Vett egy lakást, ami nem az övé - Adásvételi szerződés is készült, mégis más lett a tulajdonosa nagykanizsai ingatlannak

Lapunkat azért kereste meg, hogy időt nyerjen, nem akar két lányával az utcára kerülni. Története, amit elmesélt, rendkívül bonyolult, de sajnos, nem példa nélküli. Mi több, egy másik, szintén kétgyermekes asszony is bajba került – egyazon lakás miatt.

– Sajnos, most árverezni fogják az otthonunkat, de nem nyugszom bele ebbe, megpróbálok, ha mást nem, legalább időt nyerni. Hogy velem mi lesz, nem számít, de azt nem hagyom, hogy a gyerekeim is az utcára kerüljenek. Legfőképpen azért mert ezt a lakást én megvettem – fogadott minket otthonában Béli Anita.

Mint felidézte, az egész kálvária 2005-ben kezdődött, amikor adásvételi szerződést kötöttek a Sugár utcai lakás ügyében a saját cégét képviselő V. Gáborral. A férfinak építőipari vállalkozása volt, s egy 4 emeletes társasház tetőterében 5 lakást alakított ki, ezek egyikét vásárolta meg Béli Anita és akkori férje, Zsohár Roland.

Béli Anita a kezdetektől gyűjti az iratokat. Megvan az adásvételi szerződése is, de hiába (Fotó: Szakony Attila)

– Az ingatlan vételárát 14.750.000 forintban állapítottuk meg, közös megegyezéssel Gáborral – folytatta az asszony. – Ebből kifizettünk neki 6,5 millió forintot, a többit hitelből akartuk rendezni. Azonban nem kerültünk tulajdonba, mert Gábor, illetve a vállalkozása 25 millió forint projekthitelt vett fel, s annak jelzálogjogát a lakásokra jegyezték be. Nekünk persze, azt mondta, hogy az ingatlan per- és tehermentes Mi pedig megbíztunk benne. A 89 négyzetméteres ingatlan lett volna a hitelünk fedezete, de a kölcsönt végülis nem kaptuk meg, mert közben kiderült, hogy az ingatlanon ott van a bank zálogjoga. Ezért mi – hiába adtunk már a lakásért oda Gábornak 6,5 millió forintot – mindig csak a széljegyben szerepeltünk a tulajdoni lapon. Közben a vállalkozó eladta a lakást egy másik vevőnek is 21,4 millió forintért, a mi tudtunk és beleegyezésünk nélkül, aki állítólag 17 millió forint erejéig hitelt is felvett erre. Arról azonban nem tudott, hogy nekünk már adásvételi szerződésünk van a lakásra – magyarázta Béli Anita.

Azt már az ügyben a Zalaegerszegi Városi Bíróságon 2012. október 11-én hozott bírósági ítéletből tudjuk, hogy V. Gábor az új vásárló által igényelt kölcsönszerződés összegéhez való hozzájutás érdekében intézkedett a földhivatalban az ingatlant terhelő 25 millió forintos projekthitelre bejegyzett banki jelzálogjog törléséről – ezt követően pedig bejegyezték az új tulajdonost a tulajdoni lapba.

– A bizonytalan helyzet miatt – nyilván, arra gondolva, hogy itt nem maradhatunk – az Ifjúság utcában vettünk egy másik lakást, melynek a felújíttatását szintén ő vállalta, s megígérte, hogy visszaadja a pénzünk – folytatta Béli Anita. – Mi még reménykedtünk abban, hogy tényleg helyrehozza a hibáját. Meg is jöttek a munkások, szétvertek mindent, de egyszer csak félbehagyták a munkát, nem fizette ki őket se, a férjemtől kérdezték, hol lehet megtalálni. Ennélfogva nem tudtunk átköltözni oda, mára pedig elvitte a bank a lakást.

Az asszony és férje – természetesen – feljelentést tett a rendőrségen. A bíróság V. Gábort két rendbeli csalás bűntettében (ugyanis ezt az akciót még egy családdal szemben bizonyítottan megvalósította, a többiek ügyében viszont nem sikerült bizonyítani a vádat) bűnösnek találta, s két év börtönre ítélte, melynek végrehajtását 4 évre felfüggesztette.

Béli Anita pedig most a kilakoltatásra készül. Egy olyan lakásból, ami jócskán hagy kívánnivalót maga után, hiszen a kezdetek óta beázik, a gyerekszoba mennyezete leszakadt (már újraépítették), azaz minden munka kókler módon lett elvégezve. Télen még a konnektoron keresztül is dől a lakásba a hideg, a falakat nem szigetelték, így az ingatlan megfelelő felfűtése is nehézségekbe ütközik.

– Beszéltem már a végrehajtóval is, aki nagyon segítőkész volt, mondta, hogy szívesen segítene, de nem tud, mert hiába van érvényes adásvételi szerződésem a lakásról, az még sincs a tulajdonomban – tette hozzá. – És ha sikerül elárverezni, nem kérdés, hogy mennünk kell, mert ily módon jogosulatlan lakáshasználók vagyunk.

S hogy miért árverezik most az ingatlant? Nos, azért, mert a bejegyzett tulajdonos, a most Budapesten élő, szintén kétgyermekes T. I.-né (aki nem járult hozzá ahhoz, hogy teljes nevét kiírjuk) egyrészt nem tudta fizetni a kanizsai lakás megvásárlásához felvett hitel törlesztőrészleteit. Másrészt nyilván, a Béli Anitáék fogyasztásához kapcsolódó költségeket sem fizette sem ő, sem Anita.

– Próbáltam megszabadulni az ingatlantól, eladni a lakást, de nem tudtam – mondta lapunknak telefonon T. I.-né. – Azt gondolom, ha Béli Anita fogyaszt, azt neki kell kifizetnie akkor is, ha az ingatlan nem az övé. Hiszen ha valaki albérletben lakik, a fogyasztása költségeit akkor is állnia kell. Vagy nem?!Az asszony azt mondta: az időközben lezajlott bírósági tárgyalásokról nem értesült, ezért nem is tudott azokon részt venni – ennek is „köszönhető”, hogy az említett költségeket a (ahogy fogalmazott) az ő nyakába varrták.

– Én ezt a végzés után fél évvel tudtam csak meg. Most azt fontolgatom, hogy leutazom Kanizsára, bemegyek a rendőrségre, a bíróságra, s kezdeményezem az engem sújtó dolgok újratárgyalását – jelentette ki. – Az egész életemet elbuktam azzal, hogy ennyi adósság rajtam maradt.Minderre Béli Anita úgy reagált: kifizetné a számlákat, de nem ő a bejegyzett tulajdonos és nem ő áll jogviszonyban még a társasházi lakóközösséggel sem, hanem T. I-né. Elmondta továbbá: a családjuk ezzel az egésszel, beleértve a felvett 1,5 millió szocpolt (amit vissza kellett fizetni), az Ifjúság utcai ingatlanvásárlást, plusz mindazt, amit a mostani lakásra költöttek a folyamatos beázások miatt, legalább 20 millió forintot buktak el. S akkor még nem beszéltünk az erkölcsi kárról.

– Nem hiszem, hogy ezek után még nekem kellene fizetni bárkinek is bármit – jegyezte meg végül keserűen.

Természetesen, V. Gábort is megkerestük, aki most külföldön él és dolgozik. A férfi érdeklődésünkre azt írta: minden baj gyökerét a hitelező banknál kell keresni. Ugyanis miután lejárt az egy év projektidőszak (mely alatt egyébként műszakilag elkészültek a lakással) a bank kanizsai fiókjának vezetői posztján váltás történt egy másik projekt miatt, s az új igazgatóval már nem lehetett beszélni a hosszabbításról. A pénzintézet központilag felülvizsgálta az összes, aktuálisan kint lévő hitelt és úgy döntött, hogy követeli a projekthitel, plusz a kamatok visszafizetését, ami összesen 31 millió forintra rúgott. Arra a kérdésre, hogy miért adta el T.I.-nének a lakást még egyszer, ha Béli Anitáék már rendelkeztek adásvételi szerződéssel, azt válaszolta: a család elállt az adásvételtől, így lekerültek a tulajdoni lapról, s be lehetett jegyezni az új tulajdonost. Béli Anita ezt cáfolja: de rámutatott, valóban született egy megállapodás, hogy ha V. Gábor visszafizeti nekik az átvett 6,5 millió forintot, akkor felbontható az adásvételi szerződés. Mivel azonban nem kaptak vissza egy forintot sem, a megállapodás is maradt.

Felmerül a kérdés, hogy Béli Anitáék miért nem indítottak polgári peres eljárást kártérítési igényük okán. Az asszony erre azt válaszolta: 2008-tól 12-ig tartott a nyomozás, illetve a büntetőeljárás, a jogerős ítéletet meg kellett várniuk. Aztán viszont már egyedül maradt, s akármelyik ügyvédhez ment, nem talált olyat, aki vállalta volna a képviseletet a szövevényes ügyben. Másrészt: V. Gábornak már abban az időben sem volt semmilyen vagyona és minimálbérért dolgozott. Úgy véli, reménytelen lett volna egy olyan, évekig tartó eljárásba belemenni, mely csak a veszteségüket növeli. Most pedig, hogy a férfi külföldön él, még reménytelenebb a helyzet...