy csak 1950-ben került Zala megyéhez. A valamely megyéhez tartozás az elmúlt évszázadok során a helybéliek számára nem nagyon volt fontos, hiszen olyan jelentős családok birtokában volt a falu, akiknek a feladatai országos súlyúak voltak, birtokaik pedig sokfelé akadtak Magyarországon. (A közeli város, Zalaegerszeg dinamikus fejlődése is csak a második világháború után lesz perdöntő hatással a falu fejlődésére.) A vár elődjét és a szomszédságában álló templomot az Egervári család kiemelkedő sarja, László építtette. Egervári László, Mátyás király bizalmasa volt, s jutalmul a király emelte be a főrendek sorába. Az akkori korban kiemelkedőnek számító építkezés 1495-re fejeződött be. Egervári László ferences szerzeteseket is hívott a községbe, rendház is létesült, a templomot Alexandriai Szent Katalin tiszteletére szentelték fel. Az Egerváriak után a Kanizsai családé, majd a Nádasdyaké lett Egervár, s ezt követően, 1676-tól került a legnagyobb magyar főúri család, a Széchenyiek a birtokába. Minden tulajdonosa épített, alakított a létesítményeken, de a mai formák a Széchenyiek beavatkozásának, jelentős ráköltésének az eredményei.

-A látogatók gyakran elcsodálkoznak a templom méretein. Sokan kérdezik, mekkora volt egykor a város, hogy ilyen nagy templomot építettek – mondja Gyerkó Gábor. – Nagyon meglepődnek a válaszon, mert Egervár – jelentősége ellenére – sosem volt hatalmas település – teszi hozzá Gábor. Ehhez tartozóan idézzük a feljegyzésekből, hogy 1497-ben mezővárosi jogokkal ruházták fel Egervárt, amit az ezernyolcszázas évek végéig megtarthatott.

A templom ma is látható megújítását Széchenyi Ignác végeztette el az ezerhétszázas évek közepén, akkor építették a barokk szószéket és az oltárt is. A polgármester elmondja, hogy a templom mindig nyitva áll, a bejárati előtérben vasrácsozat véd az illetéktelenektől, de kívánságra ezt is kinyitják, s belülről is megcsodálható az építmény.

- Nagyon ráférne a felújítás az épületre. Meg kell javítani a tetőzetét, sok helyen a külső téglafalakat is, s más állagmegóvási beavatkozásokra is sürgősen szükség van. Már felvettük a kapcsolatot ez ügyben a szombathelyi püspökséggel, s amint lehetőség nyílik rá, részt veszünk rekonstrukciós pályázaton – tájékoztat Gábor.

Essen szó a szőlőhegyekről is, ezekhez kapcsolódóan is van műemléke a településnek.  Széchenyi Zsigmond a szőlőhegyek rendjét is szabályozta, mert a faluban mindössze huszonegy jobbágycsalád élt, míg a környező hegyeken 101 szőlőbirtokost tartottak nyilván, majd ezek száma, az 1730-as hegyvám lajstromban 306-ra gyarapodott. A hegy lábánál található a Pincedomb, amelynek a gyomrába ásták be a negyven méter hosszú bortároló alagutat, s húzták fel elé a fogadó épületet. A Széchenyiek építette barokk pincét 1983-ban műemlékké nyilvánították. 1873 után, a Széchenyieket követő tulajdonos a Solymosy család lett, s ők is, majd a háború után, az 1980-as évek végéig, a termelőszövetkezet is borospincének használta a létesítményt. A pince előtt tetszetős park húzódik kemencével.

- Itt zajlanak az önkormányzat szabadidős programjai, de kiadjuk bérbe, akár lakodalmak számára is. Borral nem foglalkozunk, maga a pincerész is felújításra szorulna. Ugyan 2006-ban pályázati pénzből történt egy felújítás, de ismét renoválásra szorulna az épület, amit csak a műemléki előírások szerint lehetne elvégezni. Tudjuk jól, hogy mibe kerülne, a legutóbbi pályázati próbálkozás sajnos sikertelen volt, ezért nincs egyelőre itt ennek az ideje – véli Gábor, akivel tovább indulunk a hegytetőre, a Derék-hegyre, ahol szintén megörököltek egy történelmi emlékhelyet.

Autónk először egy magánúton halad, amit szeretnének önkormányzati tulajdonba venni, hogy a környezetét rendben tarthassák, vonzóbbá tegyék a látogatók számára ide is a kirándulást. A hegyről belátni a Sárrét-völgyét. A panoráma lenyűgöző. A szőlőhegyről nézve szinte a lábunk alatt hever a falu a környezetéből kimagasló templomával, mögötte a vár hófehér tömbje világít, s jól látszanak a szomszédos Gősfa és Vasboldogasszony házai is. Erre az oromra építtetett a 18-ik század elején Széchenyi György egy kis pihenőházat, aminek romjait az Egervári Helytörténeti és Községszépítő Egyesület kezdeményezésére a kilencvenes évek elején alakították kápolnává és Péter-Pál tiszteletére szentelek fel.  Egy nagy esőbeálló teraszt is emeltek mellé, s minden évben megtartják a hegy búcsúját.

A polgármester a falu legújabb műemléki létesítményébe, a barokk istállóba invitál, ami a központban, közvetlenül a templom és a polgármesteri hivatal mögött áll. Ez szintén Széchenyi hagyaték, az 1700-as években épült, s néhány évtizede égett le, felújításával az elmúlt év őszén készültek el. Az épületbe lépve elámul az ember, hiszen egy hatalmas, középen két oszlopsor tartotta boltíves terem tárul elé, ami csupa fehér ragyogás. Az oszlopok koronáján színes fények gyúlnak, s több színben is váltakozhatnak. A körfalak mentén meghagyták a jászolt, sőt még az állatok megkötésére szolgáló vas karikákat is, bár ide nem hiszem, hogy valaha is lovakat kötnek be, bár ki tudja mit hozhat még a jövő...

- A tulajdonossal közösen interaktív programokat tervezünk ide, ami a lótartással összefüggő is lehet. Az emeleten turistaszálló van, mert akkor számíthatunk hosszabb tartózkodásra, ha jó minőségű, de nem túl drága szállást is tudunk kínálni. Most már a vár lehetőségeivel együtt, több mint egy busznyi vendég is meg tud szállni – összegzi Gábor.

Utunk végén a néhány éve felújított várkastélyban pihenünk meg. A vár állami tulajdon, a használati jogot az önkormányzata kapta meg, az üzemeltető, beleértve a barokk istállót is, a Várkastély Kft. Megnézzük a legújabb, korhű bútorokkal berendezett Báthory és Hunyadi lakosztályokat. Sajnos, minden bútor még nem készült el, ezért nem tudják még üzemszerűen szállásra is megnyitni a várat. Ami ritkaság, nem csak a helyiek, hanem az egerszegi állandó lakosok is ingyen tekinthetik meg a műemléket, a játszótér kalandvárát pedig a város óvodásai is látogatják.

- Az anyagi lehetőségeink végesek, sok minden kellene még, de a fejlesztések pályázat függők. Jelenleg a falut élhetőbbé változtató pályázataink várnak elbírálásra. Célunk az óvoda felújítása, s egy mini bölcsőde kialakítása, az egészségház rekonstrukciója, ami érinti a gyógyszertár elhelyezését is, továbbá a belterületi utak, járdák jobbá tétele. Két kültéri sport park építésére is adtunk be pályázatot, az a célunk, hogy még lakhatóbb település legyen Egervár. Mindezek természetesen a vendégek kényelmét is szolgálják – mondja Gyerkó Gábor, akitől Egervár központjában, a Solymosy parkban, a hűsítő szökőkút mellett köszönök el. A 2013-ban létesített, szépen virágosított park önmagában is megállásra késztet - igazi ékszerdoboza Egervárnak.