Pálos remeték nyomában - hamarosan talajradarral keresik a kolostor alapjait Örvényeshegyen

1576 pünkösdjén ugyanis a pálosok örményesi kolostorában tartották meg a rend országos gyűlését és választották meg a perjelt. Abban az üdezöld, szelíd dombokkal karéjozott völgyben, ahol egy héttel ezelőtt emlékhelyet avattak a kolostor tiszteletére, s ahol a közeli jövőben mind gyakrabban számíthatunk régészek felbukkanására is.

Mielőtt erre rátérnénk, ismerkedjünk kicsit az örményesi kolostor múltjával.

- A terület Örvényeshegy, ahogy a patak is Örvényes, a kolostort azonban leginkább örményesiként említik a források. Az m és a v betű kevert használata nem ritka a korabeli forrásokban, valószínűleg ez okozza az eltérést - bocsátja előre Simmer Lívia, a Göcseji Múzeum régésze. - A helyet Ewrményes néven először 1263-ban említi a veszprémi püspök pálos kolostorokat érintő összeírása. A dokumentum a Kehida-Barátszigettel azonosított eleki kolostor kapcsán szól Ewrményesről, ahol ekkor vélhetőleg még nem állt kolostor, de valamiféle gazdaságot már működtettek pálos szerzetesek. Az eleki kolostor helyét Guzsik Tamás építészettörténész határozta meg a '70-es évek végén. Mivel a pálosok gyökerei 1250-ig nyúlnak vissza, az említés dátuma pedig 1263, az egyik elsőként alapított rendház állhatott itt a közelben, Kehida mellett. A Zala árterében emelt építményre a mai tájban már nem utal semmi. A folyó szabályozásakor szelhették ketté a dombot, amelyen az eleki kolostor állt.

P. Csóka János pálos tartományfőnök múlt szombaton áldotta meg a helyi kezdeményezés nyomán felállított emlékhelyet Örvényeshegyen. A keresztet, valamint az egykori kolostor történetét felvillantó információs táblát a templom vélt bejáratához pozicionálták Fotó: Gallai András

1378-ban azt jegyezték fel, hogy az örményesi perjel elcseréli az eleki kolostort más birtokokra, vagyis már vezető állt a kolostor élén. Amely egyre nagyobb jelentőségre tett szert, az 1400-as évek végére vikariátus - több monostor élén álló rendház - rangjára emelkedett. Köszönhető ez kegyurának, a Kanizsai családnak, amely bőkezű adományokkal látta el a közösséget. Szőlő, kert, legelő, erdő, malom, halastó tartozott a kolostorhoz, 1576-ban pedig a bevezetőben említett fontos eseménynek is helyet adtak.

- Két évvel később azonban, a folyamatos török nyomás miatt a rend kénytelen volt bérbeadni itteni birtokait, s a 16. század végén a szerzetesek biztonságosabb helyre költöztek. 1750-ben pedig már csak romokról tudósít a krónika - folytatja a régész. - A fáma szerint később Deák is szívesen ballagott át ide Kehidáról, s pihent meg a romtorony árnyékában.

A kolostor helyén összegyűlt építőanyagról 1939-ben még készült fotó, aztán a köveket széthordták a környékbeli építkezésekhez. Több faragott követ - köztük egy mérműves ablakot - azért sikerült megmentenie Zalacsány akkori plébánosának, örököse pedig átadta ezeket a Göcseji Múzeumnak.

1939-es fénykép a kolostor megmaradt tégláiról és köveiről. A felvételen a helybéli Csordás Lajos látható

A pálos az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend. Fénykorukban csaknem 200 kolostoruk volt, s az ország határain is jócskán túlléptek, Portugáliában, Oroszországban, Egyiptomban és még Palesztinában is állt pálos rendház. Tagjai remeteéletet éltek s önellátásra rendezkedtek be, ezért is emelték kolostoraikat a természet ölén, patakok, források mentén. Gyakran alakítottak ki halastavat saját élelmezésükre, ennek nyomait Örvényeshegyen már meg is találták.

- A terep és a növényzet is jelzi az egykori tavat, továbbá a gát domborulata is látható - sorolja a bizonyítékokat Simmer Lívia. - A kutatás jelen fázisában tájrekonstrukciót végzünk, szintadatokkal, GPS koordinátákkal bemértük az objektumokat, s ezekből próbálunk 3D-s terepmodellt készíteni. Szerencsére a terület jelenlegi tulajdonosa, valamint az emlékhely avatási ünnepségét megszervező dr. Badacsonyi Tamás és családja rendkívül elkötelezett az ügy iránt, így mindenben segítik a munkánkat. Következő lépésként talajradarral vizsgáljuk majd át a terepet, ami ásás nélkül is megmutatja, hol húzódnak falak a mélyben. Bízunk benne, hogy a kövek elhordása nem érintette az alapokat, nem dúlták fel túlságosan a nyomokat. Ha pedig meglesznek a falak, jövőre talán az ásók is előkerülhetnek...

Az, hogy az elmúlt hetekben friss lendületet vett a zalai pálos kolostorok régészeti kutatása, nagyban köszönhető annak, hogy az egerszegi Göcseji, valamint a keszthelyi Balatoni Múzeum mellett bekapcsolódott a munkába a Magyar Nemzeti Múzeum, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézete és Régészeti Térinformatikai Laboratóriuma, valamint a Civil Régészeti Alap. Mindemellett a pálos rend is országos szinten szorgalmazza és támogatja a kolostorkutatást.

Csak mutatóba maradt valami  a romokból. A mérműves ablakot a Göcseji Múzeum őrzi Fotó: Göcseji Múzeum

- A mai Zala megye pálos emlékeinek kutatása valójában két évvel ezelőtt indult újra - avat be Havasi Bálint régész, a keszthelyi Balatoni Múzeum igazgatója. - Mégpedig Vállus községben, ahol helyi civilek kezdeményezték a Szent Miklós pálos kolostor kutatását. Semmilyen anyagi forrás nem állt rendelkezésünkre, de közösségi támogatással, szponzorok segítségével sikerült a Simmer Lívia által vezetett feltárást elindítani. A hír szárnyra kapott, s ennek nyomán Zalacsányból is megkerestek bennünket, hogy legyünk partnerek a sokkal nagyobb és jelentősebb, örményesi monostor feltárásában. Nagyon bizakodók vagyunk, hiszen már az emlékhely alapjának kiásásakor vastag omladékréteget találtak a kollégák, ami alatt remélhetőleg megleljük az alapfalakat. Zala megye legjelentősebb pálos emlékéről van szó, ezért különösen örvendetes, hogy jelentős tudományos műhelyek támogatását bírjuk. Segítségükkel olyan gépparkot és vizsgálati módszereket vethetünk be, amire önállóan nem lennénk képesek. Szeretnénk, hogy a pálos emlékek kutatása kiteljesedjen, s nem csak Válluson és Örvényeshegyen, hanem a többi helyszínen is emléket állítsanak a pálosok munkálkodásának. A cél ezen emlékhelyek összekapcsolása volna, hiszen a zarándokturizmus egyre nagyobb jelentőségre tesz szert az országban.

A legtöbb valamire való kolostor múltjához persze legenda is dukál. Az Óhíd melletti, egy hónapja beazonosított enyerei kolostorról például azt mesélik, hogy lakói aranyszekeret rejtettek el valahol. A vállusiról meg azt tartják a helyiek, hogy mivel a török kegyetlenül lenyakazta a szerzeteseket, azok máig kísértenek, fej nélkül.

- És vajon hogy került elő a tavalyi feltáráson az első szerzetesünk csontváza? Fej nélkül... - meséli derűsen Simmer Lívia, ám mindjárt el is hessenti a „hely szellemét". - Bizonyára egy ráásott gödör bolygatta meg a sírt, s választotta le a koponyát...